Van egy cikkem, feltöltöm most!

Bojlis

Autentik Sniper és a KovBolyok

Végre a tóparton
2 órás autókázás után a júniusi kánikulában megérkeztünk a Harsányi horgásztó partjára, ahová párom, Kata is elkísért. Ezt a többnapos túrát, a 3-as számú bojlis helyre terveztem. Itt még nem horgásztam, úgyhogy kíváncsian vártam, hogy fog alakulni ez a pár nap. A helyünkön nem kellett szűkölködnünk, elég nagy az állás, nagy a meghorgászható vízterület, úgyhogy mi kettecskén kényelmesen elfértünk. Nagy sajnálatunkra a ragyogó napsütésből percek alatt, borongós, vihart sejtető idő kezdett kialakulni. A gyakori dörgések és villámlások miatt gyors sátorállításra volt szükség. Általában mindig a vízen kezdek és próbálom megkeresni a legmegfelelőbb helyet, de most ez kicsit váratott magára, mert féltünk az égi áldástól. Szerencsére az időjárás csak viccelt velünk, a nap szép lassan kisütött és folytatódott a nyári hőség. Sebaj, legalább a sátor és a kényelmi eszközeink már a helyükre kerültek.



Taktika
Célhalaink a nagytestű pontyok voltak, ennek megfelelően 20 mm -es bojlit, 20 mm -es halibut pelletet és egy kevés főtt kukoricát vittünk magunkkal. Figyelembe véve, hogy június közepe felé haladunk, büdös bojlikkal készültem.
-Balistik (proteines-májas),
-M30 (fűszeres-húsos-robin redes),
-Monster Crab (rákos)
Csalizásra a Balistik termékcsalád, két bevonatos bojliját részesítettem előnyben: Balistik Coated Fish 8, Balistik Coated Robin & Krill-t.



Az etetést a parttól kb. 100 méterre alakítottam ki. A pelletet koncentráltan szórtam, míg a bojlit nagyobb területen terítettem szét a bója mögötti részen. A kukoricát etetőgombócokba gyúrtam és parittyával a lehető legpontosabban a bójához suhintgattam. Köztudott, hogy a nagyobb pontyok nem szeretik a nyüzsgést, nem az etetés központyában táplálkoznak, hanem inkább kicsit arrébb keresik a számukra finom falatokat. Ezért a végszerelékemet a bojlival megszórt rész szélére vetettem be.


Mind a 3 horgom mellé más - más csali került. Az egyikre egy szem Fish 8, a másodikra egy 20mm Monster Crab egy 15mm ananász pop up-pal kikönnyítve, a harmadikra pedig egy szem Robin&Krill. Este hat órára minden bot a helyére került. Kényelmesen hátradőltünk és egy jó hideg citromos sör és házi pálinka kombinációval hűsítettük magunkat a nagy melegben. A halakra nem is kellett sokat várni, este 20:30 után lassú húzós kapással megérkezett az első. Az súlya 18kg volt, akit éjszaka egy 8 kg-s, a reggeli órákban pedig egy 13 kg-s társa követett. Ez igen! Mind a három hal a Fish 8-at szerette. Nagyon örültünk, hogy működik a stratégiánk és már ilyen gyorsan beálltak a halak az etetésre, ráadásul a darabosabbak. Viszont korai volt az öröm, mert innentől teljesen megszűnt a kapás. Nem tudtuk mi lehet a probléma, de 1 napig semmi nem történt. Nem az a fajta vagyok, aki csak ül a botok mögött és várja a csodát, mondogatja magának, hogy majd beindul, majd eszik ha akar stb… Tudom, hogy sokan így tettek volna, de én nem. 3 nap még előttünk volt, valamin változtatni kellett, úgyhogy Kata tanácsát figyelembe véve, merész döntést hoztam.



