0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Szezonkezdő akció Thermo ruha akció
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Bojlis

Az Elmaradt hidegfront

Május utolsó napjaiban szabadidőmet kihasználva lelátogattam szeretett holtágamra, ahol 3 napot tudtam eltölteni egy, már a tavalyi esztendő során megkedvelt álláson. A horgászat idejére lehűlést, esőt és szelet jósoltak az időjósok, így bizakodva vágtam neki a túrának. A kipakolás napján nagyon meleg idő fogadott, ami még pluszban megnehezítette az így is nehézkes kipakolást a meredek lejárón, amin a darabosabb csomagokkal közlekedve – gumicsónak, akkumulátor – minden lépést előre jól meg kell fontolni, nehogy egy meghasalás, vagy vízben landolás legyen a mutatvány vége. Mire végeztem a táborállítással, amellett hogy jól elfáradtam és leizzadtam, a nap is kezdett elbújni a fák lombkoronája mögött, az így kialakult kellemes időben habozás nélkül nekiláttam a helykeresésnek, amit csónakból, halradar és tapogatórúd segítségével végeztem. Már a táborállítás folyamata alatt is a teljes szélcsendben nagyon szépen észrevehető volt a halak jelenléte, a holtág teljes szélességében felszíni fordulásokkal jelezték azt. Csónakba pattanva, majd elindulva a radar kijelzőjén, illetve a víz felszínén, a csónak közvetlen közelében megugró példányok nagyon jól mutatták, hogy bizony soha nem látott mennyiségű haltömeg volt előttem, amin teljesen meglepődtem, mert általában a radar kijelzője kiürült vizet szokott mutatni. Azonban, most a 3-4,5 méter mély szakaszon a felső 2 méteres mélységben tömve volt a víz hallal, és bizony nem az apróbbak közül valóak voltak. Ilyen jelenséget azóta se volt szerencsém látni. A helykeresés végeztével egy bóját raktam le a szemközti törés tövébe, 3méteres mélységbe. Egyik botommal valamivel elé, körülbelül 3,5 méteres vízben horgásztam, ahol a mederfenéken viszonylag kevés iszap, viszont annál több szúnyoglárva lapult. A másik botomat a bója mögé, a szemközti törés lankás részére, 2 méteres mélységben helyeztem el.


Botok beélesítve



Tökéletes egyszemélyes állás, vadregényes környezetben


A végszerelékek beélesítését követően nekiláttam a vacsorám elfogyasztásának, közben az éjszakán tanakodtam, vajon mikor érkezik meg az első jelentkező, mekkora példány lesz az, melyik mélységből lesz a kapás. A végszereléken, a kiválasztott helyen és a csali felkínálásán nem szoktam előre gondolkozni, csak kétségek közé sodorna, ami elbizonytalanítana a dolgomban. Ha valami nem működik, és változtatok rajta, természetesen utólag átvizsgálom a kapástalanság okát, és leszűröm belőle a tapasztalatokat. A vacsora végeztével még utoljára végignéztem a vízfelszínt, körbejártam a horgászállásomat, hogy tényleg minden a helyére került-e, majd egy korai lefekvéshez készülődve, nagy örömömre egyre több felhő kezdett el gyülekezni az égen, amitől nagyon izgatottá váltam, mert tudtam, hogy van hal előttem, jön a lehűlés, eső, hát mi más történhetne, ebből csak is jó dolog sülhet ki. A várakozástól eltérve, az éjszaka végül elég csendesen telt, megúsztam egyetlen csippanás nélkül, s ráadásul még várva várt esőzés, szélfújás is elmaradt. A sátorból kikászálódva érezhető volt a levegő hőmérsékletén egy minimális visszahűlés, azonban délutánra már újból 27-28°C körüli hőmérsékletet jósoltak, aminek nagyon, de nagyon nem örültem, és sajnos ezek az adatok teljesültek is. A vizet kémlelve, még mindig rengeteg halforgást láttam, így gondoltam egy, és a sekélyebb vízbe rakott botomon frissítettem a csalimat, amire így egy IB Carptrack Uncle Baits bojli hóember páros került, amit a hozzá tartozó pordippel vontam be. A kapás nem váratott sokáig, gyorsan meglett rá az első jelentkező egy apró formás tőponty személyében.



