Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

Érthetetlen viselkedések gyűjteménye a tópartól.

Az elmúlt évek során több nevesebb, de sok kevésbé hírhedt tavon megfordultam. Nem kezdem el sorolni, szerintem mindenkinek van egy kialakult képe a jelenlegi TOP vizekről.

Nos az első, szembetűnő probléma az továbbra is a halakkal való olykor kegyetlen bánásmód.
Egyesületi vizemen sajnos még mindig teljes mértékű probléma az, hogy nem történik kellő ellenőrzés és elvisznek olyan méretű halat ami már megfelelő tenyészpéldány lenne, ha hagynák tovább az éltető elemében úszkálni.
Nem egy nem kettő párbeszédnek voltam fültanúja amikor a kora délelőtti órákban már hazafelé igyekvő delikvens leállt beszélgetni és fennhangon közölte,hogy : " Reggel jött egy szép 7-es tükrös , viszem is haza. Nehogy már nekem valaki is parancsoljon!"
Tudom nem lehet korhoz kötni és ez alapján kategorizálni, de ezen és ehhez hasonló kijelentéseket 90%-ban nyugdíjas, de minimum 60 év feletti emberek tettek.
Tisztában vagyok vele, hogy ez megvan a fiatalabb generációban is, de az elmúlt időszak alapján inkább arra a következtetésre jutottam,hogy az idősebb szekció okozza a halak ritkulását. ( Ezt kimerem úgy jelenteni, hogy legalább 15-20 esettel találkozok éves szinten!)
Folytatnám azzal,hogy ha netalán odáig már eljutnak,hogy visszaengedjenek nagyobb méretű példányokat azoknak a java része olyan állapotba kerül az általuk történő fárasztás-szákolás majd azt követő kezelés alatt , hogy röviddel a visszaengedés után megjelennek a víz felszínén! - Ilyet is éves szinten több alkalommal volt "szerencsém" látni.
Jó néhány alkalommal tettem kísérletet, felderítés jelleggel arra,hogy milyen felszerelést is használnak ezen szereplői a történetemnek.
Bár ne láttam volna. A klasszikus "dióverő" botok, húskampó jellegű horgok, 35-40-es damilok, egyszóval 25-30 éves cájg.
Idén voltam szemtanúja egy olyan "fárasztásnak" , hogy köpni-nyelni nem tudtam. Megtörtént a kapás,ezután olyan erejű bevágás, hogy csodálkoztam azon,hogy nem repült ki a hal a partra. Ezután égig emelve a bot és csörlőzés következett,szerencsétlen kiló feletti potyka csak úgy vízi síelt!
Nem tudom pontosan, hogy ilyen esetekben mi lenne a megfelelő reakció, párszor tettem rá önhatalmúan felszólítást arra,hogy ezt a fajta cselekvést fejezzék be, de mintha egy szobornak beszéltem volna...
Megjegyezném még, hogy pontosan ezek a horgászok azok, akik az éves és egyéb egyesületi üléseken a leghangosabban teszik a megjegyzéseket arra, hogy nincsen hal,miért nem lehet fogni stb.
Kérdem én, mikor jut el olyan szintre a magyarországi horgász felfogás, hogy ne történjen meg ilyen?!
Tisztában vagyok vele, hogy mindig lesznek esetek de egy felszerelés újítás és néhány halkímélő eszköz megvásárlása nem akkora pénzügyi tétel.
Pont a napokban gyűjtöttem össze egyik kedves barátomnak - most akarja egyel magasabb szinten űzni a horgászatot - , hogy pontosan miket is kell beszereznie. Nem akarok pontos árat írni , de egy igen baráti pénzösszegről beszélünk, úgy, hogy garancia is van mögötte.
Véleményem szerint fokozottabb ellenőrzésre lenne szükség, nem csak a helyi halőrtársulattól , hanem bármily más kompetens szervtől.
Ezáltal minimálisra csökkenthető lenne az ilyen esetek száma.
Esetleg egy olyan ötletet is megvalósíthatna a MOHOSZ , hogy aki nem mutatja be az első ellenőrzésen a szabály által előírt felszerelést, az onnantól egy "felfüggesztett" státuszba kerülne.
Halállományunkat és vizeinket létfontosságú megvédeni, ezekhez szerintem nagyobb volumenű támogatásra lenne szükség az állam részéről is!

