Holt Tisza bűvöletében

Ez a cikk, vagyis cikksorozat egy kicsit eltér a mindennapi jól megszokott írásoktól. Hegedűs Máté barátommal egy olyan Blog sorozatot szeretnénk útjára indítani, ami összefoglalja Holt-Tisza-i horgásztúráinkat. Minden horgászat után készíteni fogunk egy beszámolót, amiben szeretnénk az adott túrák tapasztalatait, fogásait összegyűjteni. Máté már több éve itt horgászik, Én mindössze egy éve vallatom a vizet, de még mindig tud újat mutatni ez a gyönyörű holtág, talán ezért is váltunk mindketten a rabjává. Ebben –mondhatni – első részben az „általános” tapasztalatokat szeretnénk megosztani.

Gyönyörű, reményteli víz!

Néhány információ a víz jellemzőiről: Maga a Holtág Jász-Nagykun-Szolnok megyében helyezkedik el. A víz területe 150 ha, hossza körül belül 17 km (patkó alakban), a víz mélysége változó, a 4 - es főút Evezős Csárda melletti részen (evezős versenypálya) 3-4 méter, a patkó másik végén viszont elég sekély 1-2 méter, a legmélyebb szakasz a gáztelep alatti részen van, ahol a vízmélység elérheti az 5-6 métert. A vízi adottságoknak köszönhetően a vízben megtalálható több halfaj is ponty, amur, csuka, süllő, harcsa, keszeg, kárász, balin, busa, sügér, angolna, törpeharcsa, kősüllő, naphal.
A vízben rengeteg a természetes táplálék kagyló (kagylótelepk), bogarak, lárvák…

17 km hosszú patkó alakú holtág.

Mikor és hova… ?

Tapasztalataink alapján a halak rendkívül jól reagálnak a hidegfrontokra. Horgásztúráinkat (ha lehetséges) mindig hidegfrontos időbe szervezzük, hisz ebben az időszakban a legaktívabbak a pontyok. Helykeresésnél a kagylós kemény platókat keressük, amik általában a túloldalon, illetve a „lábunk alatt” találhatóak meg. Sokszor horgászunk az állásunk elé 4-5 méterre is, nem is gondolná az ember, de sokszor valóban a legnagyobb pontyok (amurok) az orrunk előtt vannak.

Érkezik a hidegfront, itt a mi időnk… ;)

Csalizás és a végszerelék

Csali választásnál mi a magasabb fehérje tartalmú bojlikat részesítjük előnyben. A szerelékeket általában úgy helyezzük el, hogy egy a kagylópadra kerül, erre általában Imperial Baits Elit és Elit Strawberry bojli kerül, és egy szereléket a kemény szakasz és az iszapos rész találkozására teszünk le, itt Imperial Baits Monster Paradise és Monster Liver bojlival csalizunk. Ezeket szoktuk még Pop Up bojlikkal kikönnyíteni, illetve ha az apró halak nem aktívak, akkor szoktunk Imperial Baits Carptrack GEL-t és Pasztát használni. E négy bojli mellett mindig viszünk magunkkal Imperial Baits Carptrack Banana bojlit is, hiszen a benne található báránytej miatt igen jó fehérje profillal rendelkezik.

Monster Liver és Banán bojli fehér Pop Up-al és egy kis Stick Mixel kiegészítve.

Végszerelékek tekintetében, még nem egészen tiszta a kép… Idén igen sok halat vesztettünk. Mivel a vízen nem lehet radart használni, így csak a tapogató rúd maradt és sokszor fárasztás közben derül ki, hogy „jaaaaa itt is akadóvan”. Most ami úgy néz ki, hogy működik az egy 0,70 mm vastagságú harcsázó előtét zsinór, majd ezt követi egy 45 lbs leadcore zsinór, erre helyezünk fel egy erősített (fém klipszes) ólom kapcsot, amire egy minimum 150 grammos kavicsot helyezünk fel. A horog előke az mindenféleképpen bevonatos előke a kagylók miatt. És a horog… Horog választásnál nálunk az egyik legfontosabb az hogy tű hegyes hegye legyen és azt minél tovább tartsa is, nekünk a korda wide gape horgai váltak be a legjobban. Mivel a halak szája iszonyatosan kemény ezért, nagyon fontos, hogy minden behúzás vagy dobás előtt ellenőrizzük a horog hegyét.

Ha a helyzet úgy kívánja az előtét zsinórt egy horgászat alatt akár kétszer is lecseréjük, ha már minimális sérülés található rajta. Soha nem lehet tudni mikor milyen hallal, hoz össze a sors, a felszerelésnek mindig 100%-nak kell lennie.

Annak ellenére, hogy álló vízről beszélünk, a szél hatására ki alakulhatnak örvények, amik olykor a szerelékünket arrébb sodorhatják, azért van szükség nagy ólomra vagy kavicsra.

Bevetésre készen.

Az általunk preferált csalik (egy része) :)

Nehezítő tényezők…

Már a horgász hely megközelítése sem egyszerű, ha esik kocsival szinte lehetetlen bejutni az egyes helyekhez, így mi mindig minimális – csak a legfontosabb- felszerelést visszük magunkkal. A mellet, hogy a horgászt nem „betonos” út fogadja, sokszor az ígéretesnek tűnő hely elfoglalásához egy kis bozótírtásra is szükség lesz.

Itt igazán egyé lehet válni a természettel.

Mint már az elején említettem sajnálatos módon a törpeharcsa állomány is igen jónak mondható. A „törpék” támadásait, mi kőkeményre kiszárított bojlival próbáljuk elhárítani, illetve a bojlinkhoz egy kis csípős mellék ízt prezentálunk. Ez a módszer nekünk nagyon bevált, hiszen még nem tapasztaltuk azt, hogy a „törpe” lerágta volna a bojlit a hajszálelőkéről.
Ezek mellet, még ami nehezíti az eredményességünket azok az akadók és a rajtuk lévő borotvaéles kagylók. De ezt már taglaltuk a végszerelékek témakörénél.