0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Bojlis

Interjú Bundik Zsolttal

Nagyjából két éve fogalmazódott meg bennem, hogy Bundik Zsolt a maga valójában milyen "távoli jelenség". Egy nyelvet beszélünk, a hobbink is közös, mégis tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszémet amikor összeállt bennem a dolog, hogy interjút szeretnék vele készíteni. Biztos vagyok benne, hogy nyolc hónappal ezelőtt amikor az első levelet küldtem neki ezzel kapcsolatban, Ő sem gondolta, hogy ebből lesz valami. Valljuk be, távol állok a híres-hírhedt horgász médiumoktól. Mégis összejött.



Kezdjük az elején, kérlek mutatkozz be az olvasóknak, bár nem hiszem, hogy aki ma Magyarországon "bojlival" horgászik nagy pontyokra ne tudná pontosan, hogy te ki vagy?! Munka, család, gyerek, hogyan telnek a hétköznapjaid, amit nem horgászattal töltesz?

Sziasztok, Bundik Zsolt vagyok. Gyermekkorom óta horgászom és tizenkét éve foglalkozom a bojlis pontyhorgászattal. Családom, azt kell, hogy mondjam hála istennek nincsen, az életemet erre tettem fel, hogy bojlival horgászom a pontyokra ameddig tudok, úgyhogy ezért nem foglalkozom családalapítással. Van egy kis speditőr (fuvarszervező - a szerk.) cégem, van egy társam, ez miatt van elég sok szabadidőm, és el tudok járni horgászni, szerencsés vagyok mivel a társammal felváltva kezeljük a céges dolgokat.

Ezzel kapcsolatban meg szeretném kérdezni, hogy vannak-e arra irányuló számításaid, nagyjából meg tudod-e becsülni, hogy évente hány napot töltesz pontyhorgászattal?

Meg mondom őszintén, nem szoktam számolgatni, de körülbelül évente 80-100 (nyolcvan-száz) napot, de valamelyik évben kevesebbet, valamelyik évben többet.

És ki fertőzött meg a horgászat szeretetével? Mikor volt először horgászbot a kezedben, mesélj az első pontyos élményeidről!

Arra pontosan nem emlékszem, hogy ki fertőzött meg, mert a családban senki sem horgászott, ahol laktam kis koromban volt egy tó a közelünkben egy erdő mellett, oda kezdtünk el kijárni a barátaimmal, ott láttam, hogy horgásznak. Megtetszett ahogyan csinálják, elkezdtem horgászgatni, először ugye zsebpecával, aztán úttörő bottal.






Trabant és gumicsónak.


Ezek néhány mai pontyhorgász számára ismeretlen dolgok, már csak a koruk miatt is.

Igen, eszembe is jutott a Germina botom, NDK. A kezdetek a kisebbek megfogásáról szóltak, akkoriban is már úgy voltam vele, hogy becsültem a halakat. Örültem amikor megfoghattam egyet-egyet. A családban kevésbé ettük, bár mindenki szerette, mégis inkább ha enni akartunk, akkor megvettük a boltban. Nem azt mondom, hogy egyszer-kétszer akkoriban nem vittem el, de emlékszem, hogy gyerekkoromban is inkább visszaengedtem.
Az első megfogott pontyodra vissza tudsz emlékezni? Vagy az első bojlival fogott pontyodra? Egyáltalán meg kell kérdeznem, hogy hol találkoztál először bojlival és kitől tudtad elsajátítani ennek a módszernek a lényegét?
Elég sokat kell visszagondolnom az időben, talán ha jól emlékszem, 20-22 éves koromban volt egy Németországban élő barátnőm, ő német volt, de szerencsére beszélt magyarul, ebben az időben megadatott, hogy többször ki tudtam hozzá menni. Ekkor, Németországban láttam először boltokban a bojligolyót, nem tudtuk, hogy mi az, csak láttuk, hogy szép színes volt. Kérdezgettük, hogy mi ez, és mire való? Mondták nekünk, hogy pontyokra lehet ezzel horgászni. Pár évig ez feledésbe is merült. Inkább matchbottal horgásztam, ezzel így eltelt kb. négy öt év. Amikor kezdtek Magyarországon is megjelenni ezek a dolgok akkor kezdtem el a bojlival foglalkozni.