Helyet változtatok!
A távoli etetést otthagyva a bóját sokkal közelebb hoztuk, körülbelül a partról 40 méterre. Az elmúlt két éjszaka rengeteg pontyugrást láttunk/hallottunk a közelben. Ebben a távolság szinte senki nem horgászik a tavon, mindenki a 100 méter feletti pecát erőlteti. Ennek több arra járó spori hangot is adott a következő napokban, de minket ez nem érdekelt.
Mindent az elejéről kellett kezdeni. Az etetést ugyan úgy csináltuk, mint korábban, csak növeltük a mennyiséget. 1 kg pellet, 1,5 kg bojli került a vízbe a reggeli - esti csónakos etetés alkalmával és sűrűbben parittyáztuk a kukoricás gombócokat. Az eredmények pedig minket igazoltak. A pontyok hamarosan tudtunkra adták, hogy megérkeztek. A látványos ugrások és fordulások közepette bekövetkezett az első kapás is. Katának a sátor adta kisebb nagyobb akadályokat leküzdve sikerült bevágnia. Gyors fárasztás után egy 5kg körüli tövest szákolhattunk. Nem a legnagyobb, de az új hely első halának nem is rossz. Horogszabadítás és a fertőtlenítés után már úszhatott is tovább. A következő órák eseménytelenül teltek, úgyhogy gondoltuk meglátogatjuk az 1-es álláson horgászó sporttársakat és megnézzük náluk mi a helyzet. Mivel elég messze voltak, ahonnan már nem látunk rá a botokra, ezért a jelzőnek a távjelzőjét magunkkal vittük. A jó hangulatú beszélgetés közben alig vettük észre, hogy szép lassan kezd besötétedni. Gondoltuk ideje lenne már visszamenni a botokhoz és frissíteni egyet, az éjszaka előtt. Kata előre is ment. Én pár percig még maradtam VOLNA, de párom mire a botok közelébe ért, már kiabált is: Dani Dani gyere, kapásod van. Azonnal rohanni kezdtem! Láttam, hogy már kezében a bot és elkezdte a fárasztást.



Először nem tűnt fel semmi, azt gondoltuk minden rendben, de mikor a jobboldali szomszéd összes jelzője elkezdett csipogni, akkor már sejtettem, hogy a halunk rendesen elvándorolt, míg mi szomszédoltunk. Valamiért a távjelzőm nem jelezte a kapást. Nem volt más megoldás, csónakba kellett ülnünk és átmenni, hogy ne legyen még nagyobb a gubanc. De már mindegy volt. Az összes zsinórt ,,sikerült” összeszednünk, a kollega nem kis bánatára. Elég kellemetlenül éreztük magunkat, mert nem szoktunk ilyet csinálni. Jobbnak láttuk, ha átveszem az irányítást és én fárasztom tovább az addig még ismeretlen halat. Egyből éreztem, hogy nem az ötkilós fajtából való. Nem zavarta, hogy 3 + szereléket húz maga után. Kitartó volt és nem nagyon akart a stég közelébe jönni. Pár percig még eltartott a küzdelem, de aztán csak sikerült szákba terelni. Mikor megláttam a halat a lámpák fényébe, nagyon megörültem, de nem mertem kimutatni, mert ebben a szituációban elég furcsán vette volna ki magát. Matracra tettük a pontyot, szétszedtük a gubancot és sűrű bocsánatkérések közepette visszaevickéltünk a helyünkre. Alig vártam, hogy megmérjem. Sejtésem beigazolódott, 15kg feletti, egész pontosan 17kg. Örömünk nem volt teljes a kis incidens miatt, de azért nagyon boldogok voltunk, hogy az új 40 méterre lévő etetésünkről jött egy ekkora hal. Az éjszaka csendesen telt, csak egy két kisebb ponty ébresztett fel.
Tudni kell, mikor kell váltani!
Nem titkolt szándékom volt, hogy 20plusszos halért jöttem és ezért, ami tőlem telt, mindent meg is tettem. Hajnalban a felkelő nap sugarai már a csónakban találtak, miközben a parittyába valót gyúrtam. Ismét kisebb taktikai módosítás volt, a gombócokba most már egész és fél bojli is került és egyre kevesebb kukorica. A másik változtatás a csalik további tesztelése. Kíváncsi voltam, hogy a nagy nyári hőségben, működnek e az édes golyók?! Elővettem a táskámból a jó öreg Rainbow-t és Kalash-t és két botomra feltettem egy - egy szemet, a harmadikon maradt az addig jól bevált Fish 8.



