Barangolások a Nádasparti halak nyomában

Az az igazság megkedvelni és megszeretni valamit, ritkaság egy horgász részéről, nem igazán lehet ilyet mondani oly könnyedén, már a negyedik „X” felett és megcélozva az ötödiket, úgy is lehet mondani, nekem semmi újat nem lehet mutatni. Tévedni emberi dolog és én tévedtem, beismerem, a Nádaspart horgásztó halait megfogni, az tudást, felfogást, és horgászt kíván, igen az az izgalom, hogy sikerülni fog-e, páratlan…





Napló: 2013.09.15.

Most is épp siklik a csónakunk Robival, próbálunk halakat keresni, a levelek sárgulnak a fákon, ősz lesz már lassan, de ilyenkor gyűjtenek táplálékot a nagy halak is, szóval hátha belefutunk valami jobb halba… Köd van, alig látni valamit, de azért már tudjuk az utat, azt hiszem becsukott szemmel is elboldogulnánk.


Megérkezünk a nádfalhoz, amit megszoktunk, egy matchbot egy feederbot, mondhatni szokás szerint. Feederbot mélyvízre, a nádfalak közti átjáróba, matchbot a nádfalhoz, aztán lássuk mi lesz ebből? Etetünk, halkan csobognak a kukorica szemek, talán rámozdulnak a halak és lesz néhány szép élményünk. Első bedobásra az én úszóm eltűnik és már recseg is a fék, de nem sokáig, leakad a hal, így kezdünk ma, halvesztéssel… Ezután Robi pillanatai következnek, amur a horgon és szerencsére megvan, de szól a barátom, az én botom is elindult, mert húzza valami!!


Szóval ketten fárasztunk halat. Olyan nyugodtam tekerem az orsót, valami szokványos hal lehet, csak azt figyelem Robi halával ne akadjon össze, a többi nem érdekel.

A nyugodtságnak hamar vége, szól Robi, mégsem olyan szokványos hal van a horgon, talán ha odanéznék! Na igen, kézben egy 3 méteres finom picker bot, a horgon meg egy méteresnél nagyobb amur… Most akkor, nincs miért eldobni mindent és megijedni, hát akkor kifogjuk és kész, csak optimistán előre!

Még betör oldalra nádfal elé, kikormányozom, kifut a szabad vízre, harminc métert lehúzza a zsinórból, visszatekerem, nincs itt semmi gond, olyan hatalmas nyugodtsággal kezelem a helyzetet, ami egyébként nem jellemző rám, de most igen, még Robinak is feltűnik. Az új Daiwa orsó mesésen működik, látom és érzem a felszerelésben nincs hiba, tényleg tökéletes minden, horog zsinór, orsó, bot…

Az amur, hagyja magát megemelni, egy levegő vételre, sőt többször is, akkor talán egy szákolás Robi ügyesen benyúl, az amur a szákban, majd egy farok csapás és darabokban a szákfej, csak a keret maradt!! Még betör a csónak alá és szakít… Ennyi, tanulság, nincs tökéletes felszerelés, csak türelmetlen horgász!! Még fárasztanom kellett volna, vagy fél órát és ezek után megpróbálni szákolni, talán… Én vagyok a hibás, de legalább már tudom, ha egy erős kézi kötésű merítő szákom van, már rég a fotón vigyorognék a hallal a kezemben.

Legalább tudom, miért kell visszajönnöm legközelebb! Most pontyok következnek, jól küzdenek, örömmel fárasztom őket, egymás után három. Később kárászok szórakoztatnak bennünket, de pontyra, amurra várni kell.





Robinak, eltűnik az úszója, amur a horgon és lassan vége is a napnak, még lefotózzuk, kicsit próbálkozunk.


A botom még elfüstöl, de akadóban végzi a felszerelés, a hal lefordul.

Lassan haladunk az evezéssel, a szél nemigen nekünk kedvez, de egyfolytában a szakadt szákfejet nézem és nem hiszem el, hogy nem sikerült, soká fogom elfelejteni azt a nagy halat azt hiszem.

Napló: 2013.09.21.

Végre újra szombat, még szinte sötét van, de sietek ki Nádaspart horgásztóra, talán az az amur, újra rákap a horgomra… Igen legutóbb nem sikerült, de most megpróbálom újra.


Gyorsan evezek, közben bosszankodom, mert esik az eső egy kicsit, de mindegy nem számít, irány a horgászhely. Precízen beetetek, majd lesúlyozom a csónakot lássuk, mi lesz ma a fogás?

Előbb a fenekező a helyére megy, majd az úszóssal keresem a halakat, de nagyon improvizálásra vagyok kényszerítve, ami hát azt jelenti, hogy legalább három etetésem van és váltogatva keresem a halat. Végül is megtalálom őket egy is víz alatti dombon sziesztáznak az amurok, ki is kormányozok egy példányt, szinte tudtam is hogy az, hagyja magát húzni majd a csónaknál erőre kap..



Ja olyan meglepetéshal viselkedése van, de imádok rá horgászni matchbottal, ettől nagyobb élmény nincs is. Mégiscsak elfüstöl a fenekező, egy izmos ponty veszi fel az erősen aromázott csalit, akkor hát vannak az etetésen is, csak nem igazán esznek.


Újra amur, megint az úszóson, úgy látszik ma amuros napom lesz. Nem is könnyű ezeket a halakat csónakban fotózni egyedül. Magam elé leteszem a csónakdeszkára, aztán ha nyugton maradna, egy kattintás és már úszhat is el.


AZ úszó sejtelmesen elindul és eltűnik, most ponty következik. Jó kis fárasztásokkal tarkított napom van.


Aztán óriás kárászok kívánják meg a csemegekukoricát, ők is izmosak, mint minden hal amelyik itt él.

A nap már magasan jár, újra amurt fárasztok, addig emelgette az antennát, míg ki nem tolta derékig az úszót, szóval amur a szákban, nem is számoltam már hányadik.




Egy biztos, ma nem jött a nagy amur, de majd legközelebb, mert mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni.

Csendesen evezek kifelé, megint egy jó peca volt, fogtam amurokat, pontyokat, kárászokat és egyedül voltam egy szál csónakban, most úgy érzem mintha kipihentem volna magam, hisz rám fért…


Harangi Csaba1 embernek tetszik