Világgazdaság: A ponty alkonya

A ponty helyett egyre inkább az exportképesebb, divatosabb halfajokra koncentrálnak a hazai halgazdaságok.
A szálkamentes, keresett halfajok termelését uniós beruházások is segítették, az ágazat hangsúlyváltása meglátszik a fogyasztási adatokon, és a karácsonyi kínálaton is.
Az elmúlt években jó hatásfokú fejlesztések történtek a halgazdaságokban, a Halászati Operatív Program vonatkozó kerete szinte teljesen kimerült. A fejlesztések eredményeképp előrelépett a keresett, exportképes halfajok tenyésztése is, így eredményesebben tartható a barramundi, az afrikai harcsa, és a tok. A 36 800 hektárnyi nyilvántartott területből 7 százalékkal, 25 000 hektárra nőtt a feltöltött, termelésre használt halastavak összterülete Magyarországon, és feljövőben van az intenzív, vagy precíziós haltenyésztés.
„Magyarországon döntően pontydominanciájú akvakultúra volt évtizedekig, ám az utóbbi időszakban ez polikultúrává vált, azaz egyre több halfaj kap egyre nagyobb szerepet” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Bercsényi Miklós. A PANNONEgyetem Georgikon karának egyetemi tanára lapunknak elmondta: az üzleti lehetőség azokban a fajokban van, amelyek szálkamentesek, és aránylag jó áron lehet értékesíteni. Ezek döntően a ragadozó halak, míg a nehezebben, vagy csak olcsóbban értékesíthető ponty és busa sok esetben csak biológiai szempontból jelentős, egy-egy tógazdaság vízminőségének fenntartásához kell.


Az utóbbi években az intenzív haltenyésztés szerepe növekszik Magyarországon, amely nagy mennyiségben állít elő keresett fajokat. Összehasonlításul: míg a Balaton közel 60 ezer hektárján mára mindössze ötszáz tonna halat halásznak le, a hazai 2 ezer tonnás afrikaiharcsa-termelés mindössze két hektáron valósul meg.

„A következő nagy lépés az olyan értékesebb fajok intenzív termelésének megvalósítása lesz, mint az idehaza honos lesőharcsa és a süllő” – mondta el Bercsényi. Az erre irányuló kísérletek a Pannon Egyetemen is folynak, az egyetemi tanár szerint két éven belül exportképes lesőharcsa-termelés valósulhat meg Magyarországon, és hasonló a helyzet a süllővel is. A legfőbb célország Németország lehet.

Az ágazat ugyanakkor nehézséggel is kénytelen szembenézni. Az egyik ilyen probléma az inputanyagok magas költsége. Az év elején komoly problémát okozott a magas takarmányár, emiatt az etetés nem volt kellően intenzív. Gondot jelentett a nyári aszály is, emiatt ugyanis jelentős vízvisszapótlásra volt szükség. Kifejezetten sújtja az ágazatot az is, hogy az élőállat-szállítás nem lett ingyenes, az élőhal szállításakor ugyanis a hal mennyisége csak 30-50 százaléka a teljes rakománynak, a többi víz. Ezért a használatarányos útdíj bevezetése nehézségeket okoz a viszonylag hatékonytalan halszállítás révén. Összességében azonban a halgazdaságok így is nyereségesek maradtak.

Ötödével nőtt a halfogyasztás

„A tárca tavalyi népszerűsítő kampányának eredményeként az élelmiszer ágazaton belül egyedül a halfogyasztás növekedett számottevően ebben az esztendőben, mintegy húsz százalékkal Magyarországon” – közölte a vidékfejlesztési miniszter azon a tiszafüredi rendezvényen hétfőn, amely minden évben a halfogysztás népszerűsítését tűzi ki célul. A tavaly útjára indított kezdeményezés folytatásának célja, hogy a tavaly óta közel egy kilogrammal növekedett, jelenleg fejenként öt kiló körüli éves halfogyasztás tovább bővüljön, hiszen az uniós átlagnak számító évi húsz kilogrammos halfogyasztástól még igen távol vagyunk. Fazekas Sándor hangsúlyozta, az ágazat képes kiváló minőségű termékek előállítására. A 2012-es adatok szerinti 21 ezer 460 tonna étkezési hal mennyisége az idén várhatóan tíz-tizenöt százalékkal emelkedik.
2 embernek tetszik