Az őn dönt: körforgó

Valószínű, hogy nem csak velem szokott előfordulni, hogy az otthon előre, alaposan eltervezett módszer a tett színhelyén cserben hagy, és a siker érdekében teljesen új taktikát kell kidolgozni a vízparton. Különösen igaz szokott ez lenni a téli horgászataim alkalmával. Minap nagyon jót balinoztam, de…


Süllőzni indultam, kihasználva a tilalom előtti utolsó és szerintem az év talán legjobb napjainak egyik délelőttjét. Ezek a gyönyörű halak ilyenkor az íváshoz készülődve intenzív ragadozásba kezdenek, hogy a nász idejére megfelelő kondícióba kerüljenek. Kihagyhatatlan időszak egy kalandra éhes pergető horgásznak.

Az időjósok hajnalra fagyot, nappalra felhős, de szél- és esőmentes időt ígértek, riasztottam hát Csabát is. Tetszett neki az ötlet, bár a korai indulással nem tudott megbarátkozni. Abban maradtunk, hogy lemegyek hajnalban és ő majd reggel utánam jön. Egy kissé elbizonytalanodtam, amikor az út mellett kanyargó csatorna éjszaka felhízott jegéről csillant vissza autóm fényszórója, de úgy tűnik nagyon jól fohászkodtam az égiekhez, mert a tett színhelye teljesen jégmentesen várt.

Gyors beöltözés után máris kapocsra került, a már máskor is bizonyított 8 centis Cannibal Shad uv sárga gumi. A húszas fluorocarbon zsinórral az ötgrammos fejre tűzött csalit pont a kiszemelt helyig tudtam eldobni. A harmadik emelés éles koppintásban végződött. El sem akartam hinni. Rögtön az első dobásra egy önként jelentkező!? Reflexből vágtam be, de a súlyt csak egy pillanatig éreztem. Megkönnyebbült. Persze, mert csak a gumihal farkát fogta. Magával is vitte, de nem baj. Majd a következő… Remegő lábakkal (az izgalomtól) és kézzel (a hidegtől) cseréltem le a gumit. Mi lesz itt, ma? A csere után nagy és hosszú csend. Azután újabb és újabb gumi- és helycsere következett, és az eltelt másfél óra alatt sem sikerült több süllőkapást kicsikarni.


Közben a nap is felkelt, bár a felhők elég vastagon eltakarták. Kivilágosodott. A víz is feléledt. A felszínen több rablásgyanús fordulást is láttam. Nem voltak teljesen egyértelmű rablások. Nem menekültek a kishalak, nem volt hangos locsogás, csak olyan kis burványlás, mint amikor a felszínen napozó amurt megijeszti az ember. Különös: télen nem jellemző, hogy a felszínen rabolnának. –Lehet, hogy vízközt kellene megpróbálnom? –morfondíroztam. Persze nem sokáig.


Cselekedtem. Kétgrammos fejre két és félcollos ezüst csillámos gumit tűztem. A tizenhatos zsinórral és a finomabb botommal próbáltam a mozgás felé dobni. A csali vízbeérését követően azonnal, folyamatosan, de egész lassan vontattam be. Így kb. fél méter mélyen illegette magát a kis plasztik. Talán a hetedik, nyolcadikat dobtam, amikor bevontatás közben kis koppintást éreztem a spiccen. De, mert nem tűnt komolynak, nem vágtam be hanem tovább vezettem a gumit. Hamarosan újabb hasonló koppintás és a pár grammos csali feszítette zsinórom belazult. Bevágtam. Igen! Sikerült megakasztani az elsőt. Cseles kis balin, mert mint később kiderült a vermelő keszegek között táplálkozó balincsapatra találtam rá.