Mivel tudtam, hogy előttem vannak a halak, így nem húztam vissza azonnal a kapást adó botomat, bízva abban, hogy a mélyebb vízben IB Carptrack Monster’s Paradise mixből készített bojlival elhelyezett végszerelékre darabosabb egyed jelentkezik, ezért inkább amellett döntöttem, hogy egy darabig nem zavarom a vizet. Milyen jól tettem! Félórára rá kapás jelentkezett a bennlévő botomra, iszonyatos erővel húzta valami a zsinór másik végét, még a zsinórsüllyesztő ólmot is kiemelte a vízből! A botot kézbe véve, rögtön csónakba szálltam és a nyomába eredtem a biztonságos fárasztás érdekében. Szédületes kirohanásai voltak a bő félórás fárasztás során, amiket meglepő módon nem a mélybe letörve végezte, hanem végig a felszínen haladva, kirohanásonként 40-50 méter zsinór lehúzásával tolta végig maga előtt a vizet hatalmas burványok kíséretében, így téve még izgalmasabbá és látványosabbá a küzdelmünket. A fárasztás eredménye egy erőtől és egészségtől kicsattanó, érintetlen szájú, igazi vadvízi álomhal!




Kapást eredményező csali felkínálások


A nap folyamán már nem volt több kapásom, és a halfordulások is kezdtek egyre ritkulni. A délutánba egyre jobban belenyúlva újból felhők kezdtek el gyülekezni az égen, most már szél kíséretében, a napi történéseket követően még izgatottabbá váltam, és egyre jobban vártam a másnapot bízva abban, hogy a maihoz hasonló metódus folytatódni fog.





A folytatásban azonban nem csak az éjszaka, hanem még az egész másnap is teljesen haltalanul telt. Ráadásként a hidegfront sem úgy érkezett meg, ahogy az várható volt. Felhők voltak, szél volt, mellette mégis megmaradt a meleg idő és esőnek még csak nyomát sem láttam. A nap folyamán kíváncsiságból többször is vízre szálltam, szó szerint le kellett döbbennem, de a szél hatására óráról órára látványosan csökkent az előttem lévő halak mennyisége, mire késő délután abbamaradt a szél, a megszokott, teljesen kihalt képet mutatta a radar kijelzője. Szomorú voltam, mert így nagyban csökkentek a fogási esélyeim, de nem adtam fel, még bíztam az utolsó éjszakában, éreztem valamit a levegőben. Szélcsend honolt, halfordulás még csak véletlenül se mutatkozott egészen a naplementéig, először a nádas tövénél, majd attól fokozatosan távolodva, végül pedig a bójám/etetésem felett állandósultak termetes amurokra utaló jelek, tudtam, hogy nekem itt éjszaka kapásom lesz. Székembe kiülve megvártam a teljes sötétedést, majd nyugovóra tértem. Azaz csak szerettem volna, még nem is sikerült mindent a helyére pakolnom az éjszakai fárasztásokhoz, gumicsizma, esőfelszerelés, fejlámpa, máris ejtős kapásra kellett reagálnom, valaminek ismét megtetszett a Paradise hóember! Izgalmas éjszakai fárasztás végén egy hibátlan, egészséges amur pihegett a merítőm hálójában. A partra érve vettem észre, hogy a fárasztás során majdnem sikerült
kihajtania a 6-os horgomat, de az szerencsére kellő mértékben kitartott a küzdelem végéig.



A szerelék visszahúzásakor szembesültem azzal, hogy a korábban iszapos terep teljesen kopogóssá vált, az amurcsapatnak valószínűleg sikerült egytől egyig minden egyes falatot feltakarítania az etetésből.
Másnapi pakolásomig több kapásom már nem jelentkezett, így a 3 nap alatt mindösszesen 3 kapást tudtam elkönyvelni, mindezért cserébe a kifogott halak egészsége teljes mértékben kárpótolt, és egy sikeres túraként él emlékeim között.

Üdvözlettel: Szabó Gábor
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy cookie-kat használjunk, amiket jobb szolgáltatás nyújtás érdekében használunk fel. További információk