80 kiló felett a Prérin egy 6 órás versenyen 2 liter etetőanyaggal

A Methodozás Mesterei sorozat 3. fordulójában olyan jó és ütemes horgászatban volt részem a Préri 1-es taván, amiben már nagyon régen ezen a vízen. A következő sorokban ennek a történetét fogom leírni nektek, bemutatva a csalikat, etetőanyagokat és a kigondolt taktikát. Azért vagyok különösen büszke erre az eredményemre, mert egy szépen felépített versenyen vagyok túl. Igazából ilyen összeszedetten talán csak a method OB-n horgásztam (valószínűleg az ott szerzett tapasztalatok adták meg ehhez a lökést és a kellő motivációt). A 6 órás versenyemnek volt egy szép „íve”, ezt próbálom nektek is átadni most.

A 39-es hely akadt a kezembe a reggeli sorsolásnál, ez a tó azon része, amely az elmúlt időszakban jobban adta a halakat, és jobbára innen lehetett fogni a darabosabb pontyokat is mostanában. Ilyen szempontból szerencsém volt. A szektorom szerintem nem volt gyenge, de ettől nem szabad és nem is szoktam megijedni, rég óta azt vallom, hogy:

1. Ha nyerni akarsz, akkor mindenkinél jobban kell teljesítened
2. Ott lehet igazán fejlődni és tanulni, ahol jó horgászok vannak körülötted
Az etetőanyagot már előző este otthon bekevertem, ami nem volt más, mint a Sonu Bloodworm kajája. Az elkészítés nem volt bonyolult, semmi extra nem került bele csak egyszerűen felvizeztem a csomagoláson lévő utasítás szerint. Más kaját nem is kevertem, ez az utóbbi időben nekem mindig jól működött a Prérin, így bíztam benne most is, a terv az volt, hogy majd ezt finomítgatom még verseny közben. Ezen kívül áztattam még fel 2mm-es Bloodwormpelletet, de ezt nem kevertem hozzá a kajához.

A versenykiírás értelmében semmilyen élő anyagot nem lehetett használni csalinak és az etetőanyagba keverve sem, és 4 literben volt maximalizálva a felhasználható kaja mennyisége is. Limit ellenőrzésnél 3 liter volt összesen, amit bemértek nálam, az előző versenyek tapasztalatiból tudtam, hogy ebből valószínűleg még bőven maradni is fog, ami a fagyasztóban végzi majd, de így biztos nem kell majd a verseny alatt kevergetéssel bíbelődnöm.

8:00 befújták a versenyt. Az első dobás előtt sikerült eltörnöm a Korum botom lágyabb spiccét, így nem indult túl jól a verseny, de nincs gáz, repül akkor be a másik végszerelék. Etetési idő nem volt, de nem is szándékoztam etetni. Szokásomhoz híven az első dobások kereső jelleggel történtek amíg nem jutok el kapásig. Az első halamnál kiakasztom a klipszbe a zsinórt és a továbbiakban oda fogok horgászni, mert valószínűleg lesz ott még több hal is. 6 percnél járt a stopperem, amikor meg is érkezett az első hal, de ez sajnos le is fordult. Következő dobásnál szintén 6 percre volt kapásom, ezt már sikerült is megszákolnom.

A horgászat ütemét én általában nem szoktam előre eldönteni, hanem meg szoktam várni, hogy reagálnak a halak, mennyit kell „várni rájuk”. Ez egy sok összetevős történet szerintem: változó lehet vizenként, halfajonként, évszakonként stb. A két kapás után a 7 percet lőttem be dobási ütemnek, ha nincs halam 7 percnél, akkor is új dobás jön.

Az elején úgy mentek be a dobások, hogy a kosárba fél adag pelletet és fél adag kaját töltöttem, és ezt kentem meg Krilles Lavaval. A csali pedig saját készítésű szúnyogos soft pellet volt. 1 halam volt a haltartóban, egy lefordult, aztán jött 4 dobás, ami komolyabb akció nélkül ért véget, de a bot spiccén láttam, hogy ott van a hal... Tudtam, hogy valamit változtatni kell, mert ez így nem lesz jó, elő is került az itt már oly sokszor bizonyító Krilles Oozing bojli, illetve innen már csak kaja ment a kosárba és azt kentem továbbra is a folyékony Lavaval. Úgy gondoltam van ott már elég mikropellet, amit szedegethetnek a halak egy ideig. Ez volt az a pont, ahonnan szinte már nem is kellett változtatnom a lefújásig.

Itt még döcögött egy kicsit a dolog, egyre gyorsabban voltak kapásaim, viszont sorozatban fordultak le a halaim: 40-45 perc alatt 5 halat vesztettem, de az utolsó kettőnél észrevettem, hogy 6-8 méterre van előttem valami akadó a vízben, és éreztem, hogy „pattognak” a halak, ahogy húzom át ott őket. Ekkor váltottam át nagyobb horogra és próbáltam minden halat a víz tetején fárasztani, és jó is volt az ötlet, mert így már szinte minden megakasztott halam kijött a továbbiakban.

Megfigyelhető volt, ahogy folyamatosan ugyanarra a helyre ütemesen horgásztam, egyre rövidebb ideig kellett várnom a kapásokra. A 6 perces kapások lecsökkentek szépen 4 percre, majd az idő előre haladtával ez tovább redukálódott 2-2,5 percre, az utolsó háromnegyed órában pedig már mindössze 20-30 másodperc „várakozás” után halam is volt állandóan. A pontos horgászat és a folyamatosan beérkező kaja és Lava képezte íz- és illatfelhő nagyon szépen odahúzta és ott is tartotta a halat. A verseny hajrájában már nagyon élt a víz előttem, szabad szemmel is látszódott, hogy rengeteg hal van már ott, ahova horgásztam egész nap.

A verseny első felében hárman kértünk mérlegelést egymás mellett: 23, 24 és 25 kilót mértek nálunk, és én álltam akkor 23 kilóval ebből a trióból. Viszont azon a ponton már éreztem, hogy annyira ütemes a pecám, és minden pont úgy működik, ahogy elterveztem, hogy már akkor is szinte biztos voltam benne, hogy ezt a versenyt én fogom megnyerni. A végére annyira begyorsult az egész, hogy az utolsó másfél órában több, mint 37 kiló pontyot sikerült kirámolnom, ami egyébként még engem is meglepett. Így végül 86,31 kg-os össz fogással zártam, ami az első helyet jelentette.

A 6 órás etap végén a bekevert etetőanyagom és pelletem kb. fele még megmaradt.Jól látszódik ismét, hogy nem kell kiló számra betennünk a kaját, vagy agyon spombozni a vizet ahhoz, hogy egy eredményes és fárasztásokkal teli pecát tudhassunk magunk mögött. Véleményem szerint a methodos horgászat nem erről szól.
Ezzel az eredménnyel pedig nagyon jól állok az egész versenysorozatban, szept. 10-én rendezik a záró fordulót. Utána mindenképp jelentkezem egy kisebb összegzéssel az egész sorozatról.

Forrás: ukpeca.hu