0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Telefon: +36-1-201-7653 | E-mail: rendeles@xfish.hu
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Bojlis

Visszatekintés az elmúlt évre…..

Az elmúlt évben sok helyen megfordultam, kerestem, kutattam a meghorgászandó vizeket. Kisebb nagyobb sikerrel vallattam a különböző adottságú tavakat, folyókat. Az évet január derekán kezdtem.



Az enyhe télnek köszönhetően és a folyamatos meleg víz utánpótlás miatt nem tudott befagyni és így helyet adott, hogy szenvedélyemnek hódolhassak.




Pár óra a friss levegőn nagyon jól esett, még ha nem is voltam sikeres, de legalább a vízparton lehettem.



Március derekán hatalmas széllel jött a felmelegedés, mint ahogy szokott húsba vágó hideg szél sem tántoríthatott el, hogy első két éjszakás túrába belevágjak. Az út járhatatlansága miatt csónakos bepakolás volt csak kivitelezhető.




Az öröm leírhatatlan mikor a csónakkal közeledünk a kiszemelt hely felé. Nem is gondoltam, hogy ezt az érzést tudom még fokozni.

És igen. Sikerült az első éjjel egy szép pontyot a fényképezőgép elé tartani. Szerencsére nem volt éjszakai fagy így tudtam képet készíteni.




Örömöm óriási volt. De nem is sejtettem hogy ezt még lehet fokozni, és sikerül. Egy szép töves személyében a nappali órákban.



A változékony időben nehéz volt csalit választani, hol beborult az ég hol szikrázó napsütés volt. De az északkeleti szél állandó volt éjjel nappal. Minimális koncentrált etetéssel voltam sikeres, a Monster Paradise Cold Water hozta a tőle elvárhatót.



Első bevetésnek nagy élmény volt. Még az úton hazafelé terveztem a következő túra helyszínét. Voltak nagy tervek, de sajnos el kellett vetni őket, mert mivel a vendéglátásban dolgozom így a turista szezon megkezdésével egyenesen arányos a horgászatok csökkenésével. De amit lehet, megteszek.

A város határában lévő egyesületi víz kellő kihívást adott hogy sűrűbben kilátogassak és megpróbáljak egy-két szebb halat matracra fektetni.
Lassan kezdett a természet ébredezni, zöldültek a fák, kihajtott a nádas előjöttek a téli rejtekükből a rovarok.



Egy eldugott kis részt választottam, amit nem nagyon háborgatnak.
Itt nem voltak háborgatva a halak egy pici ösvény vezetett a kis beállóhoz. Először csak egy marker botot vittem ki és egy kevés 20 mm és Monster Paradise golyót és egy dobócsövet. A nádas szélénél 90 cm és víz van, ami fokozatosan mélyül 1,6 m-ig, viszont körülbelül 10 cm-es iszap van rajta. Ezt a helyet találtam megfelelőnek, és eldöntöttem hogy innen szeretnék fogni egy szép halat. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű feladat, mert innen csak elviszik a halat vissza, soha sem engedik és az éves telepítés is minimális. De bíztam, abban, hogy amit gyerekkoromban láttam szép gyönyörű halakat, talán akad még benne egy kettő szép példány.



Heteken keresztül jártam az adott helyre és bíztam a csalimban és a helyválasztásomban. Az első próbálkozásaim alkalmával egy-két csippanást leszámítva eseménytelenül telt el. De tudtam, hogy jó úton járok. A hajnali órákban többször láttam hatalmas fordulásokat az etetés környékén, de a csalit nem vette fel egy hal sem. Így valamit változtatnom kell. Mivel egyszerre maximum 36 órát tudtam a parton tölteni, így míg dolgoztam egyfolytában azon járt az eszem mit, és hogyan változtassak meg.
Mivel eddig csak és kizárólag bojlival etettem, így arra jutottam, hogy Inl-el átitatok egy kevés mennyiségű 4 és 15 mm-es amino pelletet majd spomb-al óvatosan, meghintem a területet. A csalit pedig kikönnyítem egy pop up-al.



Izgatottan vártam a sötétedést. Ahogy ment le egyre lejjebb a nap úgy jöttek egymás után a fordulások, a gyűrűk, és egyre jobban megélénkült a vízfelszín.

