AKADÓS TEREPEN

A következő pár sorban szeretném megosztani veletek, egy nyolc napos horgásztúra élményeit és tapasztalatait, illetve bemutatni pár olyan apró trükköt és technikát amely talán hozzásegít majd valakit álmai halával való találkozásához ha egy nagyobb, akadós vízen próbál szerencsét.




Bár jómagam, legszívesebben tavasszal és ősszel szeretek horgászni, idén mégis tettünk egy próbát a nagy nyári melegben, hogy vajon sikerül e lencsevégre kapni pár uszonyos barátunkat ebben a rekkenő hőségben. Mivel nem bányatóról van szó, ezért ilyen kánikulában nagyon nehéz napközben egyáltalán kapást is kicsikarni, főleg ha az előttünk elterülő placc nem tartalmaz kifejezetten mélyebb árkokat, töréseket. A tó közel 150 hektár, egy ekkora vizen már lehet próbálgatni a különböző előkevariációkat, csalikat és taktikát. Van lehetőség és tér változtatni, nem kell feltétlenül leragadni egy-két jónak ígérkező helynél…
Helyismeret és helyválasztás:
Nagyon fontosnak tartom, hogy ha még nem horgásztunk egy adott helyen, akkor próbáljunk meg előzetesen minél több információt beszerezni, minél többet megtudni a helyről. Ugyanis nem mindegy, hogy milyenek az előttünk elterülő víz adottságai, illetve hogy melyik évszakban működik jobban. Például nagyon könnyen „bebetlizhetünk”, ha egy olyan helyen próbálunk meg horgászni ahonnan a halak már napokkal vagy hetekkel előtte leköltöztek a mélyebb vízekbe. Ennél a pecánál kicsit mi is bele estünk ebbe a hibába, de hát a „ jó pap holtig tanul…” szokták mondani. Személy szerint én szeretem az akadókkal, törésekkel, púpokkal megspékelt változatos vizeket, ahol nem a napok-hetek óta folytatott rendszeres etetés hozza meg a várt sikert, hanem mi magunk keressük meg a halat.
Taktika:
A siker egyik záloga lehet. Itt nem csak az etetésre gondolok, hanem arra is, hogy mindig az adott helyzethez, körülményekhez igazodva próbáljuk meg becserkészni halainkat. A későbbiekben erre még visszatérek…
Egy pár szót a kiegészítőkről: Az évek során megtapasztaltam, hogy igazán eredményesek akkor lehetünk, ha megfelelő minőségű felszereléssel és kiegészítőkkel vágunk neki a horgászatnak, amely nem hagy minket cserben akár extrém körülmények között sem. Drága? Mihez képest!? Ha arra gondolunk, hogy akár életünk halának megfogása is múlhat rajta, akkor szerintem mindenki egyetért abban, hogy nem drága. Különösen igaz ez, ha akadós vagy kagylós vizen horgászunk ahol nem mindegy, mit bír a felszerelésünk. Szerintem ezen nagyon sok múlhat, ezért ne sajnáljunk energiát fektetni abba a bizonyos, már annyiszor emlegetett utolsó 50 centibe (sem). Nyilván vannak más cégnek is hasonlóan jó termékeik, melyek közül mindenki kénye kedve szerint válogathat és kiválaszthatja a magának megfelelőt,de hogy a Carp’R’US kiegészítői a legkeményebb terepen is kiválóan megállják a helyüket, az egyszer biztos! Én nem vagyok híve a túlvariált előkéknek, iszap vastagságtól függően 20-25 cm hosszan szoktam használni 4-es vagy 6-os horoggal, ami elé 10 méter 0,50mm-es IB Shockleadert kötök. Tisztább vízű tavakon Fluorocarbon előkét használok magában, vagy kombi előkeként. Sok más előnye mellett merevebb mint a fonott zsinór, így ha mélyebb vizeken horgászunk, kisebb a lehetősége a gubancolódásnak.



