Tévesek az információk a Balatonnal kapcsolatban.

Az elmúlt napokban érdekesnek tűnő, ámde megalapozatlan feltevések terjengenek a Balaton körül, több horgász is találkozhatott az e-mailen, vagy egyes sajtóorgánumokban megjelenő információkkal. Pontosabban, fél-információkkal, hiszen az állítások és a levont következtetések között bizony, nem sok összefüggés van.

A számos területet érintő témakörben Társaságunk saját illetékességi körében, a halgazdálkodással kapcsolatos kérdésekben szeretne „tiszta vizet önteni a pohárba”.

A Balatonban ugyanis, már van tiszta víz, - ezt mind a horgászok, mind a nyaralók bizton tapasztalják – de állatkínzásnak aposztrofálni az ivóvíz minőségű tóba a haltelepítést, azért mégiscsak túlzás. A Társaságunk által telepített 300 tonnányi ponty ugyanis méreténél fogva nem éhezik a Balatonban. Való igaz, hogy a Balaton tápanyagtartalma – sok ok következtében – jelentősen lecsökkent, és ez nem kedvez a halaknak. Ez a planktonevő ivadékra valóban igaz, - ezért is válik egyre veszedelmesebb táplálékkonkurensévé őshonos halaink ivadékainak a busa – de nem a 2-3 nyaras, telepített korosztályra! A tó gazdag vándorkagyló állományát jól hasznosítják a kétnyaras pontyok, bizonyítják ezt a haljelölési vizsgálatok is, amelyek segítségével pontosan lehet követni tömeggyarapodásukat. (Amint a horgászok által visszaküldött haljelek mutatják, a tavasszal telepített kb. 50 dekás, két nyaras pontyok őszre általában elérik a másfél kilós testtömeget.)

Arra a kérdésre pedig még reagálni is felesleges, hogy szaporítják-e az angolnát a Balatonon. (Ha bárkinek sikerült volna megoldani az angolna mesterséges szaporítását, az a világ legnagyobb üzletét csinálná meg: ez a hal ugyanis kizárólag a Sargasso tengerben ívik, máig sem teljesen tisztázott körülmények között.

Hasonlóan megalapozatlan és megvalósíthatatlan idea az is, hogy egyesek a ketreces haltermelés meghonosításával kívánják ellátni egész Európát balatoni hallal, jól fizető munkahelyeket teremtve ezzel. Csak éppen azzal tényezővel nem számol a terv, amellyel más kérdésekben érvel: a környezetszennyezéssel. A ketreces haltermelést folytató gazdaságokban az egyik legnagyobb gond a vízszennyezés kezelése. Legalább is akkor, ha takarmányozzák a halat. És ez a probléma még a lekerített tengeri öblökben is fennáll, ahol több tíz méteres vízoszlopban terülhet szét a ketrecbe zsúfolt halak anyagcsereterméke, s nem a Balaton egy-két méteres mélységű vízében, amit egy-egy szél fenékig felkavar. Társaságunk egyébként a Kis-Balatonon folytatott hasonló ketreces pontynevelést célzó kísérleteket, de még a Kis-Balaton sokkalta gazdagabb plankton állománya sem jelentett folyamatos táplálékbázist a halaknak. Amíg az egyik évben a kitett előnevelt ivadék egyetlen nyár alatt 20-40 dekásra fejlődött, tehát rekord-hozamot tapasztaltunk, a következő évben viszont még a Kis-Balatonban is túl kevés volt az plankton a potykák táplálására, így fel kellett függeszteni a kísérletet. A plankton-produkció ugyanis erősen függ a vízjárási és hidrometeorológiai tényezőktől, erre alapozva nem lehet gazdaságilag kifizetődően halat termelni különösen egy olyan vízterületen, mint a Balaton.

A helyi indulatokat leginkább szító kérdés, a busa-halászat állami milliárdokkal való támogatottsága is legfeljebb a tóparti mesék között kaphatna helyet. Társaságunk ugyanis – nonprofit céggé való alakulása óta, azaz három esztendeje – egyetlen fillér állami támogatást sem kapott. Sőt, a busa betelepítése óta a busával kapcsolatos valamennyi állami támogatás összesen is messze elmarad az emlegetett milliárdos nagyságrendtől.

Jelen helyzetben az ilyen fél-információk persze alkalmasak lehetnek indulatkeltésre, de a valós problémák kezelésére nem. Ötletelés helyett olyan komplex, hosszabb távú kutatásokon alapuló stratégiára van szükség, amely figyelembe veszi az idegenforgalom, a horgászok, az üdülők, az önkormányzatok érdekeit is, de elsősorban a Balaton hosszú távú ökológiai stabilitását célozza.

Ez a közös érdekünk.2 embernek tetszik