0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Szezonkezdő akció Thermo ruha akció
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Versenyek

III. HOFESZ-FEEDERGURU SZABÓ RÓBERT EMLÉKVERSENY METHOD 2018, Palotavárosi Felső-tó

Szeptember 15-én került megrendezésre a 3. éve tartó Szabó Róbert emlékverseny-sorozat Palotavároson, melyen idén indultam másodjára. Az előző évben ezen a versenyen kezdtem el a hobbi pecától kicsit eltérni, kis lépéssel a versenyzés felé haladni, több mint 15 év kihagyás után. Akkor, a mostani 10-es helyen horgásztam, nem kis meglepetésemre sikerült is az élmezőnyben végeznem 53 kg körüli fogással, azonban ez akkor csak szektor kettőt, összetett negyedik helyet ért. Ekkor fertőzött meg igazán a tó és a versenyláz. Reméltem, hogy idén sikerül ismét elindulni ezen a megmérettetésen, mert derekasan bevallom bosszantott az, hogy az előző évben pár kilós különbséggel szorultam le a dobogó legfelső fokáról és szerettem volna egy vándorkupát is…



A szombati nap reggele rendkívül hűvösen indult, két dolog járt a fejemben. Vagy nagyon jó peca lesz, vagy nagyon rossz, attól függően, hogy milyen helyet húzok. Több keverékkel készültem, de semmit sem készítettem el előre. Úgy gondoltam, majd a helyhúzás után döntöm el, hogy mit fogok csinálni. Apropó, helyhúzás… Sosem volt még eddig Palotavároson olyan verseny, ahol a legjobbnak számító 12-es hely a húzás legvégére bent marad. Petrovics Richárd volt a szerencsés, akinek ez a „kellemetlen” hely maradt, míg én a 16-os helyre sorsoltam, szektorszélre.

Aki pecázott már a tavon, tudja, hogy vannak kiemelten jó és kevésbé jó helyek. Nos, ez a hely az utóbbiak közé tartozik szerintem, de akárki megkérdezett eddig, mindenkinek azt mondtam, hogy nincs megoldhatatlan hely, nyerni bárhonnan lehet. Viccen kívül.

Tehát 16-os hely. Mit kezdjek vele, hosszú, rövid, milyen kaja legyen? Nem bonyolítottam túl a dolgot, ezúttal előre elkészített tejsavas kajával horgásztam a Stég Product palettájáról, ami még magokat is tartalmaz. Az etetőanyaghoz tettem még főtt kukoricát és búzát.

Távolságban ezúttal 18m-t véltem ideálisnak, mert úgy gondoltam, hogy ha lesz hal az etetésen, azt partközelből előbb meg tudom fogni, mint bentről, továbbá többen horgászták a benti távokat és nem akartam velük konkurálni.

Viszonylag nagy alapot tettem be a rendelkezésre álló 10 perc alatt, amit aztán folyamatosan meg is horgásztam. Többnyire az etetésen, néha mellé 1-2, max. 3 méterre dobáltam 35gr-os bordás kosárral. A napközben feltámadó szél egész egyszerűen a kisebb 25gr-os kosarat kénye kedve szerint tette arrébb, nem állt meg, viszont a halak ezúttal a fixen letett szereléket részesítették előnyben.

Az első kapás kb. 30 perccel alapozás után érkezett, egy alig 1 kilós potyó személyében. Mit ne mondjak, vakartam a fejem rendesen, hiszen az azonos méretű halak egy csapatban mozognak. Nem túl jó kilátások, főleg annak tekintetében, hogy a szektoromban lévő Csővári Tibi is szépen húzta a túloldalon a halakat, míg az erdő felőlin Ricsi, Túri Pali mellett, mások is húzták-vonták a darabosabbakat. Az sem derített jobb kedvre, mikor megtudtam, hogy Szekeres Csabi 8 kiló körüli harcsát szákolt. A mázlista… Még haza is vihette. (A tavon a busát és a szürkeharcsát szigorúan tilos visszaengedni!)