Besötétedett. Mivel már látni nem is, de hallani még jól hallottam hogy élénk előttem a víz. Nagyon bizakodva tértem nyugovóra.
Világosodás után egy irgalmatlan erejű húzásra ébredtem.
Szinte fel akart robbanni a jelző, illetve az orsó. Úgy törtem ki a sátorból, mint Zrínyi a várából.
Óvatosan fékeztem a dobot, mielőtt visszaváltom a nyelető féket és ráemelek a botra.
Az első kontaktfelvételénél éreztem, hogy jó hallal van dolgom, talán ez az, amire vártam. A kíméletes fárasztás mellett igyekeztem elhozni a nádfaltól, ez sikerült is. A fárasztás azt hittem órákig tart egyszerűen nem tudtam felhozni, nagyon erős harcossal akadtam össze. A mérleg nyelve kereken 10 kg-ot mutatott. Végül mindketten nyertünk. Ő a szabadságát én egy képet.



Visszaengedés után csak álltam ott, mint egy megszeppent kisfiú, és reménykedtem benne, hogy még sokáig ennek a kis vadregényes tónak lesz a lakója. Elkezdtem pakolászni, mert várt a munkahely, de minél hamarabb visszatérek.



Következő alkalommal egy kicsit korábban érkeztem így hamarabb, még a kora délutáni órákban el tudtam végezni a kis etetést, ami 4-15 mm-es amino peletből illetve kiegészítve egy kis darabolt bojliból ált. Amit még kora reggel meglocsoltam Inl-el hogy, mire kell kellően, felszívja. Minden a helyén. Folyamatosan kémlelem a vizet, hátha látok valami érdekeset. A sekély nádszéle hamarabb melegszik fel, így tartogathat meglepetéseket, és arra koncentráltam rá nagyon. Egyszer csak egy ejtésre lettem figyelmes. Mire odaléptem a botomhoz már át is váltott erőteljes húzásba a kedves kis barátom. Ráemelés után ismét éreztem azt az ős energiát, amivel ezek a pontyok fel vannak vértezve. Szákolás után a matracon a napfényben láthattam aranyszínű pikkelyeit. Gyönyörű volt. Egy gyors fotózás és engedtem is vissza.



Boldogan, és tele önbizalommal indultam haza. De sajnos egyre kevesebb időm jutott a horgászatra.

Eljött az igazi felmelegedés a vizek hőfoka eléri a 12-15 fokot, és lassan ivásra készülnek a pontyok. Ilyenkor a legnagyobb az egyedsúlyuk mivel tele vannak ikrával. Ebben az időszakban kiemelten kell rájuk vigyázni, nehogy belső sérülést okozzunk, mert az a jövő generáció és a hal pusztulásához vezethet.
Következő túrámat ismét egy környékbeli egyesületi vízre terveztem. Lakhelyemtől alig 30 kilométerre.




Kipakoláskor verőfényes napsütés fogadott, gyenge északkeleti széllel. A következő napokra egy hideg frontot jósoltak a meteorológusok. Bizakodva fogtam neki ennek a 3 napnak.
A jóslat be is igazolódott. Délutánra mire a felszerelést és a tábort összeállítottam, elbújt a nap és pár fokot esett a hőmérséklet. Elég változékonynak ígérkezett a következő időszak.



Itt is minimális etetést alkalmaztam, de a távolság miatt csak spomb-al tudtam az adott helyre juttatni a pontycsemegét, ami állt 4-15mm-es Amino peletből, 20mm-es egész és darabolt Monster Paradise bojliból átitatva Inliquiddel.




Mire mindennel végeztem, elkezdett cseperegni az eső így a sátor védelmében vártam a fejleményeket.




Eltelt az első 24 óra sajnos eseménytelenül, a frontok jönnek, mennek, hol esik, hol a nap süt. Teljesen kiszámíthatatlan.
De bizakodásomat nem törte meg. Mivel az általában kitartok az eltervezett taktikámnál, így csak az egyik botot frissítettem le a második éjszaka előtt.
Úgy látszik jól döntöttem, mert a frissítés után nem sokkal de még világosban sikerült fognom egy szép Koi pontyot a bent tartott szerelékkel, ami már több mint másfél napja bent volt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy hosszú távon is tudják kifejteni csalogató hatásukat az Imperial Baits golyók




Nagyon örültem ennek a halnak, s ezen felbuzdulva, gyorsan újra csaliztam, és dobtam vissza a megfelelőnek vélt helyre.



Az éjszaka ismét eseménytelenül telt el, de legalább egy jót tudtam aludni. Épp a reggeli kávémat kortyolgattam mikor erőteljes húzás és a kapásjelző hangja verte fel a csendet körülöttem. Jó halnak ígérkezett és kíméletes fárasztással tereltem szákba ezt a gyönyörű tőpontyot.