Ez körülbelül évszám szerint, ha meg tudod mondani mikor volt?

1995-1996. Ekkor kezdtek el itthon megjelenni cikkek, de csak nagyon ritkán. Ekkor kezdett el érdekelni komolyabban a bojli, és a bojlival való horgászat. Hála istennek volt már internetem és fel tudtam keresni külföldi oldalakat, - így kaptam kedvet- ahol láttam fényképeket például a kötésekről és egyszerűen úrrá lett rajtam az az érzés, hogy ezzel a módszerrel próbáljam meg a horgászatot. Ez a gyakorlatban úgy történt, hogy 1998-ban Háromfára mentünk, ott a módszert próbálgattam, fűzött kukoricával, de elektromos kapás jelzőt, és rod-podot is használtam már azokban az időkben. Két három év így telt el, mire rászántam magamat, hogy magát a bojlit is felfűzzem a hajszálelőkére. Észrevehetően a kifogott halak mérete megnőtt. 8-9 kilós halak után hirtelen 15-16 kilós halakat fogtam, ez az érzés egészen megbabonázott azóta el sem tudom képzelni, hogy mást használjak. Csak bojlit.




90-es évek.


Ugorjunk egy kicsit az időben. Köztudott, és ezt nem kell letagadni, vagy nem kimondani, hogy az Imperial Baits csapata a második csapat, melyhez tartozol. Hogyan teltek el a következő évek? Az előző team akivel kapcsolatban álltál a Max Carp volt, miért érezted úgy, hogy váltanod kell?



Különösebb oka nem volt az egésznek. Az tudni kell, hogy 2001-től amikor elkezdtem bojlival horgászni én 2006-ig saját magam készítettem az általam használt bojlit. 2005-2006-ig megvettem az összetevőket különböző malmoktól, innen - onnan. Később, amikor Csörgő Tamás itthon elkezdte forgalmazni az Imperial Baits-et, (én személyesen ismertem Tomit, sőt azt mondom, haverok voltunk) akkor döntöttem úgy hogy nem teszthorgászként, csak kipróbálom a termékeket, amik nekem nagyon beváltak. Aztán 2008-ban a Max Carp megkeresett, hogy nem-e lennék a teszthorgászuk, nem- e próbálnám ki bojlijaikat? Megmondom őszintén, hogy a Max Carpot a pénztárca miatt választottam, mivel felajánlották, hogy ingyen kapom a termékeket, próbáljam ki azokat, írjam le a tapasztalatomat, és így elkezdtem azzal horgászni.

Aztán 2010-ben ismét megkeresett Csörgő Tamás, hogy nem -e tartoznék szívesen a Imperial Baits team-hez? Minden terméküket ismertem, de kértem egy hét gondolkodási időt. Ezt megbeszéltem az előző csapatom vezetésével és teljesen normálisan elváltunk egymástól, rosszat nem tudok rá mondani, de mivel már mindenek előtt is eredményesen használtam az Imperial termékeket, szép halakat fogtam vele, egyszerűen visszahúzott a szívem... Hozzáteszem, hogy nagyon örülök, mert olyan csalival horgászhatok amit már a "teszthorgász" időszakom előtt is nagyon szerettem. Igent mondtam Tominak, és így három éve tartozom én is az Imperial Baits csapatához. Meg mondom őszintén, egy kicsit elfogult is vagyok. Nagyon megkedveltem az IB termékeit.

Esetleg meg tudnál nevezni egy számodra kedves Imperial Baits bojlit?

Többféle bojlit is előszeretettel használok a horgászataim során az Imperial termékek közül. Van egy kedvencem, Monster Livernek hívják. Régebben mi kevertük ezt össze kétféle porból. A Monster és a Liver porból. Most már lehet kapni egyben is. A legtöbb halamat ezzel fogtam, de igazság szerint ezzel horgászom a legrégebb óta.


Monster - Liver


Emlékezetem szerint volt olyan, hogy a Monster Paradise mixet, és még valamilyen mixet kevertetek össze és az abból készült golyókat is eredménnyel használtad, ez igaz, hogy nem mostanában volt, de csak kíváncsiságból kérdezem meg, - ilyenekkel gyakran szoktál kísérletezgetni?

