Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

"Amikor semmi sem garancia" - A Harcsahorgászat.

Komolyabban 2014-ben kezdtem el érdeklődni a harcsázás iránt.
Ekkora már az összes Kós Ferenc által készített filmet megnéztem és szakirodalomból is elolvastam a legfontosabbakat.
Ezekben is már szó esik,hogy a felszerelés a legfontosabb és megfelelő eszközök nélkül nem érdemes felvenni ezt, az akár gigászi küzdelmet!
De ne szaladjunk ennyire előre.

Az említett évben úgy döntöttem, hogy harcsázásra adom a fejem. Megvásároltam egy (sajnos) általam jónak ítélt orsót és botot, majd egy zsinórt.
Teljesen büszke voltam, hogy egyedül milyen jól döntöttem.
Össze is állítottam a felszerelésemet, egy teljesen klasszikus úszós készséget.

Ezután jött az a felismerés, hogy : " Megvan ami kell, de mégis hol és mikor valamint mivel próbálkozzak?" .
Nos ezt hívom az első fázisnak. Szépen fogjuk magunkat és induljunk el felfedező körútra, akár az egyesületi vizünkön, akár "idegenlégióban".
A harcsatartó helyek felkutatására Kós Ferenc videói rendkívüli segítséget nyújtanak.
Ha ezt a fázist átugorjuk, vagy nem tulajdonítunk neki megfelelő jelentőséget akkor a horgászatunkat saját magunk pecsételjük meg!

Amennyiben ezt sikerül megvalósítanunk, jegyezzük fel a helyszínt, időpontot, a jelek minőségét.
Későbbiek is nagy hasznát vesszük majd ennek.

Ezután következik a konkrét helyválasztás. Ezt az évszaknak megfelelően tegyük, sose bízzuk a véletlenre. A harcsák téli vermelő helyei sok esetben ad halat, de ennek környékére leginkább csak a kora őszi időpontban tér vissza huzamosabb időre.
A táplálkozási útvonala könnyen kideríthető, még szürkületi órákban igyekezzünk felmérni,hogy a rablásaik hangja (amit nem lehet összetéveszteni semmi mással) merről érkezik.
"Nyomokat" folyamatosan hagynak, pörsök, buborékok formájában. De több esetben jelentkezik a víz felszínen bódultra ütött vagy pedig szét/megharapott takarmányhal.

Ha ezt is abszolváltuk akkor akár el is érkeztünk a csalink felkínálásnak a helyszínére.
Igen ám, de mi a megfelelő csali harcsára? - Ez szerintem teljes mértékben rejtély marad az idők végeztéig. Olvashatunk csodaszámba menő fogásokról,hogy : " egy szem erjesztett kukoricát vett fel a 40-50 kilós harcsa" .
Nos vizeink legnagyobb hala besorolását nézve ragadozó hal, de igazából inkább mindenevőnek nevezném.
Amiben csak tápanyagot vagy célpontot lát azt habozás nélkül felfalja.
Nem egyszer volt szerencsém látni vízimadarat fogni a harcsát, de olyat is sikerült látnom amikor a kövezésen megtapadt tavikagylót dézsmálta egy ráadásul nem is kis méretű harcsa.
Nyilván megvannak a fogósabb, hatékonyabb csalik a megfogására; ilyen például a csalihal(10-12centis keszeg/kárásztól a 20-25 centisig bezárólag),nadály vagy pióca csokor, iszapgiliszta, lótetű, de szép sikereket érhetünk el manapság halibut pellettel.

Nos eljutottunk oda, hogy kiválasztottuk az általunk tökéletesnek vélt csalit. Fel is kínáljuk a kiszemelt területen, ahogy tettem ezt jómagam is és várunk....
A harcsázásban nincsen garancia semmire! Pontyhorgászatban még ha nagyon zordak is a körülmények, véleményem szerint még akkor is kicsikarható 1-2 hal.
Ebben a műfajban ez nincs így. Minden szakértő, szakirodalom hangsúlyozza, hogy nehéz és még a profiknak sem sikerül minden alkalommal fogni ezekből a csodálatos halakból. (Ez köszönhető annak, hogy nagyon gyorsan tanulnak és kiismerik a felkínálási módszereket!)

