Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók
Itt kérem, csak a fűszeres működik...
Nos, ezek azok a szavak, amik szinte nem is hiányozhatnak egyetlen horgásztúránkról sem, bár nekem -ezek hallatán- szinte azonnal mosolyra húzódik a szám. Bizonyára mindannyian hallottuk már az ehhez hasonló üdvözítő mondatokat, amikor találkoztunk a helyi horgászokkal a kiszemelt tó partján.Természetesen -az esetek többségében- jó szándékú segítségről van szó, de azért valljuk be, a horgászat nem a szabályokról szól. Ezen felbuzdulva szerettem volna összemérni tudását két -általam rendkívül kedvelt- különböző ízű és illatú pontycsemegének, hogy bebizonyíthassam a fent említett megállapítás ellenkezőjét. Elhatároztam, hogy próbára teszem a Prologic Experience Black Oceant és a Prologic Leviathan Spice Supreme-et. Lássuk, hogy itt valóban a fűszeres működik-e.
Péntek délután fél öt körül miközben a Hungária körúton pöfögtem a dugóban, azon elmélkedtem, hogy hol is verjek tábort a kiszemelt tavon, ha végre sikerül majd megérkeznem. Nagyon fárasztó héten voltam túl, csak a pénteki nap éltetett, csak a várva-várt horgászatomra tudtam gondolni minden szabad percemben. Mire fejben kitaláltam, hol is verek majd tábort, addigra meg is érkeztem az általam kiszemelt víztározóra.
Ezen a napon szerencsémre csodálatos késő nyári idő volt, és talán ennek volt köszönhető, hogy az előttem érkező helyi bojlis csapatok szinte a tó teljes hosszában elfoglalták az egyik partot, így ha az eredetileg elképzelt helyet választom, akkor legalább 20 bottal zártak volna rá az én etetésemre. Ezért döntöttem végül úgy, hogy velük szemben, a tó túloldalán fogom a táboromat felállítani.
Mire minden felszerelés a helyére került, és a sátram is állt, már igencsak besötétedett, ezért az alapozó etetésemet csak a sötétség leple alatt tudtam elvégezni egy-egy marék bojlival. Az etetés után következett a csalizás. Úgy döntöttem, hogy a balos botom horgára egy Black Ocean hóember csalit rakok, amelyet úgy faragtam meg, hogy a két golyó egyetlen ovális egységet képezzen, a jobbos botra pedig egy szem süllyedő Spice Supreme bojlit tettem.
Mivel nem először járok ezen a tavon, korábban azt figyeltem meg, hogyha a dobás hossza nem közelíti meg a bójasort, akkor csak a frissen telepített tólakókra, a kisebb testű, fiatal pontyokra lehet számítani. Tudtam jól, hogy az öregebb pontyok leginkább a 80-100 m távolságon túl lebzselnek és a bójasortól kijjebb már nem igazán jönnek, ezért a dobásaimat körülbelül erre a távolságra lőttem be.
Nem titok, a mostani célom kifejezetten a testesebb pontyok megfogása volt, ezért is igyekeztem a dobásaimmal minél inkább megközelíteni az előttem elhelyezkedő bóját. A botok bevetése után megvacsoráztam, s már igencsak későre járt, amikor a hőmérséklet is erősen süllyedni kezdett. Fáradtságom ellenére persze bizakodva reméltem, hogy tólakó barátaim nem fogják hagyni, hogy egy szemhunyásnyit is aludjak ezen az éjjelen. Ennek reményében mentem a sátorba aludni, miután a három réteg alvós ruhát magamra öltöttem, hogy ne fázzak.
Próbáltam jól beszuszogni a hálózsákom, és épp békés álomba szenderültem volna, mikor hirtelen arra riadtam, hogy csippan egyet a jobbos botom jelzője. Figyelmem azonnal a kapásjelzőm vevőjére szegeződött, ami ekkor hirtelen olyan eszeveszett visításba kezdett, hogy még én is megijedtem. Rémületemben nem találtam a hálózsákom cipzárját, ezért beletelt legalább egy percbe, mire kihámoztam magam a sátorból és a botokhoz értem. A botot határozottan mozgatva de nem túl erősen felvettem a kontaktust első vendégemmel, közben nyugtáztam magamban, hogy valóban a fűszeres csali kellett neki. Ezen a vízen valamiért a fűszeres csalikat hamarabb felveszik a pontyok, mint a büdös, vagy édes golyókat. Hát valóban igazuk lenne a helyieknek?