Igen szoktam. És erre is bíztatok mindenkit, hogy magukkal a bojli mixekkel lehet bátran kísérletezni, hogy két, vagy több fajtát összekeverünk. Édesebbet a fűszeressel, vagy fűszereset a büdössel. Ebből csak jó dolog sülhet ki. Az aromákkal, egyéb összetevőkkel való kísérletezésről viszont lebeszélnék mindenkit, hacsak valaki nincsen nagyon képben, mert ezzel nagyon könnyen el lehet rontani egy bojlit. Kedvenc, és már bizonyított kísérletem a Monster Paradise mix és a Fish mix összekeverése. Általában 70%-30% arányban. Ezzel is már fogtam szép pontyokat.


Alapanyagok.


Egy kérdés erejéig csak, de engedd meg, hogy kitérjek a felszerelésedre, milyen bottal űzöd a halakat?

Nyolc botom van. Ebből négy darab Sportex Kev Carp Deluxe bot, ezek 2,5 librásak, kifejezetten behúzós horgászatra. Májustól októberig ezekkel horgászom. Van még négy darab szintén 2,5 librás Shimano Twinpower botom, ezeket október végétől március-áprilisig használom.

Az is köztudott, hogy a téli időkben sem teszed a garázs mélyére a horgászfelszerelésed, minden évben igyekszel sort, és időt keríteni egy-egy téli horgászatra?

Általában, ha az idő engedi, és nincsenek befagyva a tavak akkor persze, de nem rendszeresen, viszont nagyon szeretem a téli horgászatot is, teljesen más a feelingje. Igaz, hogy kevésbé kényelmes mint a nyári, ilyenkor sokszor fázik az ember, vagy az autójával elakad a sárban, vagy éppen reggelre befagy a tó. Más módszer is kell hozzá. Még egyszer mondom egészen más a hangulata és mivel imádok horgászni, ha Magyarországon befagynak a tavak de az időm engedi, akkor megpróbálok külföldre menni, olyan vizek partjára, melyek egyáltalán nem, vagy csak ritkán fagynak be.


Téli horgászat, történetesen az országhatáron belül.


Van egyáltalán Magyarországon olyan vízterület, mely kihívást jelent neked a későbbiekben?

Sajnos most, jelen állás szerint azt kell, hogy mondjam nincsen. Amik számomra vonzó vizek Gyékényes, Nyékládháza, Tessedik, satöbbi, itthoni viszonylatban nagy vizek, de sajnos le vannak rabolva, vagy éppen megemlíthetném, hogy olyan a szabályozás, mi mellett nem lehet ezt a módszert úgy alkalmazni, ahogyan azt én szeretném. Nyékládházát említem, ahol egyedül veszélyes horgászni, mert megesik, hogy amíg az ember a vízen van, ellopják a felszerelését.

Igen, sokunkat kevésbé tölt el megelégedéssel a hazai szövetségek, egyesületek által kezelt vízterületeken érvényben lévő szabályozások, melyekkel a bojlis módszerrel horgászókat a kihívást kevésbé jelentő vízterületek felé terelik. Beszélj légyszíves egy kicsit Fehérvárcsurgóról. Közelsége miatt vonzódsz a vízhez, vagy más okokból látogatod?

Nagyon egyszerűen azért, mert közel van a a lakóhelyemhez. Ez az egyik ok. A másik pedig az, hogy még hála istennek nem tartozik a bojlis tó kategóriába. Egyenlőre állami kezelésben van, nem kell helyet sem foglalni. Két évvel ezelőttig nagyon kevesen horgászták ezzel a módszerrel, emiatt nagy terület állt úgymond az én rendelkezésemre. Vízállástól függően választottam, hogy hová ülök. Manapság az új vezetésnek, és a hal telepítéseknek köszönhetően már nem annyira, de a régebbi időkben egy elég nehéz víznek minősült, nehezebb víz kategóriába tartozott. A tározó méretéhez képest nagyon kevés volt benne a hal. És kihívás volt azok közül egyet-egyet megfogni. Ezek miatt mondom azt múlt időben, hogy szívesen jártam oda. Mostanában inkább egy-egy hétvégére vagy egy-két napra megyek ki. Számomra nem jelent már kihívást a tó, és már kicsinek is találom.