Szeretnék rátérni a következő jelenségre. Ami nem más mint a horgászok egymással való viselkedése.
Itt is mint minden más esetben, teljes mértékű tisztelet a kivételeknek!
Ha csak az idei évemet nézem nagyon sok olyan esettel találkoztam, ahol a horgásztársak nem megfelelő módon álltak egymáshoz.
Tiszta sor, hogy nem arra való a horgászat, hogy "puszipajtások" legyenek az egymás mellett horgászók , de egy alapszintű kommunikáció és esetenkénti segítség nem lenne hatalmas elvárás.

Tapasztalataim a következők; sokan zárkózottan,feszélyezetten érkeznek ki horgászatra. Van egy másik rész akik sajnos összekötik a kellemest a hasznossal és főzés,iszogatás mellett néha rákukkantanak a botokra jellegű pecát végeznek.
Van a következő csoport akik már-már zavaró jelleggel állnak le beszélgetni, érdeklődni a környezetében horgászókkal. Illetve vannak még azok az egyének akik még akadályozzák is a sporttársak horgászatát.
Igazából mindegyik, általam felsorolt rétegben van érthető háttér (kivétel az utolsó), de szerintem egyik sem való teljes mértékben a tópartra!

Nézzük is, hogy miért. Az első réteg akiket említettem nem túlzottan építő jellegű résztvevői egy horgászcsoportnak.
Érthető, hogy kikapcsolódni érkezik a vízpartra, de hangulata kihat a teljesítményére, amivel nagyon sok esetben keresztbe tesz társainak.
Tudom azt is, hogy sosem lehet mindenki boldog és kiegyensúlyozott, de próbálja mindenki megtalálni az aranyközéputat!
A szinte "nyaralós" horgászok okozzák a legnagyobb mértékű károkat, akár anyagi akár élménybelieket.
Zajosak, az elfogyasztott alkoholtól előjönnek a különböző pluszok a szervezetben, amik gyakran balesethez és horgásztársaik akadályozáshoz vezetnek.

Érkezik a számomra leginkább zavaró réteg, a túlzottan nyílt egyének.
Először jól eső érzés tud lenni,hogy egy akár ismeretlen vízen barátságosak velünk a környezetünkben horgászó emberek.
Igen ám,de van ennek egy másik verziója is. Az olyanok akik szinte minden adandó lehetőséget kihasználnak a diskurálásra.
Élettörténet mesélések, "jajj Te mivel csalizol?" , bezzeg tavaly ennél sokkal jobb volt - ezek a tipikus topikok a beszélgetési arzenáljukban.
Tapasztaltam nem egyszer, hogy a szomszédos egyén 5 óra leforgása alatt nagyjából 10 percet töltött a saját helyén,a többit vagy nálam vagy éppen a másik oldali szomszédjánál.
Ez szerintem szintén nem teljesen helyénvaló egy vízpartra, igen itt is van rengeteg pró és kontra érv, hogy beszélgetések alatt lehet információt gyűjteni stb. Igen erre is megvan a lehetőség, de túlzásba sem szabad esni!
Itt is felhívnám a figyelmet a kevesebb olykor több vonalra. Tartsuk tiszteletben egymás szféráját, de legyünk megfelelően emberségesek is!
Térjünk rá az utolsó, ám szerintem legirritálóbb magatartás a sok közül.
Nyilván mindenki tisztában van azzal, hogy a horgászatban sosincs lehetetlen. Ezzel kapcsolatosan szerintem már mindenki megfelelő véleménnyel és tapasztalattal rendelkezik és tudja, hogy mindig történhet bármi.
Relatíven fiatal korom ellenére lassan 18 éves horgászmúltra tekinthetek vissza, ez idő alatt azt tapasztaltam, hogy az emberi irigység, kicsinyesség valamint a rosszindulat igen könnyen előjön az emberből.
Sajnos volt szerencsém az én etetésemre dobáló horgásszal, sötétben 4 szerelékes gubancolódást összeszedni, rengeteg halat veszítettem a nem megfelelő asszisztencia miatt ( nem engedem, hogy más merítsen, már csak nagyon végső esetben ).
Viszont nem egyszer találkoztam olyannal, hogy folyamatosan aláásták nem csak az én, hanem más horgászok taktikáit,elképzeléseit.
Tették mindezt azért, mert nekik nem jött össze aznap a siker gazdag időtöltés.

Összegezvén próbáljunk meg tenni azért, hogy a MAGYAR HORGÁSZTÁRSADALOM újra dicső fényben ragyogjon.
Hiszen egy, a legősibb foglalkozások egyikének hódolunk, hatalmas társaságban. Profijaink ott vannak a nemzetközileg elismert rangsorok élén.
Legyünk méltóak arra, hogy HORGÁSZOK-nak hívjanak, hívhassuk Magunkat!

Tisztelettel : Szovics Gábor