Leírt tavak gyöngyszeme

A nagy 2002-es téli halpusztulás óta a fiatalabb és idősebb generáció egyaránt leírja a tavat. Folyamatos téma az egyesületi gyűléseken, hogy "Bezzeg a régi időkben nem telt el 10 perc és már húzta is a hal a cájgot, most meg miért nincsen napokig-hetekig kapás"?
Nos ez egy összetett szisztéma, amelyben közrejátszik a tó méretének aránya a rajta elhelyezett stégek számával, a "stéges" horgászok által a vízbe juttatott eleség mennyisége is mérvadó. Valamint amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a tó (tórendszer) igen híres a ragadozó (főként a harcsa) faunájáról.

De térjünk a lényegre. Sajnos manapság a rohanó világban egyre kevesebb idő jut a szeretett hobbink űzésére. Sokan úgy állnak hozzá,hogy ha 4 órán belül nincsen eredmény akkor az a tó már "befulladt", "nincs benne hal", "lerabolják a stégesek", "elcsalják a telepítést" stb-stb.
DE itt a többszörös ellenpélda, baráti társaságom és jómagam, hosszú évek folyamán rengeteg szép halat fogtunk ezen a beskatulyázott tavon.
Teszem hozzá, semmilyen varázslatot nem végeztünk, csak a szimpla érzék és megfigyelés ami befolyásolta a sikerünket, valamint a kitartásunk meghozta a gyümölcsét. A bejáratott helyeink az Ülepítő tavon vannak, de két helyszín a "főtavon" is van.
A tavalyi évben is rengeteg szép fogást tudhattunk magunkénak, azonban az idei évben teljesedett ki az egész folyamat.
Igyekszünk az egyesületi facebook oldalon is bemutatni a fogásainkat,csalogató és egyben marketing jelleggel.
Ezt tesszük főként azért, mert a tórendszerben sokkal több lehetőség van, mint amit kiaknáznak az egyesületnél.
Szerintünk ha több emberhez eljutnak ezek a fogások, gyarapodni fog a látogatók száma, ezáltal fellendül a tó és újra a régi fényében ragyoghat.
Ez lenne egy vágyunk, mert itt kezdtük a horgászatot és annak ellenére, hogy vándorló horgászok vagyunk valószínűleg itt is fejezzük majd be a pályafutásunkat.

Rátérve a tényleges beszámolóra, több 2-3 napos horgászatot (néha 1 éjszakás) tartottunk már a tavon, különböző csalikat tesztelve, sőt rengeteg saját készítésű terméket is tesztelünk itt (etetőanyag, bojli, saját ízesítésű magmixek) szerencsére több sikerrel mint bukással.
Nos a két legutóbbi horgászatunk legkisebb hala 3.5 kg-os volt, míg a legnagyobb 12 kg feletti. Ebben volt amúr, és pontyok különböző változatai.
A taktikánk az alapozó és helyismeret által felmért pontos etetés (erjesztett kukorica/búza + halibut pellett valamint az etetés szélét bojlival szórjuk) és ennek pontos meghorgászása. Az etetést rakétával (FOX "L" méretű rocket-el), valamint saját készítésű dobócsővel végezzük. Tudom ez agyoncsépelt közhelynek tűnik. De erre a tóra ez milliónyi szempontból igaz.
Az etetéseinkre amelyet a vízmozgás alapján felmérve 50-70 méter között hozunk létre, az etetési pont 7-9m mélységben van. A part felé ez sekélyedik 3-5 méterig. Szokásos módon a keszegek érnek oda először az etetésre és addig-addig próbálkoznak, amíg fel nem akadnak a horogra.
Átlagosan 3-4, de legfeljebb 5 óra elteltével megjelennek a pontyok, változó kapásokat produkálva. De ami tény, hogy nem megszokott erővel küzdenek a horgon. Egy átlagos méretű ponty (3-4 kg) is több perces fárasztást igényel, hasonlóan mint a tiszai/dunai társaik.
Remek élvezetet okoz a fárasztásuk, és amikor a nagyobbak is beköszönnek az már igazán sportélmény.

A társaságunk rengeteg csalival rendelkezik, gyári bojlik, pelletek, saját készítésű és ízesítésű bojlik, saját recept alapján készített etetőanyag, amely kiváló a pasztázható ólomra. (Későbbiekben ennek a receptjét közlöm majd.)
Első körben az etetésben megjelent alapanyagokat használjuk csalinak. Nekem egy bevált "receptem" az 1 szem fűzött kukorica alatta egy lebegő gumikukorica és zárásképp egy 18/20mm halibut pellet.
Az elmúlt időszakban bevált kombináció volt még a tigrismogyorós 14mm-es popup bojli egy 10-es aqua pellettel.
Folyamatosan kísérletezünk, és feljegyzéseket készítünk, hogy milyen időjárásnál mivel fogtuk a halainkat, az etetés mely részéről, melyik szerelékkel stb.
A szerelékünk a manapság felkapott RIG előke, felette az ólommal vagy pedig a klasszikus hajszálelőkés verzió.
Az elmúlt két alkalommal rövidebb horogelőkét használtunk, ezáltal sikerült a keszegeket kikerülni (a némileg hosszabb horogelőkével, bosszantó módon feltekerték magukat a horogra).

Térjünk rá a konkrét halfogásra. A kapások többsége vehemens, de utána könnyedén kerülnek a part 15-20 méteres körzetébe ezen a sávon van egy medertörés itt próbálnak folyamatosan menekülőutat keresni. A fárasztás, az esetek 90%-ban itt zajlik.
A halak 100%-a visszakerül az éltető elemébe, gyors és kíméletes fotózás után.
Sajnos nem minden horgász tesz és gondolkodik úgy, ahogy mi.
Nálunk a lehető legtöbb halkímélő termék megtalálható, bölcső, nagy méretű pontyzsák és matrac, fertőtlenítőkről nem is beszélve.
Szintén szomorú hallani a tó más pontjáról kiérkező idősebb (sőt nem is mindig csak ez a korosztály) horgászok történeteit.
Rengeteg nagyobb testű hal veszett már rajta ezeken a 60-as 70-es éveiben járó horgászokon.
Pedig az elmúlt években végre tudtak a tavon szaporodni a pontyok és az amúrok.
Tehát VÉGRE ismét van természetes szaporulata a tórendszernek ami a nagy halveszteség óta HATALMAS szó.

A későbbiekben teljes beszámolót fogok írni a horgászatokról, ennek az ideje a "téli leállás" alatt lesz. Amikorra összegezzük a fogott mennyiséget és a tapasztaltakat.
Szintén a következőkben fogom bemutatni a tényleges csali arzneált valamint a felszereléseinket. (Elsődlegesen leszögezném, hogy nem reklámozni szeretném az adott termékeket, csak szeretnék elbeszélő jelleggel ajánlókat illetve "tiltókat" írni bizonyos termékekről.)

A befejezéssel szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy elmondjam, nincs olyan, hogy egy tavon nem fogható hal, kitartás és odafigyelés kérdése az egész és mi tettük ezt egy olyan tórendszeren, amit a megyében szinte utolsó helyre rangsorolnak.

Sok sikert és szép halakat a jövőben és szívből ajánlom a Heves megyei Lőrinciben található tavat.

Sporttársi tisztelettel: Szovics Gábor

(a képeket a teljesség igénye nélkül töltöm fel)