Köztudott rólad, hogy gyakorta vallatod Európa más országaiban a tavakat, tározókat, és próbálod megfogni a kapitális halakat. Az internetnek hála több túrád összefoglalóját el lehet olvasni, egy kicsit mi is veled lehetünk ezekben a nem mindennapi pillanatokban. Légyszíves beszélj egy kicsit a legutóbbi horgászatodról!

Nem tudom, melyikre gondolsz, a franciára, vagy a szlovénra?
(-hangosan felnevettünk, ekkor támadt bennem az az érzés, hogy az évente 80-100 nap igencsak szolid becslés volt-)

Szlovéniára gondoltam! És minden horgászatodról beszámolsz, vagy olyan is előfordul, hogy egy-egy túráról csak a hozzád közeliek szereznek tudomást?

Minden túráról felesleges lenne beszámolni, és voltak - lesznek olyan túrák amikor voltak szép fogások, de vannak olyan vizek melyek nem publikusak mindenki számára.

De ezek a vizek gondolom nem Magyarországon vannak?!

Nem, nem itthon vannak. Külföldön. Ott is van az, hogy megjelenik egy cikk, akkor hirtelen Kelet-Európából el akarják lepni a tavat, és gyakorta nem örülnek ott ezeknek a kelet-európai horgászoknak. Leginkább a mentalitásuk miatt, hangoskodás, szemetelés, nem a tájba illő felszerelések, stb. Ha megkérnek, hogy ne verjem nagydobra, hogy hol horgásztam, akkor én ezt természetesen tiszteletben-, és a rám és a horgászataimra kíváncsiak előtt úgymond titokban tartom.


Bányatavi tükrössel, valahol Ausztriában


Közösségi oldalak térnyerésének hála, manapság ha érdekel minket valaki egész egyszerűen "követhetjük Őt" az egyik népszerű közösségi oldalon. Megnéztem, ötszázötven (550) követőd van. Szerinted ennek mi az oka? Miért kíváncsiak rád ennyien? Mit jelentesz számukra?

Tényleg ennyien követnek? Köszönöm, hogy megnézted, én nem is tudtam. Ez persze, nem azt jelenti, hogy ne foglalkoznék ezekkel az emberekkel, akik rám kíváncsiak. Aki ott van, az tudja, hogy nekem a horgászat egy életstílus, horgászni szeretek, szeretem a természetet, ha fogok halat örülök, ha nem akkor is. De olyan külső tényezők, hogy ki követ, meg cikkírás, és ilyenek engem kevésbé érdekelnek. Persze írok is, mivel az Imperial Baits csapatába tartozom, és egy teszthorgásznak ez is a feladata, ez hozzátartozik az egészhez, meg kell tennem. Nem szoktam nézegetni, hogy ki követ, de örülök, hogy ilyen sokan vannak.

Volt már egyébként olyan túrád, amit összefoglalva kudarcként éltél meg?

Volt olyan, hogy egy halat fogtam, mégis azt mondom, hogy az egy csodálatos túra volt, egy gyönyörű helyen. Kudarcként sohasem élek meg egy horgásztúrát, mert mindig tanulok belőle. Egyrészt, hogy mit hibáztam, később mit és hogyan kellene másképpen csinálni. Másrészt pedig sokat járok idegen, ismeretlen vízre horgászni, ott pedig a tapasztalatszerzés a fontos. Nem tudok kudarcként megélni egy horgászatot.


A kudarc nem létezik. A tapasztalat a fontos, az eredmények pedig energiát adnak.


