Van egy cikkem, feltöltöm most!

Feeder

Adalékok a feederes horgászatban - a legfontosabbak

Számos sportág esetében megfigyelhető, hogy a minél jobb eredmények elérése érdekében megvalósított sikeres fejlesztések, előbb-utóbb átszivárognak a mindennapi életbe. Leglátványosabb példa erre talán az autóversenyzés, hiszen számos biztonságtechnikai és erőátviteli megoldás pár éven belül a közutakon is megjelenik. Hasonló jelenség a horgászatban is megfigyelhető.

A horgászversenyek hétről-hétre olyan kihívások elé állítják a versenyzőket, ahol csak folyamatos fejlesztésekkel tudnak lépést tartani a versenytársakkal. Hogy ebben a kiélezett helyzetben lépéselőnyre tegyünk szert, az ilyen jellegű fejlesztésekben élen kell járnunk. A versenyszerű horgászatban a technikai fejlesztéseken túl magának a horgásznak is fejlődnie kell, mind gyorsaságban, tapasztalatban és ügyességben, de a különböző csalik és etetőanyagok felhasználásában is. Ráadásul talán az utóbbi az, amit a legnagyobb misztikum övez.
Mióta csalogatóanyagokat használunk mindig is voltak féltett receptek és olyan ”titkos” adalékok (divatos idegen kifejezéssel ”additives”), amivel úgy gondoltuk, hogy egy-egy halfaj horgászatában sokkal sikeresebbek lehetünk másoknál. Egyes speciális adalékok megmaradnak a versenyhorgászok eszköztárában, hiszen olyan különleges helyzetekben kerülnek felhasználásra, amivel a mindennapi horgászatban nemigen találkozunk. Ilyenek például a különböző festékporok, speciális földek, élőanyag ragasztók. Ezeket a versenyhorgászok napi rendszerességgel használják, de a hobbihorgász inkább csak a kíváncsiság kedvéért tesz egy próbát velük. Persze megfelelő felhasználás esetén az adalék sikeressége olyan meggyőző tud lenni, hogy a horgász beépíti eszköztárába, majd megfelelő időben és helyzetben, a későbbiekben is sikeresen fogja alkalmazni.
Ezzel szemben bőséggel találunk olyan adalékokat is, amiket szintén a versenyhorgászatban kezdtek alkalmazni, de olyan hatékonynak bizonyultak, hogy ma már általánosan alkalmazzuk azokat, vagy leve a gyári etetők alkotórészei. Utóbbi esetben felhasználásuk így kényelmes, hiszen nem kell beszerzésükről külön gondoskodnunk és nem kell az adagolás kényes kérdésével foglalkoznunk.
Mindettől függetlenül érdemes néhány általánosan használt adalékanyaggal megismerkedni és beépíteni saját eszköztárunkba, hiszen azok további felhasználásával kidomboríthatjuk etetőanyagaink egyes tulajdonságait, változtathatunk azok működésén, végső soron hatékonyabbá tehetjük csalogató anyagainkat.

Angolmorzsa



Az angolmorzsa - vagy ahogy a versenyhorgászok egyszerűen emlegetik morzsa – lényegében nem más mint egy kenyér alapú, és ahogy a neve is mutatja morzsa szerű ételfestékkel színezett adalékanyag. Volt szerencsém számos angolmorzsát végigkóstolni és bizton állíthatom, hogy többségük semleges, esetleg enyhén sós ízű. Ízük – nem meglepő módon - igazából a száraz kenyér semleges ízére hasonlít, de azért akad köztük kimondottan sós és édes változat is, ezt általában a csomagoláson feltűntetik. A boltok polcain leggyakrabban sárga és piros színekben találkozunk vele, vagy a kettőt keverve csomagolják. (Jómagam találkoztam már zöld, lila és egyéb érdekes színváltozatokat is, de ezek felhasználása nem elterjedt.) Míg a piros morzsát általában a tisztább vizekben, az óvatosan táplálkozó kisebb testű halak (pl. keszegfélék) horgászatánál alkalmazzuk, addig a sárga morzsa a világos etetőanyagot is még feltűnőbbé teszi. A sötétebb tónusú etetőkben kimondottan látványosak a sárga szemcsék, amik elsősorban látványukkal keltik fel a halak érdeklődését.
A felhasználást tekintve a morzsáknak sokkal fontosabb tulajdonsága a fajsúly, ami alapján megkülönböztetünk lebegő és süllyedő változatot. A feederes horgászatban az esetek túlnyomó többségében a fenéken táplálkozó halakat célozzuk meg, ezért leginkább a nehéz süllyedő morzsákat használjuk. A süllyedő morzsa egyaránt alkalmazható álló és folyóvízi felhasználás során. Etetőanyagunkban azon nehéz összetevők közé tartozik, amik a legtöbb ideig képesek helyben maradni, így biztos alapját adják etetésünknek. A lebegő morzsák felhasználása első sorban az úszós horgászatban jellemző, de egyes esetekben a feederes etetők alkotóelemei is lehetnek. Segítik az etetőanyagunk bontását és az ellebegő szemcsék a mederfenék felett mozgó halak számára utat mutatnak az etetésünkre. A használatával azonban óvatosan bánjunk! Ha túl nagy mennyiségű szemcse száll fel az etetésünkről azzal éppen ellenkező hatást érhetünk el, már enyhe áramlásban is elviheti a halakat az etetés központjától. Egy kiló etetőanyaghoz nem érdemes egy maréknyi lebegő morzsánál többet adagolni. A süllyedő nehéz morzsák felhasználásával már bátrabban is bánhatunk, hiszen ezek helyben maradó szemcsék.
Az angolmorzsát adagolhatjuk a még száraz etetőanyaghoz is. Ebben az esetben számolnunk kell azzal, hogy a víz adagolása során a szemcsék lassan, de jelentős mennyiségű vizet vesznek - térfogatuk 2-3-szorosára duzzad - ráadásul a lebegő változat szemcséinek jelentős része elveszti azt a különleges lebegő tulajdonságát, amiért az etető anyaghoz adagoltuk. A versenyhorgászok jelentős része éppen ezért inkább a már kész etetőanyaghoz adja a morzsákat, így vízbe dobásig tulajdonságaikat megőrzik és csak utána tudnak vizet magukba szívni.

