XVI. Csónakos Pergető Bajnokság II. forduló - Kulcs – összefoglaló

Az országos csónakos pergető bajnokság II. fordulója a Nagy Dunán, annak is az adonyi – kulcsi szakaszán került megrendezésre 2018. július 15. napon. A pálya körülbelül 8 kilométer hosszúságú, változatos partszakasszal rendelkező része az Öreg Hölgynek.

A pálya

Számos kőgát, sóderzátony, befolyó és különféle izgalmas természetes képződmények teszik kihívássá a horgászatot.
A tavalyi kalocsai fordulón való rossz szereplésünk arra sarkalt minket, hogy alaposan felkészüljünk a soron lévő kihívásra, mivel nem szerettünk volna ismét a mezőny középső – hátsó régiójában végezni. Így a Markazi etap után, már a következő hétvégénket itt töltöttük, illetve több alkalommal ellátogattunk a Duna fenti szakaszára.

Tudni érdemes, hogy a Dunán a vízállás egy fontos tényező a horgászat szempontjából, ezért azt folyamatosan figyelemmel kísértük. A hirtelen ingadozás könnyen kapókedvüket szegheti uszonyos barátainknak, akik ilyenkor a normál vízállásnál preferált helyüket, egy alkalmasabb élettérre cserélik. Okulva a tavalyi évi dunai versenyből, erre kiemelt figyelmet fordítottunk. Első ránézésre a pályán több olyan ígéretes szakaszt véltünk felfedezni, amely „csorgós” horgászatra kiválóan alkalmas. Mi is az a „csorgás”? A parttól – a lehetőségekhez képest – körülbelül 15-20 méter távolságban tartva a csónakot pontos, precíz dobásokkal a part és a víz találkozását dobjuk, majd tekerjük be csalinkat a hajóig, mindezt oly módon, hogy a víz sodrásának megfelelő sebességgel haladunk a folyás irányában lefelé. A lehetőségekhez képest, azért tettem gondolatjelbe, mivel számos dolog megnehezítheti a „kényelmes” csorgást, gondolok itt az időjárási behatásokra, hajóforgalomra, a víz adottságaira. Mi ezt a problémát egy elektromos orrmotor segítségével próbáltuk kiküszöbölni, amellyel kis igazításokat végezve tökéletes távolságot tudtunk tartani a parttól.

Visszatérve a pálya adottságaira, az első látogatásaink során, elég jó eredménnyel alkalmaztuk a csorgós technikát, felszíni csalikat alkalmazva szép fogások szültettek. A későbbi edzéseken próbálgattunk egy helyből balinokat fogni, amely során több ízben is sikerrel jártunk a tavalyihoz képest – hozzáteszem ezt nagy örömként éltük meg, mivel kevés tapasztalattal rendelkezünk az ilyesféle balinos pecákról - .

Robi szép balinja egy ruganyról

További lehetőségként kerestük tüskéshátú barátainkat, de csak egy kiemelkedő részt találtunk, ahol rövid idő alatt jó mennyiségű halat lehetett megfogni, azonban azon halak mérete sem érte el a balinok átlaghosszát és biztosak voltunk abban, hogy ezt a helyet más csapat is felfedezi.
Az edzésen tapasztaltak alapján Robival megegyeztünk, hogy a versenyünket a csorgásból való horgászatra fogjuk feltenni.
Az új szabályok értelmében – amelyet a nemzetközihez igazítottak – a verseny előtti 11 naptári napon belül nem lehet horgászni a kijelölt versenypályán, így szűk két hét pihenőt kellett tartanunk.
A kötelező edzésnapon nem tétlenkedtünk, elkezdtük horgászni a felállított stratégiánkat, azonban az alacsonyabb vízállás keresztülhúzta a számításainkat, és közel sem voltunk elégedettek az edzés első nap reggeli fogásaival, így elkezdtünk gondolkodni, hogy mi is lehet a probléma.
Szépen lassan összeállt a kép és az eddig felszínen táplálkozó halakat elkezdtük a fenék közelében keresni. Oly annyira az aljzaton, hogy a csalinkat koppanásig engedtük merülni. A csorgásunkon is kellett változtatni ebből kifolyólag, így a 15- 20 méteres távolság a parttól 25- helyenként akár 30 méteresre is nőtt. Az elképzelésünk beigazolódni látszódott, amelyben a halak, illetve más csapat is megerősített bennünket. A második kötelező edzésnapot végig ezen technikával horgásztuk végig, az eredmény pedig olyan meggyőző volt számunkra, hogy tudtuk, ez lesz a megoldás.

