Fazekas Sándor - a balatoni halászat leállítása végleges

A balatoni halászat leállítása végleges és visszavonhatatlan, hangsúlyozta a siófoki sajtótájékoztatón Fazekas Sándor agrárminiszter. Márkanév legyen a balatoni hal, lehessen kapni az üzletekben, kerüljön a közétkeztetésbe és a turisztikai kínálatba; ez a cél a balatoni halászat egy évvel ezelőtti leállítása ellenére – hallottuk csütörtökön Siófokon. A balatoni halászat leállítása végleges és visszavonhatatlan, hangsúlyozta a sajtótájékoztatón Fazekas Sándor agrárminiszter.

Hogy akkor hogyan kerül mégis balatoni hal az asztalra? Bitay Márton Örs államtitkár szerint „hozzáállás kérdése, hogy mit nevezünk balatoni halnak, az ugyanis másodlagos, hogy a Balaton vizéből kerül-e ki, vagy a halgazdálkodási zrt. termeli meg a tórendszerei egyikében”. A balatoni vízgyűjtőről kikerülő hal – mondott példát az államtitkár a „balatoni” hal új és korrekt elnevezésére. A Balaton vízrendszeréből származó hal – mondott egy másikat Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója.

– Helyes döntés volt – vonta meg a balatoni halászat egy évvel ezelőtti leállításának a mérlegét Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter. – Nem jött el a világvége, a horgászok ellenben kedvezőbb fogási lehetőségekről számolnak be. Az éttermek étlapján is maradt hal, ugyanúgy meg tudták oldani az ellátást, mint korábban. A busabomba se ketyeg, a tó egyensúlyban van, abban bízunk, hogy egyre több hal lesz benne, a horgászok örömére.
A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. működését úgy szervezik át, hogy a horgásztársadalom érdekeire, a halfogyasztás növekedésére tudjon koncentrálni – tudtuk meg Bitay Márton Örstől. Az államtitkár szerint a társaság nevelőtavi gazdálkodását is növelni tervezik.

A balatoni hal egyedüli hasznosítója a horgász; ez a jelen és ez a jövő is – szögezte le Szári Zsolt, a zrt. vezérigazgatója. A halgazdálkodás költségeinek 80-85 százalékát a horgászok fizetik be – tette hozzá –, több éve nem kapnak már állami támogatást (jó évük van akkor, mint az idén is, ha sokat van nyitva a Sió-zsilip, mert ilyenkor ki tudják helyezni a Sióra az angolnacsapdáikat). – Fontos a halutánpótlás mennyiségi és minőségi átalakítása – magyarázta Szári. – Tévhit, hogy a Balaton táplálékszegény környezet, hiszen akad, amiből túlkínálat van. Ilyen a tóban 1920 óta jelenlévő vándorkagyló (ráadásul most egy új faja is megjelent), ez a ponty és a keszeg tápláléka, vagyis a ponty népesítésére még nagyobb hangsúlyt kell fektetni, akár csak a süllőére.

Ma már a horgászok fognak ki közel annyi halat a Balatonból, mint régen a halászok; tavaly 620 tonna szerepelt a fogási naplókban – a vezérigazgató ezzel indokolta, hogy „nemhogy iparszerű, de semmilyen halászat nem folytatható tovább”. A csúcs halászfogást az 1951-es év hozta, ekkor 1700 tonna halat szedtek ki, amiből 1400 tonna keszeg volt. Ekkor horgász még alig tűnt föl a Balatonnál. A ponty tekintetében az 1928-as év jelentette a rekordot 82 tonnával, de 2000-től már tíz tonnát se fogtak évente a halászok, süllőből csak néhány tonnát.


Szári Zsolt arról is beszélt: busából háromezer tonnányi lehet még a Balatonban, ehhez képest évi 130 tonnát fogtak ki a korábbi szelektív halászattal, „ebből is belátható, hogy nem volt valami hatékony módszer, ráadásul a nagy testű süllők és pontyok is hálóba kerültek”. A zrt. vezetője szerint maximum koranyári időszakban, de a befolyóknál lehet szó busahalászatról, esetleg pontszerű téli busagyérítésről, de hogy érdemes-e egyáltalán ebbe is belevágni, arra azt követően lehet válaszolni, ha befejeződik a balatoni halállomány most zajló felmérése. – Fontos, hogy rövidesen törvényi szintre emelkedik: a Balaton vízgyűjtő területén tilos lesz a busanevelés.