Úgy vélem megérte ismét a partra látogatni, de sajnos ez a túra is véget ért.


Április utolsó napjaiban szegedre látogattam, egy 48 órás versenyre. Fontos megemlítenem hogy csak az 5 legnagyobb hal számított bele a mérlegelésbe. A terep teljesen ismeretlen volt. Soha nem horgásztam rajta így nagy kihívás volt. Összeszedtük minden tudásunkat és tapasztalatainkat csapattársammal, hogy sikert érjünk el.




A kezdeti sikertelenséget leküzdve 24 óra után sikerült a verseny legnagyobb halát fényképezőgép elé tartani, és ez kezdett kialakulni a helyzet.



Megtaláltuk azt a csalit, amivel sikeresek tudtunk lenni. Ez nem volt más, mint az Elit Strawberry. A versen többi csapata ekkorra már nagy előnyre tett szert.
Hatalmas önbizalommal vágtunk neki az utolsó éjszakának, amit sikerült is végrehajtani. Sorban fogtuk a szebbnél szebb halakat.






Szépen haladtunk a dobogó felé




Éjfélre sikerült átvenni az első helyet. Igaz csak 1 kilogramm volt az előnyünk, amit próbáltunk növelni.
A szomszéd csapat, akiktől átvettük a vezetést le tudták dolgozni a hátrányukat velünk szemben, és visszakerültek az élre, amit már nem tudtunk ledolgozni. Így a második helyen végeztünk, és sikerült a legnagyobb halért járó díjat is elhozni.




Izgalmas 3 napot tudhattunk magunk mögött, élveztük minden percét.

Eljött a nyár, a munka és a babavárás miatt csak egy-egy napokra tudtam kijutni a partra. A gyors rövid horgászatokon, nagy szerepe van, hogy a csalinkat vonzóbbá tegyük a halak számára. Ebben nagy segítségünkre vannak a különböző amino gélek, illetve dippek.



A gyors 12órás horgászatokon is lehet szép pontyokat fényképező gép elé tartani, íme néhány a sok közül.





Augusztusban ellátogattunk a Tisza tóra egy igazi vadvízi horgászatra. Megérkezésünkkor lenyűgözött a Tisza tó szépsége és a természetessége. A kiszemelt helyet birtokba vettük nagy hévvel és ábrándokkal tele építettük ki táborunkat erre a pár napra.






Első nap elteltével szembesültünk azzal, ténnyel hogy itt nagyon nehéz lesz halat fogni. Maga a hely jó adottságokkal rendelkezik és éreztünk magunkban annyi kreativitást, de egy dologgal nem számoltunk. Az pedig a nappali órákban a csónakforgalom, és a kirándulók, kajakosok hada, és amit az ember el tud képzelni, lehetetlenné téve a horgászatunkat.

Egyedül az éjszakában bíztunk, de sajnos nem voltunk sikeresek. Nem maradt más, mint a pihenés és az ábrándozás.








Fájó szívvel és halas fotó nélkül tértünk haza az 5 napos túráról. Nagyon nehéz pálya, de vissza fogok térni, mert igazi teljesítménynek számit innen egy jó halat lencsevégre kapni.

A kedvenc időszakom most kimartatd a horgászat szempontjából, kisfiam megszületése végett. Így novemberben a fagy beállta előtt visszatértem oda ahol a szezont megkezdtem.
A reggeli órákban csípős hidegre értem partot és erős északi szél fogadott. Minimális etetéssel és pontos dobásokkal sikerült partra telelni és fényképezni pár darab értékelhető halat, amit pasztázott Monster Paradise bojlival sikerült becsapni.



Az koncentrált etetés elengedhetetlen kelléke.
















2016.-ban túlnyomórészt 3 fajta bojlit használtam a palettáról, ezek pedig a Monster Paradise, Elit Strawberry és a Monster Liver. Mindközül a kedvencem a Paradise, iszapos aljzaton minden esetben működött a csalogató hatása.
Az idei évben nagyobb szerepet kap az Elit, a Fish, és az Uncle Bait is.

Köszönöm mindenkinek, aki figyelemmel kísérte munkásságomat, és elolvasta nem rövidre sikerül összefoglalómat a 2016.-os évről.
Találkozzunk a vízparton, amire még egy kicsit várni kell, de a bajszos barátainknak is jár a pihenő.


Pontybaráti üdvözlettel:
Éles Attila „Szunyi”
Imperial Baits Hungary