A fárasztás utolsó pillanataiban sikerült megpillantanom a gyönyörű tükröst, melynek súlya - becsléseim szerint- 10 kg felett lehetett. Éppen nyúlok a merítőért, és abban a pillanatban kiakadt a horog a halam szájából. Kissé bánatos lettem, hiszen úgy látszik, ezen a tavon is van olyan hal, amelynek sajnos szét lett tépve a szája. Arra gondoltam, hogyha jobban odafigyelne mindenki, ezek az incidensek elkerülhetők lennének. Vegyes érzelmekkel ugyan, de felcsaliztam és újat dobtam. Adrenalinnal telve ugyan, de visszafeküdtem és vártam a további akciókat. Hamarosan sikerült újra elaludnom, viszont hirtelen megszólalt a balos botom jelzője is. Nagy reményekkel tele, fejvesztve rohantam a „tett helyszínére”, hiszen ezen volt a Black Ocean hóember csalim.
A bevágást követően egyből éreztem, hogy ez egy kisebb ponty lesz, és két perccel később egy 3 kg körüli pikkelyes szépség lett az eredmény.
Mivel minden halnak nagyon örülök, egyáltalán nem voltam csalódott ifjú vendégem miatt.
Ezen az éjjelen több kapásom nem volt, így hajnalban a hideg, és a többi horgász érkezésének zaja ébresztett. Az igazat megvallva, ezt nem is bántam, mert a hajnali-reggeli órák a kedvenc napszakom a parton. A friss hajnali levegő, a madárcsicsergés és a nyugalom minden alkalommal magával ragad.
A reggeli kávém után a csalifrissítés következett. Tegnaphoz képest a légmozgás érezhetően megélénkült, a mostani etetést nem tudtam elvégezni a partról az erős szél miatt, így gyorsan béreltem egy ladikot, és a megfelelő távolságra beevezve a vízbe szórtam fél-fél zacskó bojlit.
Nyugalmas délelőtt következett, úgy határoztam, hogy elmegyek egy kicsit szomszédolni, magamhoz vettem a kapásjelző vevőjét, hogy elsőként értesülhessek róla, ha vendég érkezne hozzám. Délután kettő óra körül gyors sprintbe kezdtem, mert a jelzőm őrült csipogásba kezdett. Mire a bothoz értem, a hal már ki tudja hol járt. Mikor felkaptam a botot a leszúróról, éreztem, hogy na ez most egy jó hal lesz. Nem sokkal később viszont leakadt ez is. Értetlenül álltam a dolog előtt. Miután partra tekertem a szereléket, ellenőriztem a horgot és megállapítottam, hogy a hegye hibátlan. Ekkor döntöttem a horog cseréje mellett, és ezúttal egy Prologic XC3-as 4-es méretűt tettem fel, bízva egy sikeresebb akcióban.
Horogcsere közben összegeztem magamban, hogy az eddigi három kapásból kettőt a Prologic Experience Black Ocean adott, a Prologic Leviathan Spice Supreme, pedig egyet.
Ezen elmélkedve úgy három óra körül ismét egy csippanó jelzés, és a jobbos botom hirtelen elfüstölt, tehát egyenlített a fűszeres csali. Közel tíz percnyi fárasztás után láttam meg ezt a kis „jóllakott napközist”. Amilyen kövér tükrös volt, olyan erős is, súlya pontosan 9,4 kg volt.
Nagyon örültem, mert úgy tűnt, az iménti horogcsere meghozta a kívánt sikert.
A délután lassan kezdett átcsapni az estébe, szerencsére a szél is mérséklődött, így a lemenő nap fényénél elvégeztem a második éjszakára szánt etetést.
Alig kötöttem ki a csónakkal, amikor is a balos botom jelzője -a már szinte megszokott módon- újabb kapást jelzett.
Úgy látszik, hogy a Black Ocean hóember nagyon tetszik a halaknak. -gondoltam fárasztás közben. Nagyon eleven volt az ellenfelem, amely nem mellesleg nagyon testesnek éreztette magát. Tizenöt percnyi taktikus fárasztás után sikerült végre közelebbről is megpillantanom, és további öt perc kellett ahhoz, hogy a merítőmben tudhassam. Egy gyönyörű pikkelyes ponty lett az ajándékom. Mondanom se kell, óriási volt az örömöm, és a fertőtlenítés után őt is sikerült lefényképezni, persze egy kis helyi segítség igénybe vétele után.
Zsákmányom súlya kereken 8 kg volt, gyorsan elbúcsúztam tőle, és visszaengedtem társaihoz.
Hogy legyen egy kis üröm is az örömben, a fényképező gépem akkumulátora kezdte megadni magát, így tudtam, hogyha este nagy halat fogok, azt már nem biztos, hogy meg fogom tudni örökíteni az utókor számára.