Ha általam többször látogatott vízen van egy kisebb sikertelenség azt is annak tudom be, hogy változtattam ezen és ezen, ezért nem volt annyira eredményes mint azelőtt. De hála istennek valami kis eredmény mindig van. Hozzáteszem, hogy nálam az eredmény nem az, hogy fogjak 25 és 30 kilós pontyokat. Nálam eredmény lehet egy 8 kilós ponty is. Ezt vizek döntik el. Például egy háromezer hektáros tavon ha az ember egy kapást elér, az is eredmény. Lehet, hogy meg sem fogom a halat, de én azt eredménynek könyvelem el. Például októberben voltam a Lac Du Der tározón Franciaországban, 4800 hektár. Hat napig szakadt az eső, mindenünk tiszta víz és sár volt. A túra alatt három kapásom volt. Két pontyom elment, de egy 23 kilós harcsát sikerült kifognom, ez nekem eredmény. Főleg annak fényében, hogy a két híres előttem horgászó francia teszthorgász még kapásig sem jutott. Sok-sok embernek rá kellene jönnie ebben a pontyhorgászatban, hogy nem az az eredmény, hogy minél többet, és minél nagyobbat fogjunk, hanem hogy minél jobban érezzük magunkat a horgászataink alatt. És merjünk elmenni olyan vizekre horgászni, ahol kihívás halat fogni, mert az ilyen vizeken lehet a legtöbbet tanulni a pontyhorgászatról, és rájönni, hogy milyen élmény, és eredmény egy tíz kilós ponty kifogása is.

És tudnál-e olyan horgásztúrát kiemelni a közelmúltból, amelyik szerinted tökéletesen sikerült? Amikor minden összejött? Úgy a halak, úgy a túra egészét tekintve egyaránt?

Egy kicsit gondolkodnom kell. Olyan, hogy effektíve tökéletes, nem tudnék kiemelni, mert nagy vizekre járok, emiatt is mindig van olyan, vannak olyan apróságok amik miatt bosszankodik az ember, akár az időjárás, de bármi betehet. Talán megemlíteném a legutóbbi túrámat. Szlovénia.






Ausztria



Érintetlen ponty Karintiából.




és egy erőgép az Ibériai-félsziget egyik folyójából.


Már megkaptam a titkos adatot a világhálóra a közelmúltban felkerült képen látható hal súlyát tekintve, természetesen megértem, hogy egy ilyen vízen becsapni, egy ekkora pontyot nem mindennapi teljesítmény, és nem csodálom, hogy az érdeklődők ennyire kíváncsiak.


Szlovén tükörponttyal.


Erről a tóról tudni kell, hogy egy több ezer éves tó, nagyon mély vízzel. 64 méter a legmélyebb része. Ez egy természetvédelmi terület, a horgászatnak nagyon szigorú szabályai vannak. Az egész tavat egy sétáló út veszi körbe. Reggel négytől este tizenegyig lehet rajta horgászni. Éjszakára el kell hagyni a tavat. Mi kocsiban aludtunk, de a parkolás is fizetős. Nem lehet csónakozni a vízen. Dobócsövezés órákon át. Megviseli az embert. Itt nincsen olyan, hogy koncentrált etetés. A sekélyebb részen is 15 méter mély a víz, és a törések szélét kell meghorgászni.

Nem egyedül vettél részt a horgászaton? Ha jól tudom gyakran jársz magadban horgászni!?

Igen legtöbbször egyedül, de vannak alkalmak amikor nem, hanem akad éppen valaki akivel megyek. Most sem egyedül mentem, hanem egy barátommal voltam. Magyarországon 99 százalékban egyedül járok. Külföldön is ha mondjuk 800 kilométeren belül megyek akkor inkább egyedül. De vannak olyan vizek, például Lac Du Der, ami 4800 hektár amikor bármi történhet az emberrel. Több kilométert kell csónakázni, hatalmas szelek, hatalmas hullámok. Szóval ilyen távolságokban az otthonomtól, ilyen körülmények között tényleg bármi megtörténhet. Jobb, hogyha ketten vagyunk.


Mentálisan is megviseli az embert.


És hogyan kell azt elképzelni, hogy te egy ilyen elszánt pontyhorgász vagy, neked a horgászfelszerelésid folyamatosan menetre készen várakoznak, vagy néha azért kipakolsz, például kibontogatod a sátradat és kitakarítod?