Fejben kezdtem kicsit elengedni a dolgokat, mert bár fogtam, de csak a kisebb halakat, mikor kisebb csend után olyan kapásra vágtam be, ami megtépett. Nem tudom, hogy mi, vagy, hogy mekkora volt, de közöm nem volt hozzá. Hopp, ez jó jel, gondoltam. Tévesen. A következő halam szintén egy szűk másfeles négybajszú, de legalább szép mintázata volt és ideiglenesen mehetett a szákba. Ahogy az idő kezdett kitisztulni és melegebb lett, úgy érett be egyre jobban az etetés. A potyókat egy-két amur követte, a kisebbek közül szintén, de az ütem már jó volt, ritka volt, hogy 5-10 percnél tovább kelljen várni egy kapásra. Szerencsére a halaim mérete is fokozatosan nőtt, így szépen tudtam felfele araszolni. A verseny második felére magam sem értem miért, de nézőközönséget kaptam Szelecz Józsi személyében, aki most először járt a tavon barátjával, a másnapi páros versenyre készülve. Aki esetleg nem ismerné (én se ismertem) ő Győr-Moson-Sopron megyei bajnoka, és az ottani vizek koronázatlan királya. Leültek mögém beszélgetni, kötetlenül, minden féléről. Elmondása szerint mozizott a pecámat nézve, ami tőle, nekem, igazi elismerés. Azt hiszem, nekem lenne mit tanulnom tőle, és nem fordítva. Nem tudom ki vagy kik irányították hozzám verseny közben, de innen is köszönöm nekik. Hihetetlen figura, nem kevés alázattal és jó kedvvel.

Ha még emlékeztek Atti korábbi cikkére, amiben arról írt, hogy hogyan ismerkedtünk meg, nos, ez is hasonló volt, csak ezúttal jól eső élcelődés nélkül. Mégis a jó kedvükkel adtak egy olyan mentális pluszt, aminek köszönhetően még inkább tudtam a pecára figyelni. Egyre-másra fogtam meg a szebb halakat is, gyakorlatilag folyamatosan kértem a mérést, mert vagy amurom volt, vagy 4 kilónál nagyobb pontyot szákoltam. Teszem hozzá, közben fogtam két kárászt és kis pontyokat is. Ők ketten a verseny végéig ott maradtak, figyelték, hogy mit és hogyan csinálok, de szinte bármit kérdeztek, válaszoltam nekik.
Megerősítettek abban, hogy Tibi nagyon jól fogja a halat, és szoros lesz a vége, így csak a bizakodás marad, hiszen egymással szemben ültünk, nem láttam minden halát.


A kisebbek a végén egész szép súlyt adtak


Nálam 14 kis ponty és két kárász került a haltartóba, amik összesen 20860gr-ot nyomtak a mérlegen, míg 15 mérős halam volt, amiből 13 amur és 2 ponty tette tiszteletét a kezemben. Ezek együttes súlya 84860gr lett. Az erdő felőli oldalon a szektoromat sikerült megnyerni Kovács László előtt, aki majd 53 kilót fogott, sokszor okozva kellemetlen perceket, mikor nagy halat fogott. A szektor másik oldali fogásairól nem tudtam semmi pontosat, de mint kiderült Tibinél 75350gr-nál megállt a mérleg, így a szektort sikerült behúznom. Izgatottan vártam, a többiek eredményeit, mert tudtam, hogy vannak nagyon-nagyon szép fogások is, többnyire az iskola felőli oldalon. Az eredményhirdetésig nem tudtam semmi biztosat, mikor kiderült, hogy az iskola felőli oldalon Tibi fogta a legtöbbet, az erdő felőlin pedig én, az öröm kiült az arcomra. Sikerült! Végre tó 1, és egy csodaszép vándorkupa, amit Horváth Gy. Gábor adott át.


Horváth Gy. Gábor írásait (is) olvastam gyerekként. Most Ő gratulált és…



… adta át a vándorkupát.



Örömöm határtalan volt, végre, sikerült!


A végső sorrend így alakult:

6. Németh Zoltán 26920gr A 2.
5. Kalmár Balázs 44840gr B 2.
4. Csővári Tibor 75350gr C 2.
3. Horváth Gy. Gábor 38080gr A 1.
2. Szekeres Csaba 45880gr B 1.
1. Krár Imre 84860gr C 1.


Az első hat helyezett


Egy évig biztosan nálam lesz a vándorkupa, nagy becsben tartva, jövőre pedig ismét megküzdök érte, ha minden jól alakul. De egy biztos, hogy nem fogom könnyen adni, annyira szép! :)
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy cookie-kat használjunk, amiket jobb szolgáltatás nyújtás érdekében használunk fel. További információk