Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

Da qualche parte in Italia

Hazai vizeinken nagyon ritkán találkozom harcsákkal, célzottan keveset is horgászom rájuk, így nem büszkélkedhettem igazán nagy fogásokkal. Ami azonban április közepén történt, az megfertőzött és legszívesebben utaznék vissza kergetni a nagybajuszúakat!



Még a tél folyamán kérdezte meg Fórizs Zoli barátom, hogy nincs-e kedvem kiutazni Olaszországba egy kis harcsapergetésre. Mivel ekkor még élénken élt bennem az október legvégén fogott, számomra szép tiszai harcsa emléke, így azonnal igent mondtam. Kezdődött a tervezés, szervezés, majd ahogy közeledtünk a céldátumhoz, jöttek az álmatlan éjszakák és a várakozás, hogy vajon mibe nyúlunk bele. Hiszen az időjárás nagyúr, akár el is lehetetleníthette volna 5 napos kiruccanásunkat. Szerencsére azonban az égiek kegyelmükbe fogadtak bennünket és egy felejthetetlen túráról térhettünk haza.



Az utazást precíz tervezés és szervezés előzte meg, igyekeztünk minden apró kérdésre választ kapni, hogy a lehető legfelkészültebben érkezzünk. A túra végére kiderült, hogy ez mondhatni túl jól sikerült és 1-2 táskával kevesebbel is meg tudjuk oldani legközelebb a kiruccanást.



Az utazás fáradalmai nem nagyon hatottak meg bennünket, kipakolás után azonnal ültünk vissza az autóba és indultunk a környékbeli vizek felderítésére. Olasz barátunk útmutatásai alapján igyekeztünk azokat a helyeket keresni, ahol ebben az időszakban a harcsákat meglelhetjük. Több jó pontot is találtunk, ezeket igyekeztünk elraktározni, majd a sötétedésig hátra lévő 1-2 órára kiválasztottuk első horgászhelyünket. Én voltam a gyorsabb, barátom még pakolt, amikor csalim már a fenékre süllyedt, majd a második fellibbentésbe beleszólt egy bottépő rávágás. Szinte nem is tudtam rendesen bevágni, halam már ugrott is be a sodrásba és rohant lefelé megállíthatatlanul, én meg csak kapaszkodhattam a botba földbe gyökerezett lábakkal. Halam egy kanyar felé futott, ahol bokrokat láttam, így igyekeztem visszatartani, de a keménykedésnek az lett a vége, hogy bizony a vastag zsinór megadta magát és harcsám távozott. Remegett kezem-lábam, ilyen erővel eddig még nem találkoztam és már alig vártam a következő kapást, természetesen azzal a reménnyel, hogy akkor másképp alakul a forgatókönyv. Időközben barátom is csatlakozott hozzám, így már ketten vallattuk a pályát. A kapocsban egy 13cm-es Fat Minnow T-tail várta, hogy egy harcsa elragadja, de szerencséje volt, nem sokat kellett várnia J. Alig 10 perc horgászat után ismét egy komoly kapásra vágtam be és hamar kiderült, hogy ismét igen szép hallal birkózom. A sodrásban szinte nem is tudtam ráemelni a harcsára, kirohanásait komoly erőfeszítések árán tudtam csak lassítani, majd idővel megállítani. Horgászhelyünk adottságaiból kifolyólag a hal után menni néhány méternél többet nem tudtam, így szinte egy helyben állva kellett megküzdenem vele. Jó fél óra volt, mire először magam elé tudtam kényszeríteni és megláttuk hatalmas méreteit. A paskolás után még bőven volt benne erő és visszaugrott a meder közepére, így kezdhettem elölről a visszapumpálását. Ha belefeküdt a sodrásba, olyan volt, mintha egy betontömböt próbálnék magam felé húzni… Hiába húztam vissza, ő úgy gondolta, fut még 1-2 kört és kezdtem úgy érezni, hogy itt igazából a harcsa fáraszt engem, nem én őt és kérdéses, hogy ellen tudok-e állni neki. Azért megembereltem magam és egy utolsó nekirugaszkodással beleadtam mindent és ismét magam elé parancsoltam, ahonnan már nem engedtem elszaladni, így barátom végre a szájába nyúlhatott és elmondhattuk, hogy rövid időre legyőztük harcos ellenfelünket. Örömöm hatalmas volt, még most is bizsergek, ha rágondolok, milyen élvezetes volt fárasztása, kiemelése, majd milyen méltóságteljesen úszott tovább a rövid fotózást követően. Ez az a horgászélmény, amiért kijárunk a vízpartra és ezt az élmény kívánom minden tisztességes horgásztársunknak! A harcsa 173cm hosszú volt, súlyát nem volt lehetőségünk megmérni, de 45kg környékére saccoltuk. Miután örömmel teli állapotomban elterültem a parton, mondtam is barátomnak, hogy részemről mehetünk is haza, megvan az élmény, amiért jöttem.



