Magyar gyomorba magyar halat!

A tengeri halakkal ellentétben a hazai halak minősége könnyen ellenőrizhető, a magyar haltermelés természetbarát, ráadásul az édesvízi hal is egészséges. Kár, hogy nem esszük.

A táplálkozáskutatók, dietetikusok évek óta sulykolják belénk, hogy a tengeri hal milyen egészséges fehérjeforrás, mi pedig örülünk, mert szerencsére finom is. Kár, hogy ötven év múlva már csak a mesékben létezik majd. Ha azonban nem történik valami váratlan ökológiai katasztrófa, ufótámadás vagy tömeges halelvándorlás, édesvízi hal még akkor is lesz bőven, ugyanis a globális haltermelés 41 százaléka most is édesvízből származik. Ráadásul édesvízi halakban mi, magyarok nem is vagyunk rosszak, legalábbis, ami a természeti adottságainkat illeti. Persze ahhoz, hogy a halászat fejlődni tudjon, nem ártana ennünk is a hazai halat.

Halász a kifogott pontyok között

Hevenyészett hazai halhelyzet

Tudjuk, hogy kevés halat eszik a magyar, és úgy tűnik, hogy ez a tendencia nem nagyon változik. A KSH szerint egy magyar éves halfogyasztási átlaga 3,7 kg, ami nemcsak az európai vagy globális mércéhez, de az egészségügyi ajánlásokhoz képest is csekély. A szakemberek szerint minimum heti 10 dkg, azaz évente legkevesebb 5,2 kilót halat kellene befalnunk. Az éves haladagunknak ráadásul csak a fele friss, a negyede fagyasztott hal, 10-15 százalék konzerv és 5 százalék egyéb halkészítmény. Ebben pedig nemcsak a hazai, de az import halak is benne vannak.

Ahol pedig nem fogy a hal, ott a haltenyésztőknek sem könnyű. "Magyarországon 2012-ben a teljes étkezésihal-termelés 21,4 ezer tonna volt, 7 százalékkal esett vissza az előző évihez képest" – olvasható a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetségének (Mahal) éves jelentésében. Magyarország az EU-n belül a második legnagyobb afrikai harcsa- és a harmadik legnagyobb pontytermelő, tavaly 26 ezer hektáron tenyésztettünk halat, a legjobb hozam Hajdú-Bihar, Somogy, Csongrád és Fejér megyében volt.

A hazai haltermelés háromnegyede származik tógazdasági tenyésztésből, itt nevelkedik a pontyon túl a busa, a harcsa, a fogas és a kősüllő, az amur, a csuka és a compó is. Intenzív üzemi tenyésztésből pedig az afrikai harcsa, a szivárványos pisztráng, az angolna és a tokfélék kerülnek ki. A hazai halak közül a pontyot és az afrikai harcsát vesszük a leglelkesebben, az éves fogyasztásunkból az előbbi átlagosan 1,5 kilót, az utóbbi pedig 17 dekát tesz ki. "A hazai halászat sajátossága, hogy az összes megtermelt piaci ponty mintegy 33-35 százalékát decemberben, a karácsonyi időszakban értékesítik. Az étkezési ponty 30 százaléka kereskedelmi láncokon, hipermarketeken keresztül kerül a fogyasztókhoz" – írja a Mahal.

Egy gyönyörű ponty

Jó-e nekünk a hazai hal?

A tengeri halakkal ellentétben a hazai halak minősége könnyen ellenőrizhető, a magyar haltermelés természetbarát, ráadásul az édesvízi hal is egészséges. Kár, hogy nem esszük.

A táplálkozáskutatók, dietetikusok évek óta sulykolják belénk, hogy a tengeri hal milyen egészséges fehérjeforrás, mi pedig örülünk, mert szerencsére finom is. Kár, hogy ötven év múlva már csak a mesékben létezik majd. Ha azonban nem történik valami váratlan ökológiai katasztrófa, ufótámadás vagy tömeges halelvándorlás, édesvízi hal még akkor is lesz bőven, ugyanis a globális haltermelés 41 százaléka most is édesvízből származik. Ráadásul édesvízi halakban mi, magyarok nem is vagyunk rosszak, legalábbis, ami a természeti adottságainkat illeti. Persze ahhoz, hogy a halászat fejlődni tudjon, nem ártana ennünk is a hazai halat.

