Ahol nem kell keresni a csendet…

Május elseje következett, de mindenképp olyan helyen akartam horgászni, ahol tényleg csak madarak hangja hallik és néha loccsan a vízben a hal. Nos, valljuk meg őszintén, ilyen hely nem sok van, hisz mivel szabadnap van, mindenki indul horgászni és körbeülik a tavacskákat. A gyerekek mivel már igazi „majdnem” felnőttek, maradhattak szórakozni otthon, mi szülők elindultunk Ohatra, az ohati négyesre…

Már előre tudtam, de be is igazolódott sejtésem, alig van horgász a partján, elől horgászik két személy, senki más sehol. Ezért jöttünk, ezért a nagy hatalmas csendért. Kosárban parasztkolbász, hagyma, paradicsom, kenyér, víz… Ennyi a túlélő készlet és már tolom is a rakót befelé. Beetetek, bőségesen megy be csemege kukorica, szerintem ez kell nekik, legyen hát terülj terülj asztalkám. Rakós a helyén, a következő lépés egy versenyszabályos szerelésű feeder bedobása, hisz itt lesz rendezve a Hajdúsági Feeder Bajnokság második fordulója, illik gyakorolni.

Először gyenge rángások nem értékelhető kapások, majd kárászok falják a pinki csokrot, később csalit váltok és jön a ponty is, szóval megy ez. A rakó is kezd beindulni, előbb dévér tolja ki a pici úszó antennáját, majd kárászok jelennek meg az etetésen. Mindig van kapás, ez a nap bizony nagyon örömpeca szagú, egy valóságos „halbányán” ülök, a feederes etetés kiváló, a rakós táv még jobb!

Mindenütt jönnek, most már a pontyok is. Hirtelen látom az úszó nincs meg, befelé a láda felé jön a gumi!! Mindjárt törik a topszett!! Ijedten kapom kézbe a botot, tolás hátra és várok, mi ez??? Most eilndul a másik part felé, nem tudom megállítani képtelenség, botolom a 13 métert és tartom, már víz alatt a topszett és hajlik és hajlik, a gumi koppol…

Kockázom fejben a dolgokat: 16/13 meg 14-es vékony húsú horog+ Daiwa szürke gumi, az előke kicsit necces, az a leggyengébb láncszem, ha a horog nem hajlik ki. Most bejön elém középre és köröz, megmutatja magát, hatalmas 10 plusszos a horgon… Óvatosan 3 tagra bontok, talán emelhetnék rajta biztos fáradt, majd rám néz és elindul balra, megállíthatatlanul, szakadás, csakis az előkefülnél, ez van….

Nincs idő elkeseredni, mert az időközben methodra átszerelt feeder elfüstöl, pedig ki sem pihentem magam, ez sem kicsi példány! Mi van itt, fárasztás fárasztást ér! Remélem, ez nem megy el, mint a rakón, habár nem is akkora, de jól húz az biztos. Szákban van, örülök nagyon.

Fantasztikus helyen vagyunk és fantasztikus halak okoznak örömet! Kiveszem a pecákat és eszünk, a kettő együtt nem megy, nem hagyják. Jó hogy kijöttünk együtt, mindketten egész héten emberekkel foglalkozunk, naponta 20-30 ügyfél jön, nem hiányoznak a szavak, mindössze csak a természet hangjai kapnak belépőt az életünkbe.

Örülök, mert kevertem egy új method keveréket úgymond fantáziából és működik, a method feeder horgára fűzve lebegő gumikukorica egy szem csemgével és csak húzza és húzza. Nem tudom néha hova lesz, mert szákolás után nincs meg a lebegő műnyag kukorica szem. Végül is nem vészes az Ecofish kukorica, ott van a boltban Öcsinél…

Működik, de még hogy! Működik most minden, a rakóra visszajönnek a pontyok, örülhetek ha nem egyszerre van kapás, előbb az egyikkel fárasztok, aztán a másikkal…

Lassan eltelik a nap, ideje pakolni haza. Nagyon sok fárasztáson vagyok túl, nagyon kellemes nap volt, valószínű többet ért ez a horgászat mint egy szem szívritmus szabályozó gyógyszer, hisz a szív dobog és nem jutott eszébe össze-vissza járni… Ja igen, ilyen a horgász-szív!

Harangi Csaba

Fotók: Bojtor Ilona

Forrás: HorgaszFirkasz.hu

2 embernek tetszik