Azonban természetesen nem mentünk és a következő 4 nap eseményei is adtak okot az örömre, gratulációkra bőven. Nagyon vártam, hogy Zoli is megküzdhessen egy hasonlóan szép harcsával, mely már másnap bekövetkezett. A reggeli órákban apróbb harcsákat sikerült találnunk, elsősorban fenék közelben, jigelve emelgetett gumihalakkal, valamint nekem egy meglepetés balin is beköszönt a 15cm-es angolnámra.









Majd következett az esti fényváltás, melyet egy igen ígéretesnek tűnő helyen vártunk be. Zoli nagyméretű fehér twisterrel kereste a harcsákat, amikor a csatorna túlpartjáról indított csaliját néhány tekerés után elmarta egy bajszos. Ismét izgalmas fárasztás következett, de ez alkalommal olyan pályán voltunk, ahol több tíz méterünk volt a hal után menni, így jobb esélyekkel vettük fel a harcot. Barátom keményen bánt a hallal és hamarosan egy újabb gyönyörű harcsát (169cm) fotózhattunk.



Minden fogásunkra nem szeretnék külön kitérni. A bő négy nap horgászat alatt összesen 19 harcsát fogtunk, a legnagyobbnak egyben az első, 173cm-es harcsánk bizonyult, de több szép, emlékezetes fogásunk is akadt. Horgásztúránk során sokat tanultunk ennek a gyönyörű halnak a horgászatáról, a helyi adottságokról és már alig várjuk, hogy ismét ott lehessünk, ami mindenképpen be fog következni.







A túrát megelőző tervezésnek természetesen része volt a felszerelés kiválasztása is. Mivel az autóban mindennek el kellett férnie, így precízen kellett összeállítani az „utazókeretet”. Két bot, hozzájuk tartozó orsó, valamint egy tartalék orsó, néhány tekercs vastag fonott zsinór (itt is gondolva tartalékra, ha esetleg elszalad a harcsa a madzaggal), na és persze a szükséges csalik.



A botokat a Savage Gear MPP családból választottam ki. Egy 2,70m 170g-os, illetve egy kicsit „könnyebb”, 2,40m 150g-os bot utazott velem. Az erősebbikre egy 55-ös Okuma Azores került 0,35-ös fonottal, míg a „cserkelős” felszerelés egy 40-es méretű Okuma Raw II -vel egészült ki, melyre 0,33-as fonott került. A két felszerelés között jelentős súlykülönbség volt (275g!), így nagyon nem volt mindegy, mit tartok a kezemben egész nap. Azonban használhatóság tekintetében, főleg a két bot között, nem sok különbség adódott. Legnagyobb halamat a könnyebbik felszereléssel fogtam, mely igen jól bírta a megpróbáltatást. A 40-es Raw II orsó volt alán a gyenge láncszem a gépezetben, bár az is jól állta a sarat de az tény, hogy nem arra van kitalálva, hogy naphosszat bitang harcsákat fárasszunk vele. Ám nagycsalis süllő és csuka horgászat során hibátlan társunk lehet.





A műcsalisdobozaim átnézése után mindössze egy maréknyi wobbler került a vinni kívánt táskába, ezzel szemben sokkal több gumihal és egyéb plasztikcsali. Mivel elsősorban nappali, cserkelős csatornahorgászatokra készültünk, így ennek megfelelően a minden vízrétegben jól vezethető gumicsalikat tartottam előnyösebbnek. Ezekből is igyekeztem a nagyobbakat kiválogatni, így 12,5cm-es Cannibal Shad-ek, 13cm-es Fat T-Tail Minnow-k és 15, valamint 20cm-es Real Eel-ek kerültek a dobozokba. Ez utóbbiakat kedvelték talán a legjobban a harcsák, sok kapásom volt rá és több szép halat is sikerült horogra csalni vele.





A sodrás miatt 20-25g-os fejekkel ellátott, nagyméretű horgokkal készültem a Savage Gear és a Mustad kínálatából. A túra jelentős részében a Mustad Big Game jigfejeket használtam, melyek elég kemények voltak, hogy megfelelően átüssék a harcsa száját és jól tartsák fárasztás közben. Nem is volt semmi problémám velük, amit megakasztottam, az vagy kijött, vagy akadóba ugrott, nem vesztettem halat horogról, szemben a rugalmasabb horgokkal, melyekről összesen 4 harcsám maradt le, mivel véleményem szerint nem volt meg bennük a kellő keménység, hogy rendesen behatoljanak.

Hasonló szép fogásokat és élményeket kívánok mindenkinek!

Forrás: savage-gear.hu