Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

A várva várt siker!

Korábbi írásaimban már érzékeltettem, hogy bizony a sikerért meg kell szenvedni sőt, ha mérlegre kéne tenni a kudarcot és a sikert, szinte biztos vagyok benne, hogy jócskán az előbbi felé dőlne a mérleg nyelve!
Ígértemhez híven most beszámolok egy nem mindennapi pecázásomról, az emlékébe még most is beleborzongok...
Horgásznaplómat magamhoz véve írok pár tényszerű adatot a teljesség igénye nélkül:

2017.03.24-e, vízhőfok 13,3 c fok, levegő 18 c fok!

A 2017-es év a számomra két, pokoli pecázással indult, ami ugyan csak egy rövid időre, de annál nagyobb mértékben kedvemet szegte!
De mivel három a magyar igazság, meg ennyi szívás után csak jönnie kell valami jónak, így újra péntek, déli 12 óra és én újra pakolom hűséges paripám és indulok a vízpartra.
Minden bekészítve, felszerelés, meleg ruha, az összes holmi, amire szükségem lehet.

Délután kettőkor már újra a kiszemelt helyen vagyok!
Mivel igen korán van, ezért mint mindig, rendkívül fontos a megfelelő hely kiválasztása, így rengeteg agyalás után végül a kiszemelt hely irányába tartok.



Kedves Olvasó! Felmerülhet a kérdés, vajon én mi alapján választok helyszínt? Szinte minden valamire való szakíró - legyen az hazai vagy külföldi - egy dologban majdnem 100%-ban egyetért, méghozzá abban, hogy kora tavasszal a harcsát a gyorsan felmelegedő sekély vízben kell keresni, legyen szó álló vagy folyó vízről. Az én tapasztalatom viszont ezzel kapcsolatban teljesen más! Tucatnál is gyakrabban átéltem több, teljesen más jellegű vízen, hogy míg én a sekély részen vártam a csodát, addig más sporttársam a mély szakaszon sikeres éjszakát zárt úgy, hogy én még csak kapásig sem jutottam!
Mint egy jó tanuló, több, mint 5 évig ragaszkodtam eme "kőbe vésett” szabályhoz, miszerint a gyorsan melegedő részeket kell tavasszal erőltetni! 2016 áprilisában egy hetet vendégeskedtem Palotás határában, a méltán híres tavon, ahol azt figyeltem meg, hogy a nádszélben esténként hemzseg a karika keszeg. Ezt meglovagolva egyik botomat egy bambuszkaró segítségével a nádtól 1 méterre, spanolós módszerrel, karika keszeg csalival locsogósra kínáltam fel a felszín alatt nem egész 15 cm-re. Ezen a helyen a vízmélység 1 méter volt. A másik botomat közönséges felszíni stupekos módszerrel a parttól 120-150 méterre húztam be, teljesen jellegtelen helyre, szintén karika keszeg csalit használva. Itt a vízmélység 2,5 méter volt. Az egy hét alatt 3 db harcsát fogtam, mind a hármat bentről, a "mély" vízről. Ma már úgy választok helyet, hogy elérjek sekély és mély vizet is egyaránt. Némi tesztelés után, amelyik hely és mélység ad több kapást, akkor arra a területre váltok.

A kiszemelt hely a tó egy nagy kiszélesedő részén helyezkedik el, partját egyenletes nád övezi. A vízmélység 0-4,5 méterre emelkedik, nem mondható tagoltnak, sokkal inkább egyenletesen mélyülőnek.
Most is, mint szinte mindig, a csalihal fogó készségemet pakolom ki először, ami jelen esetben egy 5 méteres spiccbot, amit pár gombóc kaja beetetése után máris a kiszemelt helyre jutottatok.

Ennél a pontnál megint megállnék egy kicsit! A csalihalfogás minden harcsahorgász mumusa! Soha nincs annyi, mint amennyi kéne, nehéz eltartani, túl kicsi vagy túl nagy! Én, ha tehetem mindig az adott víz halai közül szeretek csalinak felkínálni egy-egy példányt és legtöbbször azokat, amik többségben megtalálhatók a vízben.
Véleményem szerint kiemelkedő a jelentősége a kishal fogásának és nagyon jó indikátor is egyben, ami előrejelzi a hely sikerességét.
Azért nem pakolom ki minden cuccom megérkezés után, mert ha nem sikerül csalinak való halat fognom hosszabb ideig, akkor tovább állok új helyet keresni, hisz gondoljunk csak bele, ha nincs az adott hely környékén táplálék, akkor a hőn áhított harcsánk minek is jönne pont oda?
Hisz mi emberek is, ha éhesek vagyunk kimegyünk a konyhába és nem a nappaliban várjuk, hogy bejöjjön egy téliszalámis szendvics!

