0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Menü Kategóriák
kedvencek bejelentkezés
0
icon
icon
2024-as akcióink Kuponok
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók

Az én Kis-Dunám

2004-et írunk.
Az élet úgy hozta, hogy amiről egy horgász álmodik az a minden napjaim része lett, a Ráckevei Soroksári Duna-partjára költöztem.
Emlékszem, minden hónap első felében ugyan ott vettem meg a legnépszerűbb hazai horgászújságok legújabb számát, és csodálattal olvastam a szakírók írásait, tapasztalatait.
Mára ez egy-két kattintással elérhető.
Gyerekként mindig foglalkoztatott a kérdés, hogy tudnék túl járni a halak eszén…? édes vagy sós kell nekik? Kis csali kis hal? Nagy csalira nagy hal ?
A megoldás reményében tapasztalatszerzésre szántam el magam, és úgy gondoltam, a versenyzőknél jobban senki sem tudhatja, mit esznek a halak, én naív... hát persze...
A lakhelyemhez legközelebb eső Csepeli Csőhídi pálya több országos verseny színhelye volt, ahol a szemfülesek apró trükköket leshettek el nagynevű horgászoktól, egyértelmű volt, hogy nekem bizony oda kell mennem.
Akkoriban a Match-bot és a rakós bot játszotta a főszerepet, viszont az idő múlásával a feeder technika egyre felkapottabb lett.
Napjaink…
A sors érdekessége, hogy a héten rendezett Ráckevei Dunaági horgász Szövetség által rendezett feeder horgászverseny apropóján két jó barátommal gyakorolni indultunk a Kis-Dunára.
05:30 ra volt megbeszélve a találkozó, természetesen érkezésemkor már javában zajlott a keverés… „Megjött a délutános műszak „- hangzott el mormogva kaján vigyorral rendőr barátom szájából.
Csak a szokásos reggeli cukkolás, de ezek nélkül szegényebb lenne a nap.
Természetesen a korai kelés oka nem csak az, hogy peca nap van, itt bizony időben kell érkezni ha az ember helyet szeretne magának.
Amikor megláttam, hogy melyik stéget foglalták le nekem elmosolyodtam, pont tt ültem 15 évvel ezelőtt életem első horgászversenyén.


Kapásra várva

A szokásos reggeli előkészületek után nekiálltunk a horgászatnak.
Szerencsére nem kellett túl sokat várni az első jelentkezőkig:


Horgászat közben nosztalgikus érzések jutottak eszembe az elmúlt 15 év kapcsán. Szerintem nem vagyok egyedül az érzéssel, hogy horgászni mindig, mindenhol jó. Keszegre, pontyra, vagy épp süllőre, és bármely halfajt említhetném, csak vízparton legyen az ember.
Viszont az az érzés mikor az ember egy természetes víz partján tervezi el a napját, hogy épp milyen fortéllyal próbálja becserkészni a zsákmányát mégis különbözik egy tavi pecától - ugye meg van ez az érzés neked is?
A RSD-halfaunája pont olyan színes, mint ez a bodorka keszeg, ezért is imádom, sose tudhatod mi lesz a következő hal.
Nehéz 15 év horgásztapasztalatát összesűrítve egy cikkben átadni, viszont rengeteg apró dolgot tanultam meg ez idő alatt, ami a mai napig bővül.
Mikor megkérdezték egyik legnevesebb horgász világbajnokunktól, mi a titka?
Így felelt: A horgászatban nincsenek titkok, csak apró részletek amik az idő múlásával gyűlnek össze.
Hol van még a vége!?....
Apropó, generációk alakulása avagy, hogy lesz úszós horgászból feeder horgász.
A verseny napján meglepődve figyeltem, hogy gyerekkorom úszós horgászai, bajnokai maradtak a gyűrűs botnál, de a zsinóron már nem úszó jelezte a kapást, hanem a feeder botok érzékeny spicce.
A feeder technika napjaink egyik legkeresettebb szakága, mely hétről hétre fejlődik, és újabb finomításokkal próbálja népszerűsíteni a horgászatot.
A gyors, feszes botok érzékeny spiccel, nagyméretű dobbal ellátott könnyű orsók mind egy célt szolgálnak, minél gyorsabban, minél több halat.
Május eleje, ez a mi kedvenc időszakunk a Kis-Dunán.
Amikor valaki azt kérdezi mi a hobbid?
Horgászom.
Nem unalmas egész nap a vízparton ücsörögni?
Gyere el nézd meg milyen 1 percenként újat dobni és fogni a keszeget.
Amikor igazán eszik, nem ritka egy 5 órás horgászat során 20 kg vegyes zsákmány:


A nélkülözhetetlen folyamatok egyike: Megfelelő állagú, színű, súlyú, föld elkészítése.
A dévérkeszeg imádja ha füstöl, szakkifejezés a horgász nyelvben.
A föld elkészítése során általában egy nehezebb, sötétebb, és egy világosabb könnyebb szerkezetű földet keverünk, aminek az állagát spricnivel szabályozzuk, attól függően, mennyire áramlik az adott vízfelület.
Abban az esetben, ha földünk nem tapad eléggé, csonti ragasztóval tudunk változtatni a tapadáson.
A folyamat legkellemetlenebb része a föld többszöri áttörése a homogén állag, és az egyenletes oldódás érdekében.
A horgászatunkat döntő módon befolyásolja a földünk elkészítése, óvatosan a vízzel!
Természetesen a földet nem üresen dobjuk a vízbe, hanem a dévérek kedvenc csemegéje kerül bele:


A szúnyoglárva.





A folyóvízi horgászatok során nagy hangsúlyt kell fektetni az élő csalik, és a megfelelő mennyiségű etetőanyag bejuttatására is.
A szúnyoglárva mellett fontos szerepet tölt be a giliszta, csontkukac, és a karikakeszegek kedvence a pinki is.
Törekedjünk a minőségi csali beszerzésére.
A gilisztákat apró darabokra vágjuk, és kis adagokban adagoljuk a földes szúnyoghoz, vagy épp az etetőanyagot dúsítjuk vele épp ahogy kívánja a hal, melyet a dobások alkalmával tudunk felmérni, és mérlegelni.
A gilisztákat ha a fény felé fordítjuk, rövid időn belül egy ponton gyűlnek össze, és könnyebben lehet lesöpörni róluk a tőzeget.
Fontos, hogy minél jobban vágjuk össze a gilisztát, mert minél több falatot kell összegyűjteni, annál több időt tölt el etetésünkön a hal.
Fontos megjegyezni, hogy a cél nem a halak jóllakatása, hanem a figyelmük felkeltése, ha túl sok etetőanyagot juttatunk be egyszerre, a kapások intenzitása csökken, és kapó kedvük egyre finnyásabb lesz.



A horogméretet célszerű ezzel arányosan módosítani, amikor eszik akkor nem kell félni a nagyobb méretű horogtól sem.


Ebből bizony lakoma lesz.



A messzi földről ismert Kis-Dunai tűző szúnyog, nincs párja.


Az ívási időszakban fontos szerepet tölt be a megfelelő szénhidrát, fehérje és ásványi anyagok bejuttatása is, ezért etetőanyagunkat ebben az időszakban egy marék sóval is bátran ízesíthetjük, mely az édes etetőanyag ízét még inkább kiemeli.


Egy marék színes, édes morzsa sosem árt a kajánknak, viszont ha túl adagoljuk, a hal eltelik vele, és várhatjuk a kapást.
Alapozó etetés során én általában „mindenből egy picit” híve vagyok.
Illetve a beugró pontyokról sem szabad megfeledkezni, ezért mindig teszek pár szem csemegét is a kajába.
A csőhídi pályát nem csak halak lakják, hanem kagylók is, amit imádnak a halak, viszont az előkénk kevésbé.
Abban az esetben, ha nem áll rá a kezünk a sűrű dobásokra, rövid idő alatt lecsupaszítjuk az előkés dobozunk tartalmát.
Fontos lépés továbbá a megfelelő távolság kiválasztása, és zsinórunk kiakasztása, clipszelése, megjelölése.
A keszegcsapatok általában a törés és a kagylópad találkozásánál vándorolnak, ha ezt a részt sikerül megtalálnunk és pontosan meghorgásznunk, nem marad el az eredmény.
Szerelékünk összeállításánál ügyeljünk a megfelelő méretű kosár kiválasztására, ha nagyon tolja a kosarunkat a víz, ne féljünk feltenni egy más formájú nehezebb kosarat.



Általánosságban elmondható, hogy a Csőhidi pályára jellemzően 30-50 grammos alagút kosár megfelelő.
Kapástalan időszakban érdemes az élő csalik bejuttatásának arányán változtatni, illetve előke hosszban se féljünk akár 1 métereset bekötni.
Szerelékünk rugalmassága érdekében célszerű erőgumival csillapítani a halak kirohanását, amihez én 0,6-0,8 mm erőgumit használok.
Remélem kedvet kaptatok az RSD-hez, és egy jó kis keszegezéshez.

Atti
   0   0 Ft Megrendelem
A kosár tartalma:
Kosár
Vásárlás folytatása Tovább a pénztárhoz
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy cookie-kat használjunk, amiket jobb szolgáltatás nyújtás érdekében használunk fel. További információk