0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Menü Kategóriák
kedvencek bejelentkezés
0
icon
icon
2024-as akcióink Kuponok
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók

Amikor kell az a „másképpen”…

A következő pár soromat vegyes érzelmek között írom le nektek, hiszen ugyanezekkel az érzésekkel voltam tele, amikor beneveztünk a Don Carp Lake-en megrendezésre kerülő évadzáró bojlis versenyre. A versenyről, amit tudni kell, hogy a kiírás szerint minden csapatnak csak az 5 legnagyobb hala számít bele végeredménybe, ezt elolvasva kezdtünk gondolkodni, a versenyen való részvételen csapattársammal, Norbival. Amit a tóról tudni kell, hogy 28 hektár és igen gazdag a nádasokkal borított részekben. Több állásának a határait is nádfalak jelzik. A tó idén áprilisban nyitotta meg a kapuit a „fogd meg és engedd vissza” elvet valló horgászok számára, ugyanis előtte halnevelő tó, majd napijegyes horgászás volt rajta. A jelenlegi tulajdonos Beri Zoltán a tó lehalászását követően mederkotrási munkálatokat végeztetett el és az összes állásra a horgászoknak minden igényét kielégítő stégeket, majd faházakat helyezett el ebben a csodás környezetben. A tavat kizárólag nagytestű pontyokkal, tokokkal és amurokkal népesítette be, ami azóta is folyamatosan történik, ezzel is kiszolgálva az ide érkező horgászokat. Na de térjünk is a lényegre.
A sorsolás megtörténte után elindultunk társammal, Norbival, hogy elfoglaljuk az általam kihúzott helyet, ami a 18-as állás volt, ami akkor még csak annyit sejtetett magában, hogy a tavon kialakított 2 db V.I.P. állás egyike mellett helyezkedik el. Nem mondom, hogy őrültem ennek a helynek, hiszen a tónak ez a része a sekélyebb. Az időjárást pedig nyomon követve az elkövetkező napokra jó pár fokos lehűlést ígért. De így utólag nem bánnom már, hogy nem a gáti rész mélyebb vízét kellett vallatnunk. A versenyen kizárólag 20 kg bojli/pellet vegyesen és 15 kg tigrismogyorót lehetett használni csapatonként. Norbival közösen megbeszélve 3 ízt vittünk magunkkal bojliból: Elit, Elit Strawberry és Monster Liver. Méretben 2 félét 20 és 24mm-est. A tigrismogyorót pedig főzéskor kizárólag csak Imperial Baits Carptrack NHDC-vel ízesítettük meg.
Pelletet nem, hiszen nem szerettünk volna a tóban lévő tokokkal megvívni a versenyt, ugyanis a mérlegelésbe nem számítottak bele.



A verseny kezdete előtt a versenybírók jöttek ellenőrizni minden csapatot, hogy csak a megszabott mennyiségű etetőanyaggal vágjon neki mindenki. A méréseket követően vettük észre Norbival, hogy nálunk még a megengedett mennyiség sincs jelen, de ez nem vette kedvünket, hiszen tudtuk, hogy 5 nagyhal megfogása a koncentrált minimális etetéssel is megtörténhet.
Norbi botjaira Monster-liver és Elit került 20 mm-es méretben, még az enyémekre Elit és Elit Strawberry 24 mm. Etetésnek kb. 6-8 szem került a csali mellé, egy kis lapát tigrismogyoró kíséretében. A szerelékeink még horog méretben tértek el egymástól, hiszen Norbi öblös 6-os horog mellé kötötte a felkínált bojlit, - számomra „igen közel” - kb. fél centire, amíg én a 4-es horogtól kb. 2 centire kínáltam fel a csalit.
Már az első éjszaka sikerült is 2 db mérlegelhető halat fognunk, amiből az egyik egy 18,20 kg-os töves volt, aki nem tudott ellenállni a kagyló-feketebors kombónak. Utólag, mint kiderült, a verseny legnagyobb kifogott hala díját vehette ezzel a ponttyal a kezébe Norbi.





A nappalok viszonylag eseménytelenül teltek, pedig láttuk a halak jelenlétét az etetésünkön egy-egy szép vízfelszín alatti fordulásból és onnan feltörő buborékokból.