Szerencsére ebben az esetben jó a helyválasztás és minden dobásra jön egy hal! A fogások többsége vörös szárnyú keszeg 8-15 cm-es méretben.
Fogok is vagy 25 darabot, aztán elkezdem építeni táboromat. Amikor csak egy éjszakára megyek ki, nem viszem túlzásba a dolgokat: egy ágy, egy szék, egy meleg hálózsák és némi menedék megfelel a számomra.
Ezután csónak a vízre, motor és radar indulnak, kezdődik a hely kiválasztása, ami jelen esetben nagyon gyors, hisz az elmúlt pecázásom alkalmával már felderítettem a terepet.
Minden jól alakul, a víz az előző alkalomhoz képest jelentősen melegedett, a halak jelenléte szemmel látható!
A taktikám pofon egyszerű! Az egyik botomat 2 méteres vízbe teszem le vízközti úszóval, vörös szárnyú készséggel csalizva, míg a másikat 3,5 méteres vízbe ugyanazzal a módszerrel és csalival.
Mint itt is látszik, két teljesen más mélységet próbálok ki.
Ahogy minden szépen a helyére kerül, csendesen rám sötétedik.
A víz tükörsima és úgy tűnik, a zsákmány ígéretét érzem a levegőben...
A szezon elején szinte folyamatosan bennem van egyfajta drukk, olyan érzés, mint diákként a matek dolgozat előtt, amire nem igazán sikerült készülnöm!
Gyorsan repül az idő, de nem történik semmi! Megint nullázni fogok? - őrlődöm magamban.
22:30- kor megcsörren a telefon, Tomi barátom hív. Büszkén mesél 30 kg-os zsákmányáról, ami új rekordját is jelenti egyben. Gratulálok neki és hallom a hangján, még nem igazán fogta fel, hogy milyen szép halat fogott.
Csak ketten vagyunk kint.
Persze eddigi sikertelenségem kétkedésre indít: Nem jó helyen vagyok? Mélyebb vízre kellet volna ülnöm, mint Tomi?
Szinte végére sem érek gondolataimnak, amikor hideg szél kezd fújni felém olyannyira, hogy nem kényelmes már a szék, így bebújok az ágyamba.
Nézem a botokat és magamban a harcsák istenéhez fohászkodom!
Úgy tűnik, imám meghallgatást nyert, ugyanis balos botomon megcsörren a csörgő!
Micsoda hang! Négy hónapja várom ezt a gyönyörű szimfóniát!
Szívem a torkomban dobog, amikor kegyetlenül oda ver a botomnak. Bevágok, amire ellenfelem kémény kirohanással reagál. Jó hal van a horgon, súlyát 15 kg-osnak saccolom! A fárasztás minden percét kiélvezem! Halam erős, jó kondiban van. Látszik, hogy nem ez az első halacska, amit idén elfogyaszt!

Boldog vagyok, miközben a harcsa szájába nyúlok. A horog tökéletesen akadt!
Amikor partra húzom, kiderül, hogy jól tippeltem, ugyanis halam 20 kg feletti! Gyorsan pányvára teszem, hogy reggel készítsek róla pár fotót.
Újra csalizok és visszaviszem az előző hely közelébe.
Bő egy óra telik el, amikor újra csörren botom, végre pattantott kapás jelző! Kicsit szöszmötöl, majd komótosan görbíti botomat egy jelentkező! Oda nyesek neki és rögtön érzem, hogy ül a bevágás! Én dominálom a fárasztást, hamar felőrlöm ellenfelem erejét! 11,5 kg-os harcsa a második vendégem! Őt is pányvára kötöm majd folytatom a csalizás megküzdve a hideg széllel, újra vissza viszem, de most a 3,5 m-es vízbe, ugyanis onnan jött a második halam! Eddig 1:1 az állás a mélységek közötti párharcban!
Több mint 2,5 óra telik el, amikor a balos botomba, mintha villámcsapás érné, elemi erővel ver oda neki valami!
Bevágok, pontosabban bevágnék, de a bot félúton megáll a kezemben és 9500-ös Fin Nor orsómról letép a hal vagy 25 métert!
Amikor ez megtörténik, akkor már tudom, hogy bizony nem rossz hallal van dolgom! Fékezem a dobot, próbálom átvenni az irányítást, amire halam ellentámadásba kezd! Élesen jobbra fordul, átúszik a másik botom alatt és sebesen igyekszik be a nádasba, ezt nem hagyom, ezért keményen ellen tartok, egy szemvillanásnyi időre sikerül megfordítanom, de a vezető szerep csak egy pillanatig az enyém és zsákmányom újra jobbra tör és a kis nádast megkerülve igyekszik be a part alá!
Bajban vagyok, ugyanis halam átúszott a másik botom alatt sőt a korábban már pányvára vetett 2 db sorstársa alatt és éppen most a nádon hegedüli az előkémet! Nem egyszerű a feladat, de sikerül áthámoznom a botot és a nyílt víz irányába tessékelni ellenfelemet!
Húzok orsóm fékjén és 3 perc alatt felszínre húzom a harcsát! Brutálisan erős, nagy hal. Megy még két-három kört, de már nem engedem, elkapom az alsó száját és húzom is a partra! Bőven veri a 40 kg-ot! Boldogságom határtalan és minden korábbi rossz érzésem egy szempillantás alatt szertefoszlik!
Micsoda hal, micsoda színek, milyen kondíció...! Térdelek a harcsa mellet, simogatom, lélekben megköszönöm a lehetőséget, hálás vagyok azért, amiért megküzdhettem vele!
Őt is pányvára teszem és visszaviszem a csalit. Reggelig még 2 kapásom volt, egy hal a bevágás utáni 3. másodpercben lefordul... nem akadt jól a horog! Aztán hajnalban még egy erős kapásra ébredek, ami ugyan megvan, de az első kirohanás végén megtép... na nem azért mert olyan nagy és erős, hanem azért amiért én lusta, felelőtlen horgász a nádas incidens után nem cseréltem le a végszereléket! Ugyan éreztem, hogy ez igazán cserére érett, de egy legyintés után egyfajta "jól van az úgy" stílusban én birka, vissza vittem...
Rögtön meglett a böjtje a hanyagságnak! Nem véletlenül mondják, hogy ha van gyenge pont, azt a harcsa megtalálja!
Ettől függetlenül nem vagyok bosszús, hiszen élményekben gazdag éjszakám volt csodálatos halakkal!

De most beszéljenek helyettem a képek!









Forrás: Újvári Bence