0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Menü Kategóriák
kedvencek bejelentkezés
0
icon
icon
2024-as akcióink Kuponok
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Rablóhalas

Szürke álmok és becsapott harcsák

Talán az egyik legnehezebb horgászfeladat pergetve becsapni ezeket az szürke óriásokat.
Azért nem kell mindjárt az elején feladni a küzdelmet, mert nehéz ugyan, de nem lehetetlen!
Szeretnék pár támpontot adni és segítséget nyújtani azoknak, akik most kezdték ezt a műfajt.
Annak a pergető horgásznak, aki azt a célt tűzi ki maga elé, hogy harcsát fogjon, le kell
mondani a halfogás élményéről!


Reggeli foltos harcsám és a hű társam, Neo



Karcsi egy serdülő korban lévő ifjonccal



Használjunk ponty matracot, hogy ne sérüljön a hámréteg és a nyálkahártya


Sok átdobált éjszaka van már a hátam mögött és bizton
állíthatom, néha nagyon elkeserítő tud lenni a kudarc. Viszont amikor „belenyúl” az ember,
akkor minden eddigi keserűség rögtön elillan és feledésbe merül. Pár fontos dolog, melyet
nem árt tudnunk, amikor harcsapergetésre szánjuk el magunkat. Az egyik nagy titok az, hogy
sokat kell vizen lenni. Lehetőleg akkor, amikor a legoptimálisabb az időjárás a harcsák
szempontjából. Rengeteg időt kell ráfordítani, ha sokat és főképpen nagy halakat szeretnénk
fogni. A másik fontos feltétel a helyismeret. Ott, ahol nincs harcsa, dobálhatunk napestig is, a
várt siker elmarad. Sétáljuk ki éjszaka és hallgatózunk, esetlegesen érdezősködjünk helyi
horgászoktól. Hazánkban az összes folyóvizünkben megtalálható és nagyon jól szaporodik. A
legtöbb horgászkezelésben lévő tavakban és holtágakban is szinte biztos szép állomány él.
Nagyon sok helyen nem is örülnek ennek a ténynek. Kanyarodjuk kicsit vissza az időjáráshoz.
Mi is az optimális időpont? Nekem a két kedvenc időszakom van. A tavaszi barna áradás, -
főleg a magas vízállásnál- talán a legjobb. Nappal is, éjjel is egyaránt eredményesek lehetünk
ilyenkor. A vízbe nyúló fák, bokrok ágai elé dobáljuk. Ott állnak lesben és egész nap
vadásznak.


Egytestű végigdrótozott mélyenjáró Minnow típusú wobblerek



Mindenre elszánt tekintet



Küszíváson az ilyen formájú műcsali lehet a favorit


Nagyon jó fogási esélyekkel kecsegtet még a nyári szélcsendes, fülledt meleg.
Amikor magas a páratartalom, és ahogy a nagyapám mondta vala „olyan sűrű a levegő, mint a
mosogatórongy”. Ilyenkor a barométer mutatója leesik és ekkor a bajusz elkezd zabálni. A
barométer a legjobb barátunk lesz innentől kezdve. Szinte kötelező darab a pergető horgászok
számára. Egész nap jól foghatunk ilyenkor. Éjjel pedig bizonyosan. A szolunáris táblázat is
nagy segítségünkre lehet. A legjobb napok az újhold előtti és az újhold utáni 4-5 nap. Ebben a
tíz- tizenkét napos intervallumban lehetünk a legeredményesebbek. Éjszakai horgászatnál a
lapos partszéli vizeket vallassuk felszíni wobblerekkel. Csorogjunk a csónakkal és dobáljuk
ezeket a homok-sóder padokat, bokrok alját, bedőlt fákat, kövezések, sarkantyúkat. Kintről
befelé vontassuk be a wobblert. Meglepődünk majd, hogy ilyen kis vízben mekkora halak
férnek el. Mindig az adott víznek és a benne élő fehérhalaknak megfelelő méretű műcsalit
válasszunk. Küszíváson a vékony hosszúkás testű, míg egérúszáskor a vízfelszínen V betűt
húzó lehet a nyerő wobbler. A kulcskarikákat mindig cseréljük ki! A horgokat sem árt.
Higgyük el, nem ilyen extrém méretű halakra találták ki őket. Ne ezen múljon. Én a
négyszeres erősségű 2-4- 6-os méretű hármas horgokban bízom leginkább. Szinte csak fonott
zsinór jöhet szóba, amikor harcsára pergetünk. Mindenki más márkára esküszik. Nehéz
eligazodni a gyártó cégek szövevényes világában. Mind azt mondja az övé a legjobb.
Szerintem az a legjobb, amit kipróbálunk és bírja a strapát. Mérjük le a szakító szilárdságát,
mielőtt horgászni indulunk velük. A marticákra bármit rá lehet írni. A lényeg az, hogy mit bír.
Meglepődtünk párszor már. Sajnos negatív értelemben véve. Botot, orsót mindenki a
pénztárcájához mérten válasszon. Aki nagy halakra játszik annak számolnia kell a gyakori
veszteségekkel, mert a bottörés határán kell fárasztani a kapitális halakat. Nappali
horgászatnál folyóvízen egyszerűen csak csorgunk a csónakkal (ugyanúgy, mint éjjel) és
dobáljuk a visszaforgókat, medertöréseket, akadók környékét. Olyan helyet keressünk, ahol
hirtelen nagy lesz a mederszint különbség. A radar használata ilyenkor nem egy utolsó
szempont. Komoly segítséget nyújthat. A „hal funkciót” nyugodtan kapcsoljuk ki rajta.
Feleslegesen pittyeg. Minket csak az alattunk elterülő medertérkép foglalkoztat. Két évvel
ezelőtt a radarnak köszönhetően találtunk egy hosszú, majd’ háromkilométeres, bő huszonöt
méter széles zátonyrendszert. A part felőli oldal hosszan elterülő, ám a meder felől hirtelen
leeső. Komoly szintkülönbséget mutatott a műszer. Tudtam, éreztem, hogy itt kell harcsának
lenni!