Menetre készen nem várakoznak, ha megjövök egy túráról azért kipakolom a dolgaimat a helyükre. De most lehet, hogy sokan trehánynak mondanak vagy gondolnak, de én sem a sátrat, sem a csónakot nem mosom le, és nem takarítom ki. Azért nem, mivel amilyen helyekre járok, amilyen vizek partjain horgászom, általában fúj a szél, szakad az eső, tiszta sár minden, akár esik a hó. Ezért nem mosom le, mert a következő túrán azonnal minden ugyanolyan tiszta sár lesz. De ha télidőben mondjuk van pár hetem, hogy biztosan nem megyek sehova akkor előfordul, hogy kitakarítom, de tavasszal, nyáron és ősszel biztos, hogy nem.

Tehát akkor kijelenthetjük, hogy te egy olyan pontyhorgász vagy, aki a horgász felszerelésit valóban eszköznek tekinti, nem divatból használsz minél giccsesebb sátrat és minél nagyobb bottartót mellé minél hangosabban visító divatos színekben tündöklő kapásjelzőt? Ez nekem nagyon tetszik.

Igen. Horgászfelszereléseim nélkülözik a divatot. Márkás felszereléseim vannak ugyan, de ezek mind a kényelmemet és a biztonságomat szolgálják. A Delkim kapásjelzőim már tíz éve megvannak, ez idő alatt semmilyen problémám nem volt velük. Pedig ennyi év alatt kaptak esőt, havat, fagyot. Cassien-en volt, hogy a hirtelen vízemelkedés miatt a víz alá is kerültek, de egy-két óra száradás, és újra kiválóan működtek. Sátor és ruházat tekintetében nálam a Trakker az első. Sokan használnak olcsó sátrat és ruhát, de azokon a helyeken ahol én horgászom, csak a minőségi dolgok védenek meg a 80-100 kilométer per órás széltől, a sok esőtől és a hidegtől. De csupán eszközként tekintek rájuk.


A nyár közepi horgászat kissé komfortosabb, mint az őszi vagy a téli. Rend a lelke mindennek.


Hogyan választasz ki egy-egy vizet ahol a későbbiekben szeretnél horgászni? Vannak -e már kiszemelt célpontjaid, amik a jövőben tervben vannak nálad?


Januári célállomás: folyó a gát túloldalán.


Mivel jó néhány éve járok külföldre horgászni ennek köszönhetően új barátokra ismerősökre teszek szert, érdekes, hogy ott nem irigyek az emberek a másik eredményeire. Nem úgy van, mint itthon, hogy nem mondunk el semmit, mert mindent titokban tartunk. Szívélyesen és őszintén el tudunk beszélgetni más márkával horgászó emberekkel, Ők is beszélnek tavakról. Szerencsére most már olyan helyzetben vagyok, hogy meghívásokat is kapok, hogy menjek el különböző helyekre horgászni. Régebben ez úgy ment, hogy hallottam egy-egy tó nevét, vagy láttam néhány képet azokról, akkor a Google Föld műhold rendszerével megpróbáltam megkeresni, vagy begépeltem a keresőbe és az ott olvasott információk alapján választottam és keltem útra.

És szerinted az, hogy a pontyhorgász társadalomban ennyire eldeformálódott az átlag emberek által meghorgászni kívánt vizek definíciója és egy-egy fogás túlértékelése, mekkora szerepe van a médiának?

Szerintem jelentős szerepe van a médiának, és jelentős szerepe van a gombamód szaporodó 5-10-15 hektáros kis tavaknak. Sajnos ma Magyarországon bárki akár a kertjében is áshat egy ilyen tavat, amit feltölt vízzel. Jó esetben van benne egy-két méteres víz, természetes táplálék nélkül. És senki nem tudja megvárni, hogy a két kilós pontyból 10 vagy 15 kilós legyen, ezért a természetes vizeinkből lopatják, lopják...

