Téli feederezés Erdei Attilával

15-16 éve történhetett, amikor egy horgászújságban Erdei Attila matchbotos tudományáról olvasgattam egy cikket. Már akkor példaképként néztem fel rá és az újságból kivágva még évekig féltve őrizgettem a sok tanulmányozástól gyűrött irományt. Kezdő versenyhorgászként akkor még nem is sejtettem, hogy 2008 telén én készíthetek a mesterről egy cikket.

Sietve tartok Szeged felé mert reggel nyolc órára beszéltük meg a találkozót Attilával. Izgatottan szemlélem a tájat: nagyon hideg van, a vizek hőmérséklete is 5 fok alá süllyedt már, ez pedig befolyásolhatja a horgászat eredményességét is. A mester bízott a pontosságomban, mert érkezésem pillanatában már járt az autója motorja. Kezet fogtunk és csak annyit mondott, hogy kövessem…
A Szeged mellett (Attila boltjától mintegy 2 percre) található Lencsés nevű tóhoz kalauzolt el engem, hogy megmutassa, hogyan lehet pontyot és keszeget fogni feederbottal. A körülbelül 3,5-4 hektáros tó partján nyáron százával ülnek a pecások, ma azonban úgy tűnik Attilán kívül más meg sem kíséreli a halfogást.
Egy ilyen méretű tavon nem egyszerű dolog a megfelelő hely kiválasztása, ráadásul nem lehet tudni, hogy a nagy hidegben hova gyűltek össze a halak. Attila az egyik kedvenc nyári helye mellett döntött, mert talán itt van a tó legmélyebb pontja, ami maximum 2 méter lehet. Miközben a fényképezőgépet és az állványt rakosgattam össze a hidegtől elgémberedett kezemmel, Attila is elkezdte a kipakolást.

Télen ne a mennyiségre, hanem inkább a minőségre
törekedjünk az etetőanyagok kiválasztásánál. Attila
mindössze 1 kg keveréket használt fel a szegedi Lencsés tavon.

Fontos, hogy bőségesen kerüljön csonti,
pinki és báb az etetőanyagba.

- Meglehetősen kevés felszerelést hoztál. Egy láda, két feederbot, egy szerelékes táska és némi saját készítésű etetőanyag. Nem szoktál aggódni, hogy esetleg olyan dologra lesz szükség, amit otthon hagytál?
- Évek óta járok ide horgászni és kis túlzással, úgy ismerem a Lencsés tavat, mint a tenyeremet. Ilyenkor csakis a legfontosabb dolgokat hozom magammal. Hideg van, gyalog kell megközelíteni a helyet és a sok eszköz ki-be pakolása gyorsan elveszi az ember kedvét a horgászattól. Ha megvan a hely, az első és legfontosabb feladat, hogy feltérképezzük. Én ezt az egyszerűség kedvéért azzal a feederes szerelékkel nézem meg, amivel majd horgászni is fogok. Annyit változtatva rajta, hogy egy saját készítésű, mindössze 5 grammos, de nagy kapacitású feederkosarat rakok fel. Ezt megtöltöm etetőanyaggal, majd a szokásos kb. 30 méteres távolságra bedobok. 1-2 perc után, amikor a szerelék már megnyugodott a fenéken, megpróbálok mozdítani rajta. Ha mindenféle ellenállás nélkül tudom csúsztatni a kosarat a fenéken, nem lehet gond. Mindezt azért teszem, mert elég sok helyen van iszap a tóban, ami természetesen nem túl szerencsés a halfogás szempontjából.

Attila által készített és használt feederkosarak.

Az etetés, saját készítésű 5 grammos, feederkosárral
végezte el. Ebbe lényegesen több etetőanyag fér,
mint amivel horgászott.