Időközben Csaba is megérkezett. Éppen a farokharapó süllőkalandomat meséltem neki, amikor újabb az előzővel megegyező lazítós kapásra vághattam be. Újabb balin került a gép lencséje elé. Közben Csaba félre is tette félkészre szerelt süllőző botját és a lágyabb pálcájával már repített is egy kis ezüstöskék wobblert az előző balintámadás helyszínére. Talán egy tucatnyit dobhatott, amikor bizonytalanul, halkan azt mondja: „Megütötte!” Következő dobásnál hasonló a jelenet, csak a „Már megint.” Szavakkal kísérve. Majd pár másodperccel később erősen koncentrálva bevág és elégedett mosollyal kormányozza ki a hevesen védekező tettest. A wobbler hármashorga épp csak a szája szélébe akadt.


Lelkesen dobáltunk tovább, de csak nem sikerült kiismerni az ízlésüket, mert újra hosszabb csend következett. Már ami a halfogást illeti, mert csípések továbbra is voltak mindkettőnknél és rablásokat is lehetett látni. Igaz, egyre inkább dobótávunkon kívül. Csaba a wobblereket cserélgette én a gumikat, de csak nem találtuk meg azt, amit megesznek. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogyan tudják ezek a rafinált balinok úgy megcsípni a wobblert, hogy annak egyik horga sem akad beléjük? Bezzeg ha én nyúlok a wobbleres dobozba…


A hosszas kísérletezés vége az lett, hogy Csaba feneketlennek tűnő táskájából előkerültek azok a legújabb szerzemények is, amik balinfogáshoz egyáltalán számításba vehetők. Még eredeti csomagolásban volt az a pár darab Savage Gear Rotex körforgó villantó, amit hetekkel ezelőtt szerzett be nyári balinozáshoz, feketesügerezéshez.

„-Itt az alkalom. Legalább kipróbálom hogyan működnek. Jó ez a kettes méret, bár lehet, hogy ide túl nehéz lesz.” –mondta, majd felakasztotta a bronzszínűt.


Először csak a stég előtt botnyi zászlóval, majd pár métert dobva próbálgatta. Első „éles” dobása legalább tíz méterrel hosszabbra sikerült, mint ameddig én a gumival el tudtam dobni. Sokat nem kellett húznia az első kapáshoz: fél méteren belül megharapta neki az előzőeknél valamivel nagyobb Balin. Erről is készült egy fotó, majd visszakapta szabadságát. Következő dobása is kapással és halfogással végződött. Még a burványt is látni lehetett a kapás helyén. A tettes az előzőhöz hasonló méretű fenekeszeg volt.


Én sem húztam tovább a gumit. Lecseréltem az ezüstszínű Savage Gear Rotexre. Dobás. Vízbeérés. Azonnal megindított, lassú bevontatás. Óvatos koppintás és a zsinór belazult. Kapás! A gyönyörű ezüstös testű, fekete farkú példány szinte torokra vette a villantót. Közben társam is újabb halat fárasztott. Sikerült megtalálni az ideális balincsalit.


A kis Savage körforgó dobás után azonnal forogni kezd és széles kanalának, valamint a horogra kötött bojtnak köszönhetően egész sekélyen el tudtuk húzni és még ilyen lassú bevontatáskor sem „esett össze”.


A gumihalat, ha kellően lassan vezettem, akkor túl mélyen jött, tehát a balinok alatt. A gyorsan húzott csalit csak megcsípték, ha pedig kisebb fejet tettem fel, hogy a sebesség és a mélység is megfelelő legyen, a dobótávolság lett kevés.


Érdekes volt ez az általam eddig csak a csukánál tapasztalt megtolós kapás is. Talán az lehet a magyarázata, hogy a balinok a fenék felett a keszegek közül rontottak fel a zsákmányra, azaz a csalira. A lentről támadó hal a csalit is magával emelte és belazította a zsinórt, és ha erre nem volt azonnali bevágás a válasz, már ki is köpte.

Nagyon sokat sikerült fognunk a kis Rotex-szel délig. Nehezemre esett otthagyni a vízpartot, de hát ugye a munka nem várhat. Köszi Csaba! Még jó, hogy ekkora műcsali arzenállal jársz horgászni.