Vagy elmennek a pontyok maguktól. Igen, sajnos ez létező probléma, kevés olyan kis magántó van már Magyarországon, mely ne került volna szóba ilyen történetek kapcsán. Visszatérve a pontyokra, van-e olyan ponty, melyre kifejezetten büszke vagy? És mekkora a legnagyobb ponty, amit be tudtál csapni?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert mindegyik hal más. Mondhatnám azt, hogy a legnagyobb halamra vagyok a legbüszkébb, de nem. Mert engem az tölt el büszkeséggel ha egy nagy vízben foghatok egy halat, ennek nem kell a legnagyobbnak lenni. Én egy 16 kilós halra is büszke vagyok, tudni kell helyén kezelni a vizet, és a benne élő halakat. Tehát egy 20 hektáros tavon fogott 35 kilós pontynak én nem tudok örülni. Annyira nem, hogy ezért nem is járok ilyen tavakra. Legnagyobb halam 24,9kg, tőponty. Egy büszkeséget mégis kiemelnék. Erről a halról van sok kép is, melyek megtalálhatóak a világhálón. Ezt a pontyot Fehérvárcsurgón fogtam, 23 kilós súllyal. Nessinek hívják.


Csodálatos.


Te nevezted el, ugye?

Igen én neveztem el. Ez egy gyönyörű spanyol pikkelyes ponty. Szóval úgy mondom, ha választani kell, akkor talán Rá vagyok a legbüszkébb. Viszont a kitartása miatt egy 16 kilós nyurga pontyra, melyet több mint egy órán át fárasztottam 40 méteres mélységben egy 1100 hektáros tározón.
nyurga 115cm.jpg115 cm hosszú nyurgaponty. Küzdelmes óra volt.

Nessit egyébként hányszor is sikerült kifognod?

Négyszer. 2004-ben fogtam meg először. Akkor tizenhárom kiló nyolcvan deka volt. (13,8) Utána még három alkalommal sikerült kifognom. Úgy tudom, hogy rajtam kívül még három ember fogta ki, de mindig húsz kiló alatt volt. Nekem sikerült csak 20 kiló felett, egyszer 22 majd 23 kilósan kifognom.


Nessi 2008-ban


Nagyon szép hal valóban, meg szeretném említeni, hogy a tározó hazai viszonylatban az egyesületi kezelésű tavak közül kimagasló és páratlan halállománnyal rendelkezik.

Igen. Ezek a halak természetes szaporulatai a víznek. Ebbe a tóba nagy halat soha nem telepítettek. Ezért vannak ilyen szép, és ilyen jó genetikájú pontyok. Nagyon keveset telepítenek ide a kis halakból is. 200 hektár körül van a tározó mérete és volt olyan év, hogy 20 mázsa alatt telepítettek. De ezek a pontyok már nem nagyon nőnek meg ekkorára.

Egyébként van-e olyan nagynevű pontyhorgász aki téged inspirál, akire felnézel?

Úgy mondom, hogy volt aki inspirált például Thomas Bastien. 6 hónapot horgászott egy víz partján, csak, hogy felvázoljam az eredményességhez vezető utat. Ő régen Imperial Fishing teszthorgász volt. És megemlítem Andy Chamberst is, aki szintén nagy vizekre jár horgászni egyedül. Horgászataim során nagyon sok emberrel találkozom akik nem teszthorgászai vagy tagjai egy team-nek sem, mégis fognak nagyon szép helyeken nagyon szép halakat de az Ő nevüket hiába is mondanám, mert az így sokaknak nem fog jelenteni semmit, holott külföldön nagy neveknek számítanak, de itthon nem tudják az emberek mihez párosítani és ezért nem mondana nekik semmit.

És mi a véleményed a versenyhorgászatról? Részt vettél már versenyen, igaz, nem mostanában. Mi ennek az oka?

A bojlis versenyhorgászat nagyon távol áll tőlem, az egy teljesen más műfaj. Nagyponty horgásznak tartom magam, általában ezt a stílust részesítem előnyben. Egy versenyen általában a minél több hal megfogása a cél. Más stílus, más felszerelés. Én inkább keveset szeretnék fogni, de nagyobb átlaggal. Püfölős horgászatnak hívom a versenyzést, de természetesen bojlis versenyhorgászok között is vannak olyanok, akiket tisztelek és becsülök, de ez nem az én műfajom. Nekem a horgászat arról szól, hogy elbújjak egy szigeten, egy félszigeten, bárhol. Távol az emberektől. Nem azért mert nem szeretem őket, de horgászat közben nem kell, hogy mellettem szalonnát süssenek és bográcsozzanak. Én kikapcsolódni szeretnék.