De nézzük tovább, elérkezik a várva várt pillanat, bekövetkezik a kapás. Ezt figyelhetjük magáról az úszótestről, de esetenként kapásjelzőt is akaszthatunk a damilra.

Az általam eddig tapasztalt kapás két féle volt: vehemens, botelrántós vagy pedig maszatolós, elhúzós.



Előbbinél biztosabban működhet a bevágás és az akadás menete.
A harcsa kapásánál hatalmas erőhatás keletkezik, egy nem megfelelő felszereléssel már itt meg is szakadhat a folyamat.
Ilyen esetben szakadhat a zsinór,törhet a bot, elpattanhat a horog.
Ezek a klasszikus,általam is megélt problémák TOP-3 listája. Sajnos komoly halaimat vesztettem el ezen hármas probléma egyike miatt, mire felfogtam, hogy ebben a produkcióban nem lehet alibi próbálkozásokat végezni!

Felhívnám mindenkinek a figyelmét, a strapabíró, erős felszerelésre!
Ezt nem lehet elégszer kihangsúlyozni, sőt...

Ha megfelelő eredményeket szeretnénk elérni, akkor kicsivel jobban a pénztárcánkba kell nyúlni (manapság már azért nem annyira vészes ) és minőségi termékeket kell vásárolnunk.
Nem szeretnék reklámozni-promótálni semmilyen botot,orsót. De neves harcsásaink termékéből választva nem nyúlhatunk mellé.

Szóval, megéltünk (megéltem) egy halvesztés-bottörési negatív élményt, de okulva a múltbéli eseményekből megfelelő felszereléssel kezdünk (kezdtem) neki a következő horgászatnak.

Új felszerelésem egy 300-500 gramm dobósúlyú 2 méter 70 centis bot; 80-as harcsázó orsó, fonott zsinórral, kovácsoltvas horoggal felvértezve.
Ezzel már komoly ellenfelei lehetünk a ránk váró gigászi halaknak.
Azért írom, hogy lehetünk mert rengeteg esetben igazolódott, hogy még ez a kőkemény felszerelés sem biztosít 100%-ban sikert!

Azt már kijelenthetem, hogy innentől már a saját rutinunk ami befolyásolja az eredményeinket.
Sokan, köztük én is. A békés halak fogása után indultam az izgalmasabb horgászatot keresve a harcsák nyomába.
A korábbi tapasztalataink ebben az ágazatban fabatkát sem érnek, erre legyen felkészülve mindenki!

De térjünk vissza oda, hogy sikerült újra kapást kicsikarnom-kicsikarnunk.
Megtörtént a bevágás, jól ül a horog a szívünk a torkunkban dobog.
Ekkor kezdetét veszi egy olyan élmény amelyet soha nem felejt el az ember.

Az elsőre gőzmozdony erejével elinduló fenevad mérete ilyenkor még nem pontosan állapítható meg.
Ahogy telik az idő és folyamatosan produkálja a tipikus menekülési cselekedeteit onnantól már megfelelőbb képet alkothatunk a halunk méretéről.
Ami egy örök érvényű szabály a horgászatban az az, hogy ne a hal hanem MI irányítsunk! Ez itt többszörösen igaz.
Igyekezzünk mielőbb átvenni az irányítást, amelyben rengeteget segít a helyismeretünk (van-e akadó a közelben, milyen a meder,vannak-e kagylók stb.)
Ha a kezünkben a kormányzás ( ez esetben a horgászbot és kontrollálás) akkor elkezdhetjük erőből fárasztani a horgunkon küzdő nagybajúszút!
Fontos, hogy ezt a felszerelésünkkel teljes összhangban tegyük, különben nagyon gyorsan véget vethetünk a fárasztásnak.