Csaliválasztás:
Mi erre a túrára Monster-Liver, Worm up,Monsters Paradise és Fish-el készültünk 20-as, 24-es és 28-as méretben. Az első 4 napban szinte semmi más nem működött mint a Fish és a M.Liver, a 4. nap után viszont csak a Monsters paradise-t és a Worm up-ot húzta. Bár ezen a pecán nem, de általában mindig van nálunk pár szem kevert bojli, amit két teljesen eltérő ízvilágú alapmixből gyúrunk le és megfelelő arányban összekeverjük. Ha huzamosabb ideje nincs kapás, egy próbát megér. Nem egyszer húzott már ki a bajból, mikor az addig használt ízeket egy idő után valamiért nem vette fel a hal.
Na de nézzük, mit is tartogatott ez a pár nap számunkra… Szerencsénkre egy nappal előbb el tudtuk foglalni a horgászhelyünket, ami utólag visszagondolva nem is jött rosszul, hiszen már a bepakolásnál tönkrement a csónakmotorunk. „mikor máskor!!??”
Sebaj, gyors telefon egy jóbarátnak, motorcsere és már folytattuk is a bepakolást. Ragyogó napsütés, 35 fokos hőség és szélcsend közepette gyorsan végeztünk a táborállítással és nagyon izgatottan szálltunk vízre, mivel nem horgásztunk még ezen az álláson. Kissé meglepődve tapasztaltuk, hogy jóval sekélyebb a víz mint amire számítottunk és még egy árkot, törést sem találtunk. Parttól folyamatosan de egyhangúan mélyülő víz, sehol egy púp,akadó viszont van bőven! Itt térnék vissza a helyesen megválasztott taktikára. Mivel ebben a helyzetben nem tudtunk meghorgászni sem törést, árkot vagy púpot, ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a bokrokból kicsalni a halat, már ha van lakója az adott bokornak. És miért ne lenne!? Aki úgy dönt, hogy akadós terepen bokor elé horgászik, annak számolnia kell azzal, hogy nagy eséllyel egy két kivételtől eltekintve akadóba fog rohanni a megakasztott hal. Ezért ha lehet, ne közvetlenül az akadó elé tegyük le csalit, hanem akár 10 - 15 méterre attól, így kisebb az esélye annak, hogy a hal felfűzi magát. Biztos, hogy valamivel kevesebb kapásunk lesz, de legalább ezzel próbáljuk meg óvni őket hiszen egy sikertelen zsinórszabadítás akár a hal életébe is kerülhet. Szóval mi is így tettünk és megjelöltünk kezdetben 4 bokrot, 2,5-2,9 m mélységben. Sokat nem etettünk, hiszen tudtuk, hogy keresnünk kell a halakat és az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy egy bokor, egy hal. 2 marék bojli a csali köré, egy kis PVA hálóba töltött vágott bojli,valamint pár szem előre Carptrack INL és INP-ben megforgatott golyót pöckölgettünk el a bokor és a csali közé. Igy lehet úgymond pótolni azt, hogy a csalink nem közvetlen a bokor mellett van. Ha jó minőségű csalival horgászunk és etetünk, így rá lehet venni a halat, hogy a bokorból kijőve felszedegesse a ritkán elszórt bojlit, rábírva a további keresgélésre a csalink után.
Esteledett mire minden bot a helyére került.


Jött a már hagyománnyá vált Zoli barátom pácolt csirkemellből készült vacsorája, amit egy finom pohár házi vörösborral kísértünk le. Épp hogy besötétedett, a csendet egy komótos kapás hangja törte meg. Már csónakban is voltunk és mentünk a hal után. Zsinórom 2 helyen is meg volt törve egy – egy zsinórvezetőn, így gond nélkül fel tudtam venni a kontaktust a hallal. Pár perces fárasztás után megszákoltuk az első pontyot, amely 15 kg felett volt picivel.