Második estémen már egyedül maradtam a sötét vízparton, ezért úgy döntöttem megpróbálkozom egy pihentető alvással és korán nyugovóra térek. Mire álomba szenderültem viszonylag korán volt, nagyjából este 8 óra lehetett. Nem sokkal később ismét a legszebb zajra kellett felriadnom, hiszen egy hal észveszejtő rohanásba kezdett a horgommal a szájában. A fűszeres, állapítottam meg, mikor odaértem a botokhoz. Az izgalmam akkor volt csak igazán a tetőfokán, mikor megemeltem a botot és olyan volt mintha leakadtam volna. Tudtam, hogy a tónak ezen a részén nincsenek akadók, így biztos voltam benne, hogy csak is egy uszonyos lehet.
Szent Ég, ez biztosan tíz pluszos lesz! -gondoltam magamban, közben eszembe jutott a lemerült fényképezőgép. De a hal nem hagyta, hogy elmélkedjek a lényegtelen dolgokon, rendesen megdolgoztatott mire a part kötelébe tudtam csalogatni.
Miközben próbáltam megmeríteni fáradt barátom, azt tapasztaltam, hogy úgy kell belehajtanom szinte a 1 méterszer 1 méteres hálóba. Ekkor még nem esett le a dolog, viszont amikor a 85 cm hosszú pontymatracról is lelógott a farka legalább 15 cm-t, akkor eszméltem rá, hogy ez a ponty bizony 13-15 kg között lehet.
Mivel már egyedül voltam, és egy ekkora halat csak komoly, stratégiailag jól összehangolt munkával tudtam volna egyedül lefényképezni, így bizonyára sokan egyetértenek velem abban, hogy a fertőtlenítést követően azonnal visszaengedtem őt a tóba. Mivel „kicsi” volt számára a matrac, féltettem a pikkelyest, és számomra jóval nagyobb öröm tudni azt, hogy a tóban úszkál, és nem esett baja egy vacak fénykép miatt. Így nem kockáztattam.
Gondolataim még mindig ezen a visszaengedett óriáson jártak, mikor megjött a következő hal a már megszokott módon. Az újabb érdeklődő szintén a fűszerest szerette volna magával vinni, de a horgom már a szájában volt, így nem volt lehetősége túl messzire úsznia vele. Néhány perc múlva már a nedves matracomon pihegett ez az 5 kg körüli kopoltyús. Ezt a halat is igyekeztem nagyon gyorsan visszaengedni.
Innentől kezdve már egy zsákmányomat sem fényképeztem, csak fertőtlenítettem őket a visszaengedést megelőzően.
A következő kapásig mindössze 30 percet sikerült aludnom, mikor is éjfél után kicsivel a balos boton jelentkezett egy kedves érdeklődő, egy szintén hibátlan 10 kg körüli tükrös.
Mivel több-kevesebb megszakítással szinte egész éjszaka ébren voltam, már kezdtem nagyon elfáradni, de a lelkesedésem töretlen volt, ezért igyekeztem hamar kiszabadítani a horgot, majd lefertőtleníteni, és visszaengedni a „pácienst”.
A túra utolsó hala éjjel kettő óra körül jött, egy igazán különleges másfél kilós félszemű pikkelyes ponty. Sosem láttam még ezelőtt félszemű halat, de az látszott, hogy nem sebesülés miatt hiányzik az egyik szeme, hanem születési rendellenesség miatt.
A hajnali hideg ismét nem hagyott aludni, de a mellettem sátrat verő horgászok se éppen altatódalt dudorásztak a fülembe, így hamarosan magamhoz kellett térnem és szomorúan, de mégis örömmel telve gondoltam vissza az itt töltött napokra és éjjelekre. A szokásos frissítő kávém után a horgászatok legrosszabb része következett, a táborbontás.
Annyira szórakozott, vagyis inkább fáradt voltam, hogy sikerült a sátramat a sátorlámpával együtt elcsomagolnom, úgyhogy már csak abban bízom, hogy legközelebbi túrám alkalmával erre emlékezni is fogok.
Az elmúlt napok halfogásit összegezvén bátran mondhatom, hogy a fűszeres csali mindössze eggyel több kapást adott, mint a hallisztes bojli.
Ezen a tavon mindkét csali kiválóan szerepelt, tehát ebből is jól látszik, hogy igenis megéri próbálkozni a különböző ízekkel, még akkor is, ha a helyi horgászok segítségnyújtás céljával próbálnak lebeszélni minket bizonyos csalikról. Csak ismételni tudom önmagam, a horgászat nem a szabályokról szól, számomra a kísérletezés a legnagyobb öröm.
Forrás: Sámik Gyula, prologicfishing.hu
- TIPP6 990 FtKosárban:db
- TIPP14 990 FtKosárban:db
- TIPP10 791 FtKosárban:db
- TIPP3 979 FtKosárban:db
- TIPP3 490 FtKosárban:db
- TIPP2 990 FtKosárban:db
- TIPP11 990 FtKosárban:db
- TIPP8 991 FtKosárban:db