3. ábra – A csapat

A két edzésnapot követően délután leültünk – mint ahogy minden edzés után – és átbeszéltük a vízen tapasztaltakat, illetve a versenyre felállítottuk a taktikánkat. Mivel előre tudtuk, hogy 32-es indulási számmal fogunk indulni a kiemelt haltartó helyeket el is engedtük. Csakis a csorgós peca jöhetett szóba. De hol?! A pályán két szakasz volt, ami opcionális volt. Az egyik az indulási ponttól a mi technikai felszereltségünkkel körülbelül 20 perc hajókázásra volt.
A másik rögtön szemben a kikötővel. Tekintettel arra, hogy az utolsó előtti indulási bolyban tudtunk kihajózni – ami azt jelenti, hogy volt aki már 20 perce horgászott – nem volt kérdés számunka, hogy a lehető leggyorsabban olyan helyre kell menni, ahol eltudjuk minél korábban kezdeni a horgászatot.
A kikötővel szembeni oldalon az edzések során sok és jó méretű halat tudtunk szákba terelni, így a versenyen arra a szakaszra esett a választásunk.
Elindult a verseny, izgatottan vártuk, hogy mi is elrajtolhassunk… miután ezt megtörtént rögtön átmentünk a túloldalra, vízbe került az elektromos motor, szokásos pacsi és kezdetét vette részünkre is a verseny…

Én irányítottam a hajót, hogy Robi a legtökéletesebb dobásokat tudja kivitelezni. Szó se róla precízen szórta a partot, én pedig asszisztáltam a tevékenységét. Az első halunk egy szép 50 cm körüli balin volt, ekkor egy kicsit megnyugodtunk, bizakodtunk, hogy működni fog a kiválasztott taktika. A csorgásunkban, egy olyan szakaszra érkeztünk, ahol edzésen több süllőt sikerült szákba terelni, így titkon reméltem, hogy most is akad egy, miközben ezen elmélkedtem Robi botja már görbült is és egy jó másfeles forma tüskéshátú landolt a merítőbe. Így körülbelül 10 perc elteltével már két halunk is volt, elég jó átlagmérettel. Ebből a csorgásból még sikerült két jobb balint fogni, illetve több méreten aluli süllőt szám szerint 8 darabot. Visszatértünk a „pályánk” elejére és újra csorogtuk ezt a szakaszt, ahonnan még két hal – balin - érkezett. A versenyből körülbelül két óra telt el és 6 halunk volt, 50 centiméteres átlagmérettel,– ez igen jó átlagnak számított a versenyen - ami azért fontos, mert az új szabály szerint a halak teljes hosszának a négyzetre emelése után kapják a csapatok a pontot, így különösen felértékelődtek a nagy halak. Tanakodtunk, hogy harmadjára is lecsorogjuk e a szakaszt, de reméltük, hogy még egy- egy hal megtisztel minket, azonban ez a csorgás üresre sikeredett, és itt követtük el a taktikai hibánkat, bízva abban, hogy nem voltunk elég alaposak végigszórtuk ugyanazt a szakaszt 4. alakalommal is, azonban kapás nélkül megúsztuk, és ezzel elvesztettünk a versenyből másfél órát, ami a végén nagyon hiányzott.
Döntenünk kellett… így arra jutottunk, hogy álljunk rá arra a spotra, ahol sok süllőt fogtunk az edzések alkalmával, de sajnálattal láttuk, hogy még mindig horgásznak rajta, azonban az ellenfél csónakjától 50 méterre le tudtunk, úgy horgonyozni, hogy a gödör szélét túlsúlyozott jiggel elértem. Normál esetben elég volt oda a 9-10 grammos fej, most 15-17 grammot használtam, és a szélrózsa segítségével eltudtam dobni a gödörbe, amely tőlünk körülbelül 35-40 méterre volt. A második dobásra érkezett is a kapás, azonban a hal nem túl süllősen viselkedett, amikor feljött a csónaknál nagy örömmel fogadtuk Robival, hogy egy csukát sikerült zsákmányolni, amelynek a hossza 59 centiméter volt, így újabb fontos pontokhoz segített minket. A további dobások nem jártak sikerrel, és a versenyből már csak fél óra volt… Mi legyen?! Tettük fel egymásnak a kérdést. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ahol csorgásból fogtuk a süllőt, ott még kellene, hogy legyen így radarral ránéztünk a helyre, és szépen az általunk jónak vélt pozícióban megálltunk, ekkor már csak negyed óra volt hátra a versenyből, azonban olyan jónak bizonyult ez a beállás, hogy ez alatt 4 süllőt sikerült akasztanom, amiből 3 csónakot ért, viszont csak egy volt bemérhető belőlük a maga 32 centiméterével.
Kikötöttünk, majd vártuk az eredményhirdetést, ahol kiderült, hogy a 6. helyet sikerült elérnünk. Az eredményt pozitív visszacsatolásként értékeltük, mivel az volt a terv, hogy a nagyobb méretű halakat célozzuk meg.
Ami az eredményen meg is látszódott, mivel a mögöttünk lévő csapatok a 10. helyig darabszámra többet fogtak, mint mi, viszont a nagyobb halaink a négyzetre emelés miatt előrébb repítettek minket a rangsorba. A versenyt Sztahovits Peti és Koncz Dávid húzta be, egy parádés süllőzést bemutatva, a dobogó második fokát Egervölgyi Tamás és Molnár Bence szerezte meg, a harmadik helyen pedig Tóth Laci és Oláh Peti futottak be. Ezúton is gratulálunk a dobogós csapatoknak.

Az előző versenyen elért 2. helyezéssel és a mostani 6.-kal összesen 8 ponttal két csapattal holt versenyben az élen állunk. A következő forduló a Velencei tavon lesz szeptember 09.- én, ahol mindent megteszünk, hogy megtartsuk az előkelő első helyet.
Üdv. Feri & Robi
Xfish Spinning Brigade – Csepel He.