Nyitólap Horgász magazin Élménybeszámolók

AKADÓS TEREPEN

A most következő két részes írásomban, azoknak szeretnék segíteni, illetve a tapasztalataimat megosztani, akik akadós pályán vagy nyílt vízen szeretnék megkezdeni az idei horgászszezont. Első részben az akadós pályáról szeretnék írni.
Mikor ilyen helyre megyek horgászni, Pálinkó Károly a háromfai tógazda szavai csengnek, még mindig a fülemben, amit akkor mondott nekem, amikor először mentem hozzá horgászni.

Azt mondta „ Tomikám, itt két dolog történhet, vagy örök szerelem, vagy soha többé nem fogsz jönni”, És ez utólag visszagondolva, így is lett!

Sokak az ilyen helyeken szerzett kudarcok miatt, csak egyszer látogatják meg az ilyen jellegű tavakat egy életben. Pedig, ha az ember rájön az ilyen vizek trükkjeire, és megtanul az akadókban horgászni, az ilyen tavak páratlan élményekkel fogják a kitartásunkat viszonozni.

Alapvetően, az akadós vizeknek is vannak fokozatai, van a hínár, a töklevél, és a víz alatti erdő. Ezek közül is a legkeményebb a fás-bokros terep.

Ha valaki ilyen horgászatra szánja rá magát, nagyon fel kell készülnie, szerelékekkel, kampozószettel, villákkal, különböző vastag előtétzsinórokkal, és nem utolsó sorban fejben kell készülni, az ilyen túrákra. Sajnos, az embert, amíg nem jön rá, mit és hogyan kell csinálni, addig nagyon sok halvesztése lesz, nem beszélve a beszakadt szerelékekről.

Mindjárt itt szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, egy nagyon fontos dologra!

Ha betesszük a bokor közepébe a szereléket, szinte 100%, hogy 1 órán belül lesz kapásunk, de azt is biztosra vehetjük, hogy halvesztés is garantált. Tehát azt javasolnám, hogy legyünk nagy tekintettel a halak épségére, és inkább tegyük a bokortól kicsit távolabb a szereléket, és etetéssel csaljuk ki a pontyainkat a horgunkhoz, biztos nem lesz annyi kapásunk, de viszont sokkal nagyobb esélyünk lesz a hal kifogására, a halnak pedig a túlélésre. Mivel ha szakadás a vége, és nem megfelelő van összeállítva a szerelékünk, akár az a hal életébe is kerülhet!

Mire kell figyelnünk, ha fás-bokros terepen horgászunk?

Fonott zsinórt semmi képen ne használjunk, vagy ha mégis muszáj, a távolság miatt, akkor az utolsó 30 méterünk legalább legyen vastag monofil!

A fonott zsinór belevág a víz alatt levő elkorhadt fába, és úgy bele szorul, hogy a halunknak semmi esélye a menekülésre. Ellenben a vastag minimum 50-es monofillal, mivel annak nyúlása is van, és a vastagságának és a sprődségének köszönhetően elcsúszik a fa felületén, és esetleges szakadás esetén, van esélye halunknak.

Én az ilyen helyzetekben IB Schok It zsinórt használok.

Amire nagyon kell még figyelni, semmiképpen ne használjunk fix ólmokat! Én amit már nagyon régóta használok, ha tökleveles pályán, vagy fák között horgászon, egy elhagyós rendszer, ami az Angol Carp’R’Us cég terméke, Snag Clip System névre hallgat.

A Snag Clip szerelésének menete képekben:

Ennek az ólomtartó klipsznek a szerepe, hogy ha a szerelékünk elakad, és zsinórszakadás van, akkor a halunk nem viszi magával az ólmot. Amit tudni kell még róla, 3 fokozatba lehet csatlakoztatni, ami azért jó, mert így magunk tudjuk beállítani, hogy az ólmot vagy esetleg követ, milyen húzásnál hagyja el.

Megfigyeltem sokszor, főleg mikor sűrű töklevelesben horgásztam, hogy a kapást követően, én mindig úgy állítom be a fokozatot, hogy a súlyt azonnal elhagyja a Clip, mire a halra érek, ott vár szépen csendben, közvetlenül a felszín alatt a töklevelek között. Sokan húzzák-vonják kapás után a halat, én kontaktusfelvétel nélkül szoktam rámenni a halra, és ez egy jól bevált taktikának bizonyult.

Hasonlóképpen szoktam fák között is csinálni, ott annyival nehezebb, hogy ha esetleg 1-2 bokor alatt átbújik a halunk, akkor kell a kampózónkat elővenni, és a bokor másik felén megkeresni a főzsinórunkat. Ez a művelet sok gyakorlást igényel, de fő a nyugalom, szépen lassan, nem kapkodva, hiszen a nagy ponty megvár.

Ilyen terepen amit még használni szoktam, azok a villák, ami annyit jelent, hogy amilyen mély a víz, annál kb1 méterrel nagyobb karókat szúrok le, az akadók fölé, és a tetejére villákat teszek, amiben a főzsinórom fut. Miért is? Azért van erre szükség, hogy menet közbe lévő fákba, ne akadjon bele a főzsinórom. Mert már többször jártam úgy, hogy mikor mentem éjszaka a halra, még vagy 100 méterre lehettem a halamtól, de már a zsinórom le volt akadva.

És persze csak olyan tavakon tudjuk használni, ahol biztos, hogy nem fognak csónakázni az éjszaka, a meghorgászott területünkön.

Másik nagyon fontos dolog, a jó horog megválasztása. Mindenképpen egy vastagabb húsú horgot ajánlanék, mert az akadók között a fárasztás utolsó fázisában, nem nagyon szabad lazára venni a dolgot, ha lehetőségünk van rá, a halat az első feljövetelénél azonnal meg kell szákolni.

Mivel minél többet fárasztjuk, annál nagyobb az esély, hogy visszamenekül a rejtekhelyére, a fák vagy a borok közé.

A csalikat illetően, ilyenkor, amikor a víz még hideg, ez erősebb fűszeres ízeket szoktam előtérbe helyezni, mint pl. Monsters Paradiese, vagy Fish, esetleg, ha megunk készítjük el a csalinkat, akkor Monster-Banán, vagy Fish-Banán.

A hajszálelőkén felkínált bojlikat tuningolhatjuk pordippekkel dippekkel, vagy akár pasztával is.

Bízom benne, hogy írásommal segítséget tudtam adni, azoknak, akik most kezdik a dzsungelhorgászatot, vagy már voltak ilyenek, és kudarc lett a vége, hiszen ne feledjük, hogy az ilyen tavakon kifogott halaknak nagy értékük van.