AZ OSSIACHER SEE KINCSEI

Végre eljött szeptember 15.-e és ismét az Ausztriában voltam az Ossiacher tó partján. A júniusi túrám tapasztalataival felvértezve újra a tó legendás pontyai nyomába eredtem. Marcus Weber a vendéglátóm már jó ismerősként köszöntött de sajnos jó hírekkel nem tudott szolgálni mivel az időjárás inkább télies volt mint őszi. A tó tengerszint feletti magassága /680 méter/ a körülötte lévő hegyek és a nagy kiterjedése miatt /1080 hektár/ a hideg idő hamarabb beköszönt mint az alacsonyabban lévő tavaknál. A lehűlt víz miatt /8 celsius/ a halak elvándoroltak a tó mélyebb részeibe ahol a vízmélység 15-20 méter volt és ez által 2-3 fokkal melegebb is. A rossz híreknek nem örültem de ha már ekkora utat megtettem nem adom fel és megpróbálok halat fogni.

A horgásztúrára 3 féle bojlival készültem, 15 kg Monster-Liver 24mm-es, 15 kg Elite 24mm-es és 10 kg Monsters-Pardise - Fish, 24mm-es golyókkal. A horgászat alatt csak bojlival csaliztam és etettem. A tavon 2 bottal lehet horgászni, viszont a víz alatt rengeteg törés és akadó van ezért nehéz megtalálni az ideális helyet. A taktikám a következő volt. 3 etetést alakítottam ki 3 - 6 illetve 8 méteres mélységben amelyeket bójánként 5 kiló bojlival meg is etettem és minden este még egy kilót rászórtam. Lehet, hogy soknak tűnik ez a mennyiség egyszerre de mivel nagy a víz, a halakat valahogy oda kell csalni az etetésre és ott is kell tartani őket nem beszélve a rengeteg nagytestű dévérkeszegről és compóról valamint a szárcsákról és a vízicsibékről amik szintén megtizedelik a golyókat. Ezen a tavon csak a nagyméretű és teljesen keményre kiszárított bojlik jöhetnek számításba. A pelletet és a magokat el kell felejteni.

Az első 3 napban említésre méltó esemény nem történt egy pár nagytestű dévérkeszegen kívül, kivéve, hogy az időjárás egyre zordabbra fordult. Nappal 10-12 fok, éjjel plusz 4, -2 fok. Egy lesúlyozott 3x4 méteres stégen horgásztam a tó közepén és a szél is minden irányból idefújt így még hidegebbnek éreztem a levegőt. Negyedik napra kicsit enyhült az idő és a nap is kisütött ezért úgy döntöttem, hogy a 3. bójámat is elkezdem horgászni amit eddig csak 3 napja IB elittel etettem de nem pecáztam még rajta. Ez az etetésem 6 méteres mélységben volt aminek az alját tapogató rúddal még épp ki tudtam tapogatni és a mélyben betonlapokat fedeztem fel aminek az oldala tele volt kagylóval. Később kiderült, hogy egy régi vízimalom maradványai vannak a víz alatt. Ezt Marcus a túra végén árulta el nekem. A döntésem helyesnek bizonyult mert a következő 3 napban minden éjszaka fogtam az új helyről pontyot. Összesen 8 kapásom volt amiből 5 pontyot sikerült megfognom 8 - 15,80kg-os súlyban. Sajnos 3 halam elment, köszönhetően a víz alatti akadóknak és a kagylóknak.

A halakat 26 - 28 mm-es 1 szem süllyedő IB Elite bojlival fogtam mely ismét bizonyította, hogy a pontyok egyik kedvenc csemegéje. Említést érdemel a halak szája melyek egytől egyig hibátlanok voltak és horog ütötte sebet egyiknél sem találtam és nagyon vaskos és izmos volt, köszönhetően a tóban élő kecskeköröm kagyló és rákoknak. A túra elején a rossz híreknek köszönhetően kapásra se számítottam úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy egy pár pontyot sikerült fognom. Érdekesség, hogy júniusban nappal is és mindegyik etetésről míg szeptemberben csak egy helyről és csakis éjszaka fogtam pontyot Lehet, hogy tőlünk épp jó pár kilométerre tartózkodnak a halak nagy számban és az előttünk elterülő területen csak pár darab ponty lézeng. A nagy kiterjedésű vizeken nincsenek általánosan elfogadott dolgok minden időszak más és csak az ember leleményességén kitartásán múlik, hogy fog e halat vagy éppen nullázik. Tudni kell, hogy ebbe a tóba sose telepítettek pontyot, maguktól szaporodtak el és csak a természetes szaporulat van, utánpótlás az ember részéről nincs. Az ilyen vizek nekem a horgászat csúcsát jelentik mikor a természetben vagyok emberektől távol és csak a magam kreativítására számíthatok. Ezért öröm számomra az ilyen kihívásokkal teli vízen pontyot fogni.