Nagyon örültem neki! Ezt a kezdést, gondoltam… gyorsas újrahúztunk, majd mérlegelés és pár fotó után gyorsan vissza is engedtük első vendégünket.
Aztán pár óra csendet követően éjjel egy óra magasságában ismét kapás a másik botomon…
Egy jó 10 perces fárasztás után meg volt második halunk is, 12 kg-os pikkelyes melyről a először azt hittem hogy jó pár kilóval több, mert nagyon nagy erő volt benne.
Az éjszaka folyamán még két 8 kg körüli halat siekrült fognunk.
Hajnalban ismét kapás, nem is akármilyen… Éppen kint ültem a stégen, felidézve magamban az éjszaka történéseit, mikor ismét a balos botomon egy nagyon komótos lassú kapás, már már szinte kapásnak is gyenge volt, annyira óvatosan csalta le a zsinórt az orsóm dobjáról.Csónakba ugrottunk és követtük az relytéjes idegent. A „köves elhagyós” szereléknek köszönhetően nem érzett ellenállást a hal és roppant nyugodtan úszkált, miközben mi próbáltuk utolérni. Sajnos mire fölé értünk arra már több bokor és vízalatti akadó alatt elúszott, így sajnos halvesztés lett a vége.
Egy kis trükk:
Ha már úgy döntünk, hogy bokor elé vagy mellé horgászunk és nem szeretnénk hogy minden halunk beugorjon kapás után az akadóba, akkor egy apró csellel már kapáskor a nyílt víz irányába terelhetjük a halat. Közvetlen a bokor elé/mellé, bökjünk le egy zsinórelvezetőt. Kapás után a hal a bokor felől fogja érezni a húzást, nem pedig a part felől, így sokkal kisebb az esélye annak, hogy akadóba menekül. Halunk persze ezek után is össze szedhet egy víz alatti akadót, de ezzel a technikával már lényegesen csökkentettük a halvesztés esélyét. Az időjárásban változás napokig nem következett be, rekkenő hőség, déli széllel ami nekünk szerencsére kedvező volt. Érdekes, hogy az első éjszaka után szinte csak nappal volt kapásunk, amit a mai napig sem értek. Pont attól tartottunk, hogy a viszonylag nem túl mély vízben ilyen melegben nappal nem sok jóra számíthatunk, ennek ellenére pont az ellenkezője érvényesült. Minden nap sikerült 5-6 halat fognunk, 5-12 kg közötti súlyban


A kapás nélküli órákat szerelékek kötésével és főzéssel töltöttük.


Voltak időszakok mikor Zoli barátom húzta a halat,


és volt mikor nekem ment jobban.


Komolyabb halvesztésünk szerencsére kettő kivételével nem volt.
A túra legnagyobb halával Zoli barátomnak sikerült összeakadnia, egy gyönyörű 17,54 kg-os pikkelyes személyében, melyet jó negyed órás fársztás után sikerült matracra fektetnünk.


Egy érdekesség ennél a halnál, hogy aznap reggel sikerült ugyan ezt a halat megakasztanom, de sajnos megszabott, egy víz alatti tuskó okozta vesztemet amit sajnos nem lehetett látni. Mikor másodszor végre sikerült megszákolni, az előkém benne volt a hal szájában. Tehát az az elmélet, hogy a hal miután egyszer kifogták, jó darabig nem eszik, tévhit! Ha olyan csalit tudunk felkínálni, aminek nem tud ellenállni, igenis meg lehet fogni újra, akár pár óra múlva is.
Aztán 5 nap után, mint ha elvágták volna, megszűntek a kapások. Közeledett a hidegfront, ezt a halak is érezték. A front elhaladtával lényeges változás nem történt és a mi időnk is lassan lejárt.
Összességében egy nagyon eredményes, élményekkel teli pecán vagyunk túl és mint mindig, most is rengeteg új tapasztalattal gazdagodtunk. Igaz, hogy a sokak számára hően áhitott 20kg-os „határt” most nem sikerült elérni, de számomra egy pár kilóval kisebb hal becserkészése egy nagy vizen sokkal nagyobb élményt nyújt, mint egy pár hektáros tavon fogott 25 kg-os hal megfogása.
Remélem, hogy ezzel a rövid írással tudtam segíteni azoknak, akik még nem próbálták ki magukat és horgásztudásukat nagyobb, akadós vízeken.

Görbüljön!

Viserálek Balázs
C&R!

1 embernek tetszik