Tudjuk, hogy kevés halat eszik a magyar, és úgy tűnik, hogy ez a tendencia nem nagyon változik. A KSH szerint egy magyar éves halfogyasztási átlaga 3,7 kg, ami nemcsak az európai vagy globális mércéhez, de az egészségügyi ajánlásokhoz képest is csekély. A szakemberek szerint minimum heti 10 dkg, azaz évente legkevesebb 5,2 kilót halat kellene befalnunk. Az éves haladagunknak ráadásul csak a fele friss, a negyede fagyasztott hal, 10-15 százalék konzerv és 5 százalék egyéb halkészítmény. Ebben pedig nemcsak a hazai, de az import halak is benne vannak.

Ahol pedig nem fogy a hal, ott a haltenyésztőknek sem könnyű. "Magyarországon 2012-ben a teljes étkezésihal-termelés 21,4 ezer tonna volt, 7 százalékkal esett vissza az előző évihez képest" – olvasható a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetségének (Mahal) éves jelentésében. Magyarország az EU-n belül a második legnagyobb afrikai harcsa- és a harmadik legnagyobb pontytermelő, tavaly 26 ezer hektáron tenyésztettünk halat, a legjobb hozam Hajdú-Bihar, Somogy, Csongrád és Fejér megyében volt.

A hazai haltermelés háromnegyede származik tógazdasági tenyésztésből, itt nevelkedik a pontyon túl a busa, a harcsa, a fogas és a kősüllő, az amur, a csuka és a compó is. Intenzív üzemi tenyésztésből pedig az afrikai harcsa, a szivárványos pisztráng, az angolna és a tokfélék kerülnek ki. A hazai halak közül a pontyot és az afrikai harcsát vesszük a leglelkesebben, az éves fogyasztásunkból az előbbi átlagosan 1,5 kilót, az utóbbi pedig 17 dekát tesz ki. "A hazai halászat sajátossága, hogy az összes megtermelt piaci ponty mintegy 33-35 százalékát decemberben, a karácsonyi időszakban értékesítik. Az étkezési ponty 30 százaléka kereskedelmi láncokon, hipermarketeken keresztül kerül a fogyasztókhoz" – írja a Mahal.

A felmérések szerint a halat leginkább a szálkák és a szaga miatt nem eszi a magyar, meg persze azért, mert gyerekkorában nem szokta meg. Pedig az édesvízi hal is egészséges, igaz, a tengeri halakban magasztalt ómega-3 és ómega-6 zsírsavakból az édesvízi rokonoknak kevesebb jutott, de azért így is klasszak. A szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet szerint az édesvízi hal is könnyen emészthető fehérjéket, zsírokat tartalmaz, emellett ásványianyag- és vitamintartalma is kedvező. Ráadásul megvan az az előnye a tengeri hallal szemben, hogy a minősége sokkal könnyebben ellenőrizhető.

"Magyarországon a nyugati és a cseh helyzettől eltérően természetbarát akvakultúrák találhatók, növényekkel, nádassal, vándorló vízimadarakkal. Ez pedig nemcsak természetvédelmi szempontból pozitív, de a fogyasztóknak is előnyös. Ilyen környezetben ugyanis a hal húsa is jobb minőségű" – mondta Rodics Katalin, a Greenpeace regionális kampányfelelőse. Persze a multifunkcionális, fenntartható haltenyésztési modell természetvédelmi hatása sem elhanyagolható, a tógazdaságok egyrészt számos állatnak és növénynek biztosítanak élőhelyet, ráadásul a halak táplálékának egy része is természetes közegből származhat, nem pedig az intenzív termelésben használatos hallisztből. Ahol pedig növényzet van, ott a víz is tisztább, a nádas például kiváló természetes víztisztító rendszer. A hazai vizeknél egyébként is jól ellenőrizhető a vizek tisztasága, és ha nem történik olyan súlyos természeti katasztrófa, mint a tiszai cianidszennyezés 2000-ben, akkor a vizek, így a hazai halállomány szennyezettsége sem lesz jelentős.