Bíztam benne, hátha tudok fogni egy pár amurt is. Sajnos az amurfogás nem jött össze, viszont délelőtt 10:00 óráig jó pár darab 8-12kg közötti pontyot fogtam, kivétel nélkül mindet az édes golyókkal. A 4.-5. kapás után nem akartam elhinni, hogy az addig legjobban működő balistik bojlinál több kapást hoztak az édes csalik.



Az a bizonyos női megérzés…
Kata mondta is, hogy változtassunk, és inkább próbáljunk meg azon a boton is valami más csalit. Miért ne? A választás az M30-ra esett. Nem bonyolítottuk túl, csak a szokásos egy szem süllyedő 20mm került a horog mellé. Lassan egy órája nem történt semmi, úgyhogy leültünk, hogy elfogyasszuk a késői reggelinket. Elfogyasztottuk volna, ha nem zavar meg egy folyamatos húzós kapás. Persze, hogy Kata botján, az előbb említett M30-s csalira éhezett meg az újabb ponty.
Az a boldogság, az a mosoly, az az öröm, amit akkor az arcán láttam, egyszerűen leírhatatlan. Pár évvel ezelőtt ezt elképzelhetetlennek tartottam. Nagyon büszke voltam rá és persze ő is magára. Idén már ez a második 15kg felettije.



Innentől viszont a halak kapókedve teljesen alábbhagyott. Hiába minden, etetés, csalizás, egyszerűen semmi. Késő este barátnőm tanácsára, újra felkerült a Balistik Fish 8. Meg kell, hogy mondjam, az Autentik kínálatából ez az egyik kedvenc csalim. Szóval, ha már Kata is azt mondja, úgy éreztem vissza kell tennem. Így is történt.
Eljött az én időm!
Negyed órája lehetett a csalim a vízben, mikor kettőt csippant a jelzőm. Felálltam a székemből, de mire a bothoz értem a lassú csipogás, folyamatos visítós húzásba ment át. Bevágtam! Nem túl nagyot, csak hogy akadjon. Mivel 40 méterre horgásztam, a 100grammos ólom biztos, hogy belehúzta a szájába a 4-s PB Jungle Hook-ot, úgyhogy tényleg épphogy beemeltem neki. Első nekiindulásra elvitt 20-30 méter zsinórt.


Az ember általában megérzi, ha ekkora hal van a horgon. Innentől nem volt más hátra, csak hogy szép nyugodtan kifárasszam. Nem volt egyszerű, mert egy nagyon jó erőben lévő duci tükörponty küzdött a zsinór végén. 5-6 alakalommal sikerült a szákig húzni, de ott mindig megfordult és megállíthatatlanul ment befelé. Ismét kezdődött minden elölről. De hát, ezért járunk horgászni, az élményért! És ez tényleg nagy élmény volt. Eddigi horgász pályafutásom legerősebb hala. Majd fél órán keresztül ment a huza-vona, de végül én kerültem ki nyertesen belőle. Párom megmerítette, de a bölcsőig már nekem kellett vinnem. Akkor láttam meg igazán mekkora. Következett a mérlegelés és IGEN! 21kg! Ezért jöttem és sikerült.
Fish 8 = Big Fish
A túra további részében, már csak kisebb pontyokat fogtunk, de tegyük idézőjelbe, ,,hogy kit érdekelt” , mert ettől jobb pecát és szebb halakat nem is kívánhattunk volna. Egy pár dolgot mindenképp kiemelnék. A kapások idejét és a csalit. 4db 15plusszos halat fogtunk, amiből 3db este 20:30-21:00 körül kapott és mind a 3 a Fish 8-ra jött. Ez a csali más tavon is bizonyította fogósságát. A vízben elég intenzíven és gyorsan dolgozik. Nagyon szeretik a nagyobb pontyok és elég jól lehet vele szelektálni. Nem állítom, hogy nem fogtam még vele kisebbet, de nem jellemző. A két édes bojlival két délelőtt elég sok halat fogtunk, de mind 12kg alatti volt. A nappali időszakban, valószínűleg a nagy meleg miatt, csak elvétve tudtunk egy – két kapást kicsikarni, de azok is mind kispotykák voltak.



Nagyon jól éreztük magunkat és biztosan visszatérünk!
Autentik Sniper KovBoly Team – Mátyás Katalin, Kovács Dániel