Catch & Release

A horgászat kezdeteitől a catch and release filozófiáig:

Az ember már a Kőkorszak óta horgászik. Ebben az időben még munkálatlan felszerelést vagy horgász szereléket használtak. Az első horgászok természetesen táplálékszerzés okán űzték ezt a tevékenységet: csalijukat a csontból, fából, vagy kőből készített horogra erősítették, majd azt egy karóhoz rögzítették, hogy könnyen lehessen kézzel mozgatni. Lassan erősebb és hegyesebb horgokat fejlesztettek ki, amikor a bronz, réz és más fémek egyre inkább közhasználatba kerültek.

Horog evolúció

Az első horgászok rájöttek, hogy a horgászbottal nagyobb emelőerőt érnek el, amikor a kifogásnál húzniuk kell a halat. Eleinte egyszerű faág szolgált horgászbotként majd a későbbiekben kifinomultabb famegmunkálásról beszélhetünk. A horgászat első művészi ábrázolása időszámításunk előtt, megközelítőleg 2000-ben, Egyiptomban jelent meg. A görög filozófusok, Platón és Arisztotelész is megemlítik a horgászat gyakorlatát korai írásaikban.

A XV. század után kezdődött a horgászat evolúciója, mialatt igazi sportággá nőtte ki magát. Előtte, a horgászat nem jelentett mást, mint a túlélés egyik módját. 1496-ban egy angol bárónő, Dame Juliana Berner a Treatyse of Fysshynge wyth an Angle (óangol nyelven a Horgászat Módszertana) című művében ír a horgász horog és bot készítés részleteiről. Ez a könyv alapozta meg a horgász tudományt. Majd másfél évszázaddal későbbi mű, Izaak Walton Tökéletes horgász című írása, nagyhatású kézikönyvnek bizonyult a fejlettebb horgász felszerelést, a halbiológiát, a különböző halfajok táplálkozási szokásait és e sport mögött húzódó filozófiát illetően.

Izaak Walton

Evidens állítás, hogy az első orsót Angliában találták fel a XVIII. században, bár néhány elmélet szerint a kínaiak már sokkal korábban, a harmadik században megtervezték annak egyszerűbb változatát. Ezután gyors ütemben folytatódott a hatékonyabb horgász felszerelés fejlődése és a halfajok viselkedéséről nyert ismeretek bővítése, ami a horgászat széles körben való elterjedéséhez vezetett és nagy népszerűségre tett szert.

Ahogy a horgászat egyre népszerűbb lett, egyre több horgász, mint Lee Wulff és A.J. McClane, mérte fel a halfaj populációvédelmének jelentőségét. 1939-ben alakult a Nemzetközi Sporthorgász Szövetség a halak és életterük védelméért. Alapelvük, hogy a stabilan fenntartott halpopuláció biztosítja e sport jövőjét. Ez a non-profit szervezet megfogalmazta az alapvető horgászati etikát azzal a céllal, hogy a felelősségteljes horgászatot propagálja. A környezettudatosság hirdetésének köszönhetően a horgászok nagy része manapság a Catch and Release filozófia híve, melynek lényege, hogy nem sokkal a kifogása után visszaengedik a halat a vízbe, minimalizálva ezzel a halat ért traumát. A fajok halálozási rátájának csökkenését így nem veszélyeztette tovább a sporthorgászat. Ez persze azon a feltevésen alapul, hogy a legtöbb visszaengedett hal túléli a kifogást, így a catch and release módszer támogatja a stabil hal populációt.

Ugyan a biológusok még nem határozták meg annak a mértékét, hogy a hal mennyire érez fájdalmat, de ez a módszer még mindig okozhat akkora „pszichológiai traumát” a halnak, hogy az folyamatosan sérüljön tőle. A Nemzeti Óceán és Légkör Igazgatóság szintén hangot adott aggodalmának ezzel kapcsolatban és támogatni kezdte az újragondolt nagy halas horgászatot kör horoggal. Ez a horogfajta bizonyítottan minimalizálja a kifogás okozta sérüléseket. Egy ilyen egyszerű eszközcsere a horgászfelszerelésben csökkentheti a visszaengedés utáni halandóságot és támogatja a halfajok fennmaradását. Az édesvízi halakra való horgászatnál, hasonlóan óvhatjuk a halállományt szakállmentesített horog használattal. Sok horgász cselekszik ilyen körültekintéssel, hogy megőrizzék a változatos halfaunát. Ők csak a fogás élményéért és annak sport értéke miatt szeretik a horgászatot. De még mindig nagyon sok horgász számára ez nem elég. Az állat jóléti szervezetek sokat vitatkoznak azon, hogy a horgászat embertelen tevékenység-e. A tudományos társaságok sokszor nem értenek egyet abban, hogy a hal tudatosan észleli a fájdalmat, abban viszont igen, hogy a hal kerüli a stresszes ingereket. Maradt még néhány kérdés, de az biztos, hogy a fajok megőrzéséért tett erőfeszítések és a biológiai tudásanyag gyarapodása kulcsfontosságú szerepet játszanak a halászati ágazat és a horgászat gyakorlatának alakításában. A horgászok, talán a legjobban érdekeltek sport partnerük – a hal – túlélésében, mint bárki más.