Kukoricapogácsa



Nyugodtan állíthatjuk, hogy a kukoricapogácsa (más néven: TTX, Tortu, Tortue Mais, stb.) a versenyszerű pontyhorgászat egyik kihagyhatatlan adaléka. Nem hiszen, hogy könnyű lenne találni olyan versenyhorgászt, aki a pontyos keverékeiben ne használná rendszeresen. Őszintén szólva: Hiba is lenne kihagyni! A halgazdaságokban a pontyok táplálásában jelentős szerepe van a kukoricának, ráadásul mi horgászok is elsőszámú csali és csalogatóként tarjuk számon, tehát a halak már jól ismerik és szeretik az ízét. A kukoricapogácsának pedig különösen kellemes édes kukorica illata van.



Íze is hasonlóan édes, enyhe kesernyés mellékízzel, de az utóbbi a halakat egyáltalán nem zavarja. A csomagba zárt adalék a kukoricaolaj préselés során keletkező élelmiszeripari melléktermék, így általában tört lepényszerű formában találkozunk vele. Ez meghatározza a felhasználás módját is, a csomagból kibontva nem keverjük közvetlenül az etetőanyaghoz. A szükséges mennyiséget egy külön tálba helyezzük, és annyi vizet öntünk rá, hogy a tortut 1-2 újjnyira ellepje. Nyugodtan ráönthetjük az etetőanyag bekeveréséhez szükséges vízmennyiséget, hiszen az adalékunk önmagában is vizet fog felvenni. 15-20 perc alatt a kukoricapogácsa a vizet felszívva teljesen szétázik és egy pépszerű masszát kapunk. Ezt borítsuk az etetőanyagra és alaposan keverjük el, majd törjük át egy rostán és hagyjuk pihenni, hogy az etetőszemcsék is kellően átnedvesedjenek. A pihentetést követően etetőnk valószínűleg még kérni fog némi vizet, de a megfelelő állag beállítása már nem nagy ördöngősség. A tortus etetőanyag gombóccá és kosárba gyúrva is könnyen használható, hiszen ennek az adaléknak enyhe ragasztó hatása is van, ráadásul olyan magas tápértékű etetőt kapunk, ami kiváltképp a felmelegedett vizekben jelent vonzó táplálékot a pontyok számára.

Tippek:





Ha a kukoricapogácsát annyi vízzel áztatjuk fel, hogy gyúrható állagot kapjunk, meglepően nagy mennyiségű szemes takarmányt képes felvenni. Ez a szélsőséges felhasználás némi gyakorlatit igényel, de nyáron különösen eredményes lehet.
Ha folyékony aromát is használunk, akkor érdemes azt vízben elkeverni és a tortut ezzel feláztatni. Így elérjük, hogy az etetőanyagunk ízében is homogén legyen.
Attól függően, hogy mennyire akarjuk etetőanyagunkban a kukoricás jelleget kidomborítani 10-30% közötti arányban szokás felhasználni. Ha nagyobb arányban keverjük a szárazanyaghoz, etetőnk ragadóssá válhat.
Olykor még a keszeges keverékekből sem hagyom ki a tortut. Kis mennyiségben jót tesz az etetőanyag állagának.



Az általános felhasználású adalékok megismerése ezzel nem ért véget, a következő hónapban további hasznos és jól használható adalékokat veszünk gorcső alá.

Szerző: Végh Tamás
Fotók: Carp Zoom Feeder Team
Forrás: fisch.hu1 embernek tetszik