Saját tapasztalatomként osztanám meg azt, hogy a harcsafárasztásban kifejezetten fontos a folyamatosság.
Egy pici akadás, ütemvesztés szintén a halunk elvesztéséhez vezethet.
Tegyük fel, hogy eljutottunk oda, hogy a halunk már a partközelben mozog.
Itt érkezik el az idő arra,hogy felkészüljünk a kiemelésére van erre több opció,mint például a vágóhorgozás, grip használat, kézzel történő kiemelés. Én személy szerint az utóbbit favorizálom, kíméletes és biztonságos módszer az előző kettő esetben a karunk meghosszabbítását végezzük el, amivel még egy esélyt adunk a halnak a menekülésre. Azáltal, hogy fogunk valamit a kezünkben sokkal könnyebben tudja megcsavarni azt a harcsa!!
Ez egy rendkívül fontos és sorsdöntő mutatvány!
Ez az utolsó aminél bukhatjuk életünk halát, ezt megelőzően az UTOLSÓ pillanatig tartsuk feszesen a zsinórt, egy pillanatig se engedjük lentebb a botunk spiccét, mert sajnos én emiatt veszítettem el életem halát. Egy legalább 80 kilós, mohazöld ősi harcos személyében.
Ha sikerült a kezünk ügyébe húzni a halat győződjünk meg arról akár partól akár csónakból horgászunk, hogy tényleg kifáradt-e. Erre a legalkalmasabb művelet a fej megpaskolása.
Amennyiben van még ereje akkor hagyjuk hagy törjön ismét a mélybe, de ha már nem úszik el akkor elkezdhetjük a hal kiemelését. Én a fentebb említett módszert ajánlom, vastag, marhabőr kesztyűben.
A "védőfelszerelés" a harcsánk sűrű, gereben fogazata miatt ELENGEDHETETLEN! A hal alsó állkapcsába rögzítsük 4 ujjunkat és a hüvelykujjunkkal felülről támasszuk meg.
Ha ezt sikerül elérnünk akkor innen 98%-ban sikeresen tudjuk véghez vinni a kiemelést!



Amennyiben a hal mérete igényli akkor ezt két kézzel végezzük, ilyenkor a botunkat úgy helyezzük el,hogy az esetleges halkitörést azonnal letudjuk követni!

Amikor már halunk a csónakban vagy a parton van, felfogjuk, hogy végre sikerült. A Magyarországon legnagyobb ragadozó halból is fogtunk végre valahára.
Gyors fotózás és kíméletes visszaengedés után gondoljuk végig, hogy mennyire pompás élményt is éltünk meg!

Néhány szóban visszatérnék a horgászat egyéb paramétereihez.
Személyes tapasztaltaim alapján, ha harcsázásra adjuk a fejünket soha ne induljunk neki egyedül!
Nem csak azért, mert társaságban minden jobb,hanem mert ebben a műfajban sosem tudjuk, hogy mi vagy inkább mekkora hal akadhat a horgunkra.
- Sajnos az én esetemben ami egy tavaly szeptemberi hétvégén zajlott, hiába, hogy voltak az adott vízen horgászok de mindannyian bojlisok voltak. Érdemi segítségre nem számíthattam tőlük. A létszám 90%-a teljesen ledöbbenve állt a hal méreteit látván, a fennmaradó 10% pedig nem mert a vízbe jönni. -
Nos az ilyen helyzetek elkerülésére legalább egy, már horgászrutinnal rendelkező barátunkkal menjünk.
Biztos vagyok benne, hogy így szinte biztosan kiküszöböljük a problémás helyzeteket.

Összegezve, a harcsázás egy rabul ejtő, varázslatos és nagy tapasztalatot igénylő változata a horgászatnak.
Jegyezzük meg, hogy mik azok az opciók amikre figyelnünk kell és jó ha megjegyezzük őket.
Én ezt harcsás "kvartett"-nek titulálom ; HELYISMERET- MEGFELELŐ FELSZERELÉS - KONCENTRÁCIÓ - SZERENCSE !

Remélem tudtam valamelyest segíteni azoknak akik a harcsahorgászattal szemezgetnek, tanuljanak az én hibáimból és végezzék sikeresen a horgászatukat!

Sok sikert és harcsát!
Tisztelettel : Szovics Gábor

2 embernek tetszik