Lassan a beszélgetés végéhez közeledünk, egy személyes kérdést szeretnék feltenni. Sokat gondolkoztam ezen, hogy amikor távol vagy a világ zajától és elmész horgászni ilyen egy hetekre két hetekre. Mit eszik Bundik Zsolt a vízparton?

Nagyon egyszerű. Konzerveket, mintint a katonaságban.

És van kedvenc konzerved? Ajánlj egy konzervet az olvasóknak!

Viszek nagyjából hat féle konzervet, a vízparton minden kedvenc amikor éhes az ember. Töltött paprika.

Egyik előző kérdésemre térjünk vissza, van már kialakulóban terved a jövőben meghorgászni kívánt helyeket illetően?

Igen. Jövőre ha minden igaz, akkor az Orientre megyek. (2300 hektár -a szerk.-) Azt még nem tudom, hogy egyedül-e vagy valakivel. De ez már be van iktatva, ez tervben van. Szóval ha az egészségem is úgy akarja, akkor 2014. október, egy hónap Orient.

Valószínű, hogy több olvasó is felhördült most az irigységtől. Véleményem szerint nemhogy nem sokan, hanem itthon senki sem szerepel ilyen volumenű horgászaton, mint az általad tervezett Orient tavi túra.

Ez csak nálunk nagy szó. Erre csak itthon irigykednek az emberek. A nálunk található népszerű kis tavakon amik 20-30-40 hektárosok nem kell egy hónapot eltölteni, hogy eredményt érjünk el. Egy 200-300 hektáros vízen is elég egy hét. Ott nem kell 100-200 kiló bojlit elhasználni. Mégegyszer elmondom, hogy a számomra kihívást jelentő tavak, tározók több ezer hektár területűek, ahová nem telepítenek halakat. Úszkál bennük néhány ponty, azokat kell megfogni. Ilyen helyeken kevés egy-egy horgászattal töltött hét. Magyar embereknek nehéz ezt felfogni de nyugaton ez a normál. Találkozol egy emberrel a vízparton, megkérdezed mikor jött, és azt mondja 30 napja. Régebben voltam néhányszor a Cassien-en, ott 3-4 hónapokat leült egy ember egy halért, vagy két halért... (kb. 1000 hektár - a szerk.-) Ekkora méretek felett már több hét és nagyon komoly mentális felkészülés kell. Persze, ha szerencsés az ember belenyúlhat az első héten, de nem ez a jellemző.


Telihold, de csak azért, mert a halak is szeretik.



"Ha az időjárás rosszra fordul, indulok."



A Total Carp prémium magazin, és a Carp Mirror című ponty-horgász szaklap is közölt le rólad cikket. Megkérdezem, ha illik ha nem és válaszolj kérlek, miért nem olvashatunk téged - rólad az itthoni újságok hasábjain?

Engem ez a része a dolognak nem mozgat. Az egyik piacvezető újság főszerkesztője még 2007-ben megkeresett, hogy írjak az újságba cikkeket. Akkor nem éreztem magamat még erre felkészülve. Az a baj, hogy amiket én írnék annak nem minden ember örülne Magyarországon. Azt is mondanák, hogy hú ez nagyképű, ez már megint itt volt, ez már megint ott volt. Ez a púp nekem nem kell a hátamra. Nyugaton ha valaki ír egy cikket egy pontyos újságban, annak a háta mögött nem összesúgnak, hanem elismerik a teljesítményét, és gratulálnak az eredményéhez. Itthon azt kell, hogy mondjam bármit tesz az ember, ami nem a megszokott, -például ha leírom, hogy 800 hektár vagy 50-60 kiló bojli- akkor meglepődnek. Magyarországon az a menő, hogy öt hektáron több száz kiló hal 24 órás peca. Ez nem az én stílusom.


Köszönöm, hogy létrejöhetett ez a beszélgetés, inspiráló órák voltak. Sok-sok horgásztársam nevében, ezúton kívánok neked még nagyon sok, nagyon szép, felejthetetlen és eredményes horgásztúrát, bárhová is tartasz Európában.

Zab Betti