A kis foamok a személyes kedvenceim, az egyik legjobb nappali wobblerek.



Kétrészes éjszakai ragadozók



Párhuzamosan csorogtunk a zátony belső felén. Mélyen járó (deep diver) wobblerem
gyakorta elakadt. Egyszerűen nem ide való volt. Gyorsan lecseréltem, mielőtt még
beszakadna. Vízközt járó egyrészes duci testű crankbait wobblert raktam fel. Rádobtam a
zátony tetejére és elkezdtem bevontatni. Amíg a kis vízben járt a műcsalim addig csak
kopogtatta a talajt. Amit elérte a törést már ment is mélyebbre. Nagyon jól táncolt a víz alatt.
Talán a harmadik dobásom volt, amikor elemi erejű rátást éreztem a botomon. Nem kellett
bevágnom sem. Keményre állított fékem rögtön felsikított és halam már vágtatott is a meder
felé. Jó hal lesz, szóltam oda a komámnak, aki egyből abbahagyta a dobálást és már kapcsolta
is be a villany mocit, mert erősen elkezdtünk sodródni a hallal. Szépen egyenletesen húzott,
néha pumpáltam rajta, de egyelőre vele volt az erő. Nem úgy tűnt, mint aki hamar megadná
magát. Lassan, egyenletesen húzott. Nem volt neki sietős. A karom és a hátam rendesen
sajgott már. Közel 15 perce birkóztunk egymással. Kezdett veszíteni az erejéből a szürke
óriás. Már tudtam pár méter zsineget visszanyerni tőle. Egyre fogyott az a hatalmas erő és már
közel voltam a célhoz, hogy megfogjam álmaim nagy halát.
Elérkezett az idő amikor már én irányítottam a küzdelmet. A víz alatt lassan kivehető volt
már a kontúrja. Egyszer csak feljött a víz tetejére, és megpillantottuk a közel két méteres
félelmetes bajuszost. Soha nem láttunk még ekkora halat.


Az erős bordázat nagyon komoly rezonanciát ad le




– Húzd közelebb, megpaskolom a fejét- szólt rám a komám. Szófogadó gyerek lévén meg is
tettem, amire megkért és ekkor jött a baj. Kipattant a szája szegletéből a viharvert Duel foam
wobblerem. Ott lebegett a csónak mellett az én nagy halam. Komám – aki fürge, mint egy
macska- már ugrott is keresni valamit, amivel elkaphatná a bajusz királyt.
- Hagyd békében elmenni, szóltam rá halkan. Értetlen tekintetébe ütközött a szemem.
- Úgyis visszatettük volna, válaszoltam a kimondatlan kérdésre. Nem szólt semmit, csak
lassan visszaült a csónakdeszkára és nézte az általam megakasztott és kifárasztott szürkés
színű álomhalam. Pár pillanatig gyönyörködtünk még benne, majd kimérten a mélybe vette az
irányt. Nem voltam sem szomorú, sem ideges. Mi több, jóleső érzés volt, amikor rá
gondoltam, hogy tovább élhet ez a harcsa matuzsálem. Nem emeltük be a csónakba, ezáltal
megkíméltük a sok hercehurcától. Azóta is gyakran gondolok rá. Él e még vajon? Mekkora
lehet most? Csak remélni tudom, hogy jó egészségnek örvend és hajtja a küszöket és
dévéreket a zátonyrendszeren. Talán még találkozom vele. Talán olyan horgásszal találkozik
ismét, aki szintén visszaadja a szabadságát. Ne feledjük, a tízkilós hal nem egyenlő tíz kiló
hússal!


Emil barátom és az ő álom harcsája




Forrás: fishmagnet.hu

  • Olyan foltos harcsát még nem is láttam, nagyon érdekes. :)
    Minkó Lajos2017.08.09. 14:46:13Tetszik
   0   0 Ft Megrendelem
A kosár tartalma:
Kosár
Vásárlás folytatása Tovább a pénztárhoz
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy cookie-kat használjunk, amiket jobb szolgáltatás nyújtás érdekében használunk fel. További információk