Jó volt, hogy a szervezőnek köszönhetően mindig friss információkkal látta el a csapatokat vagy eredménylista, vagy akár „élő” bejelentkezés kíséretében, amihez persze elengedhetetlen volt részéről egy pohár meleg tea vagy egy finom forralt bor. A horgászatot még csak az ebéd miatt sem kellet megszakítanunk, hiszen az is „helybe jött” a már tőlük megszokott hazai ízekkel.




Az újabb elérkező éjszakának a 3. helyről vágtunk neki.
Az éjszaka közepén ismét kapásra kaptuk fel a fejünket és el is indultunk a hal nyomában tüstént, majd kb. fél távon a vízen Norbi jelezte felém, hogy lassítsak, mert le van akadva a zsinórunk. Hosszú másodperces feszegetés után sem volt az akadó hajlandó visszaadni a tulajdonunkat. Norbi már éppen feladta, mikor botját elkérvén a bot teljes hosszát vízbe nyomva a spicc segítségével sikerült kiakasztanom. Szerettem volna neki visszaadni a botját mikor ő így szólt: ”Ezt nem hiszem el… meg van még??? Akkor gyerünk utána, hiszen ez a te halad tesám” ezzel még nem volt vége a harcnak, hiszen a dőlő bójánkat is szépen megkerülte kétszer, de az arról való lefűzés már csak rutin feladat volt az előzőhöz képest. A reggeli mérlegelést izgatottan vártuk ennek a halnak birtokában.



A reggelek milyen káprázatosak voltak…





Olyan hidegek is…






Itt már viszont kezdtem érdekesnek tartani a fejleményeket. Miért csak a Norbi botja??? Hiszen viszonylag egymástól 15 m-re helyezkedik el az enyém is tőle, a mederben nincs semmilyen észrevehető különbség. Egy nagyon jó kis beszélgetés kerekedett ki ebből közöttünk, ahol arra a döntésre jutottam, amit már máskor is szerettem volna kivesézni, hogy „mégsem olyan könnyű kocka tóban halat fogni”, vagy legalábbis NEKEM. Nagyon sok olyan poszttal találkozni az FB-on hogy az említett vizeken „pofon egyszerű” halat fogni.
Részemről eddig sem volt ez egy megállapított tény, de most aztán meg pláne. Sőt. Érdekes dolognak tartom, hogy az elmúlt horgászataim alatt a Balatonon sokkal könnyebben vettem ezt az akadályt, ugyanis szerintem az ottani halak inkább „kíváncsiak”, mint az ehhez hasonló vizekben lévő halak, akik már-már „gyanakvóabbak”, hiszen a horog élményük is valószínűleg jóval sűrűbb. Ezzel én le is zárnám ezt a témát részemről és bátorkodom kijelenteni, hogy minden vízen nehéz halat fogni, ha éppen az adott körülmények nem megfelelőek…
Visszakanyarodva a versenyhez
Próbáltunk újabb helyeket keresni, a „nem működő” három botunknak különböző távolságokban és mélységekben, más-más etetéssel, de ezekkel a botokkal sem sikerült eredményt elérnünk, mert mint most már kiderült, csak az egyik bot „muzsikált” a végéig.



Norbi és Bazsi hibátlanul megfértek a csónakban






Az utolsó éjszaka sem telt el kapás és hal nélkül. A már horgászkörökben jó hírnévnek örvendő „02:00” órás hal most sem maradt el, igaz nem volt könnyű feladat őt sem szákba terelni, hiszen a bent leszúrt zsinórvezető karónkat megkerülve próbált volna a nádas nyújtotta menedékbe visszavonulni. A baloldali bot zsinórját felkampózva és alatta átbújva tudtuk csak megszelídíteni a dobogó legfelső fokát jelentő pontyunkat.






Nagyon jól éreztük magunkat a verseny ideje alatt és ismét sikerült újabb tapasztalatokat szereznünk.


Az akadós terepen elengedhetetlen útitárs



Norbi imádkozott…pedig nekem lett volna rá szükségem











A tó és állásai



A csapatok


Imperial Baits Team
"Pipsi" & Norbi és Bazsi
  • Gratulálok a csapatnak Pipsi :)
    Zsozso Stadler Zsolt2016.11.13. 11:42:00Tetszik
   0   0 Ft Megrendelem
A kosár tartalma:
Kosár
Vásárlás folytatása Tovább a pénztárhoz
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy cookie-kat használjunk, amiket jobb szolgáltatás nyújtás érdekében használunk fel. További információk