Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

5 tipp a téli, nagyhalas horgászatokhoz

A tél beköszöntével a horgászok többsége szögre akasztja a botzsákot, hiszen a nulla fokhoz egyre inkább közelítő hőmérséklet, az erős, sokszor viharos erejű szél, illetve a gyakorta hulló, különböző halmazállapotú csapadék komoly visszatartó erő tud lenni. Vannak azonban olyan fanatikusok is, akik még ilyenkor sem restek ellátogatni kedvenc tavuk partjára, bízva egy-egy nagytestű ponty megfogásban, mindezt persze feeder bottal. Ebben az írásban elsősorban nekik szeretnék néhány tippet adni, azokat a tapasztalatokat felhasználva, amelyeket az elmúlt, kevésbé zord telek során gyűjtöttem!



1. Válasszunk egy megfelelő helyszínt!

Természetesen ott télen sem lehet kapitális pontyot fogni, ahol nincsen, így mindenképpen olyan vizet érdemes választani, ahol reális esély kínálkozik 7-8 vagy akár 10 kg feletti példány fogására is. Az írás apropóját képező horgászat során csapattársammal és egyben jó barátommal, Danival, úgy döntöttünk, hogy a Maconkai-víztározóra látogatunk el, amely messze földön híres a halállományáról. Nem felejtettük azonban el, hogy a víz hőmérséklete már mindössze néhány Celsius fokos, így tudtuk, hogy a halfogás nem lesz sétagalopp!

2. Igazítsuk csalogatóanyagainkat az évszakhoz!

Ha valamikor, akkor a téli időszakban fontos igazán, hogy mi kerül a kosárba! Meggyőződésem, hogy ilyenkor, legalábbis a Maconkához hasonlóan intenzíven horgászott, nagy nyomásnak kitett vizeken, már csak a legjobb minőségű hallisztes etetőanyagokkal és pelletekkel lehet eredményt elérni. Ennek megfelelően mindketten egy halas, mikropellettel bőségesen gazdagított keveréket készítettünk elő, melyet jó alaposan meg is aromáztunk. Ez persze nem véletlen, hiszen az időszak sajátossága, hogy nekünk kell megkeresni a halakat - nem pedig egy nagy etetést létrehozva tudjuk őket a horgunk közelébe csalogatni - amihez az aromás keverékek rendre jobb választásnak bizonyulnak.

A csalik tekintetében egyértelműen kijelenthető, hogy ahány ház, annyi szokás. Alapvetően a kisebb méretű pelletek alkalmazása vezet ebben az időszakban eredményre, de Maconkán, a dévérek aktivitása miatt kénytelenek voltunk a nagyobb, fúrt, lebegő pelleteinket alkalmazni, melyekkel a keszegek már nem bírtak, ugyanakkor a pontyok még most is becsaphatók voltak.











3. Hangoljuk felszerelésünket a vízhez!

A megfelelő bot, orsó és végszerelék megválasztása nagyon hangsúlyos télen, hiszen kulcsfontosságú, hogy meg tudjuk horgászni azt a zónát, ahol a halak tartózkodnak. Az esetek döntő többségében a parttól legtávolabb eső, ezáltal a legmélyebb részek ezek, melyek eléréséhez Maconkán is egy ízig-vérig távdobó felszerelésre van szükség. Mi semmit sem bíztunk a véletlenre, ezért a már jó ideje kedvencünknek számító bot-orsó párosnak és az itt leginkább bevált, bordás kosaras végszereléknek szavaztunk bizalmat ezúttal is.







4. Fokozzuk a csalogatóhatást!

Az első dobások után joggal bíztunk etetőanyagaink vonzerejében és csalijaink szelektáló hatásában, hiszen számtalanszor bizonyították már fogósságukat. Azonban a horgászat első három órája teljesen eseménytelenül telt. Hiába dobtunk ide, hiába dobtunk oda, hiába próbáltuk a csali színét, méretét és felhajtóerejét variálni, egyszerűen nem tudtunk kapásig eljutni. Finoman szólva is úgy éreztük, hogy valami nem klappol. A sokadik csali-, illetve helyváltoztatás után végül úgy döntöttünk, hogy végig ugyanazt a narancssárga színű, kagylós csalit alkalmazva elkezdjük kipróbálni a különféle aromákat, melyekkel az említett csalétket tehetjük még attraktívabbá. Ez a módszer már tavaly is megmentette néhány téli pecánkat, így joggal reméltük, hogy valamelyik most is működik majd. Szerencsére, ha nem is varázsütésszerűen, de végül megtört a jég és az addig mozdulatlan spicceink időnként komótos, de határozott tekeredéssel jelezték, hogy volt értelme variálni és fokozni a csalogatóhatást.





5. Legyünk türelmesek!

Az előző bekezdésben nem véletlenül írtam azt, hogy „ha nem is varázsütésszerűen", hiszen a kapásokra rendre legalább húsz percet kellett várni. Ez persze nem meglepő, hiszen a nagyhalas horgászatok esetében kulcsfontosságú a türelem. A lehűlt víz miatt lelassult pontyokat véleményem szerint már kifejezetten zavarja a folyamatos csobogás, így mindenképpen célszerű akár fél órát is várni a kapásra. Ettől többet azonban csak ritkán van értelme.

Végezetül mindössze annyi, hogy bizony, még télen is van értelme célirányosan a nagytestű pontyokra horgászni, hiszen, bár már közel sem olyan egyszerűen, mint az év más szakában, de ilyenkor is meg lehet őket fogni, ha megfelelően felkészültek és kellően kitartóak vagyunk. Persze a lényeg nem csak a nagy hal, hanem a vízparton szerzett felejthetetlen élmények sora, melyekből ezen a horgászaton sem volt hiány!







Szabó Bence
Forrás: energofish.hu