A mester minden mozdulatán látom, hogy nem először csinálja. Helyére kerülnek a dolgok és magabiztosan, precízen előkészíti az etetést. Mindezt oly módon, hogy az általa készített feederkosarat megtölti etetőanyaggal, majd pontosan bedobja a kiválasztott helyre. Ekkor vár egy kicsit, hogy az etetőanyag kioldódjon, majd kitekeri a szereléket. Ezt a mozdulat sort 6-8 alkalommal megismétli. Ekkor egy apró dologra leszek figyelmes…

- Minden dobás egy pontra érkezik. Hogyan tudsz ennyire precízen dobni?
Nagyon egyszerű – érkezik is a válasz… Ha kiválasztottuk a megfelelő a távolságot, akkor a főzsinórt be kell akasztani az orsó dobján található kapocsba, így képtelenség túldobni a szereléket az etetésen. Télen nagyon fontos, hogy a felhasznált kevés, de kiváló minőségű etetőanyagot a lehető legkisebb helyre koncentráljuk. Ha mindez megvan és a szerelék is megfelelően funkcionál, fél óra múlva megjön az első kapás. Ehhez viszont a végletekig le kell finomítani a horgot és előkezsinórt, mert csakis így tudjuk az érzékeny kapást kicsikarni. Én most 18-as horgot kötöttem fel 0,10 mm-es előkére, a főzsinórom vastagsága pedig mindössze 0,16 mm. Emellett mindkét boton lecseréltem a feederkosarakat egy 15 grammosra, mert az 5 grammos, amivel etetni szoktam, túl könnyű lenne.

- És ekkora horoggal szeretnél pontyot fogni?
Ez egyáltalán nem jelent problémát egy ilyen finom felszerelésnél. A megakasztott halat nem kell erőltetni, mert nincsenek akadók a tóban. Ha nagyobb horgot raknék fel, garantáltan nem fognék semmit. Még a kapásig sem jutnék el.

Már lefényképeztem a fontosabb dolgokat, etetőanyagokat, feederkosarakat, de kapásnak még nyoma sem volt. Az első, a halak megérkezésére utaló jelt 30 perc elteltével észleljük. Apró, nagyon finom spiccrezgések tudatják velünk, hogy a halak megérkeztek az etetésre. Várunk, de továbbra is csak egy- két apró pöccintés jelzi, hogy a halakat érdekli az etetőkosár tartalma, a horgon felkínált csontit azonban még nem találták meg. Én már tűkön ülök, és alig várom, hogy fotózhassam az első halat, de Attila, szokásához híven még nyugodtan rágyújt egy cigarettára.

Az erős szél miatt hullámok keletkeznek, amelyek
belekapnak a főzsinórba és zavarhatják a kapásokat.
Ebben az esetben a bot spiccét állítsuk alacsonyabbra.

Attila gyakran ad tanácsokat a vízparton a többi horgásznak.

Apró trükk: ha azonos hosszúságú feederbotunk van,
akkor a vízhez közelebb esőt húzzuk hátrébb, így elkerülhetjük
a felesleges gubancokat.

Mindketten a spiccet kémleljük, amikor egy mindössze 3 cm-es húzás jelentkezik a baloldali boton. A spicc úgy marad, tehát a hal már a horgon van. Attila bevág és hangosan mondja: megvan az első hal! Csattogtatom a képeket, miközben Attila meséli: nagyon óvatosan kell fárasztani, mert egy ilyen finom szerelékkel nyáron keszegezni szoktunk. Most azonban 30 méteres távolságból kell kitekerni egy közepes méretű pontyot. A megszákolt hal szájában azonban stabilan áll a horog. Mindketten boldogok vagyunk, mert megvan az első gyönyörű hal, ami ráadásul egy közel 3 kg-os ponty.

A fárasztásnál ügyelni kell arra, hogy ne erőltessük a halat.

A finom módszer alkalmazásával akár pontyot is foghatunk télen.

A 18-as horog tökéletesen akadt

A mesternek sikerült bebizonyítania, hogy
ebben a zord időben is lehet szép halakat fogni.

Ahogy telik az idő, az jutott eszembe, hogy nem volt hiábavaló dolog kijönni Attilával a nagy hidegben és végignézni a horgászatát. Csak tanulni lehetett tőle. Egy óra után már szinte folyamatosan kapkodta a vízből a gyönyörű keszegeket és számos példányt terelt a szákba. A pontyok viszont teljesen eltűntek.
A hideg szél egyre jobban próbára tesz minket és a fényképezőgépem akkumulátorát. Attila ekkor megkérdezi tőlem, hogy mennyi halra van még szükségem a fotók elkészítéséhez… ennyi már bőven elég lesz. Sikerült bebizonyítana, hogy ebben a zord időben is lehet szép halakat fogni.