0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Menü Kategóriák
kedvencek bejelentkezés
0
icon
icon
2024-as akcióink Kuponok
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók

BaráTOKközt

Az idei ősz nem kegyes hozzánk horgászokhoz, ugyanis hamar beköszöntött. A vizek hőmérséklete hirtelen lehűlt, az átlaghőmérséklet meg sem közelítette az ilyenkor szokásosat. A hirtelen lehűlt vízben a halakat is nehezebb kapásra bírni, ami tapasztalatom szerint nem igaz a tokhal-félékre. Az idei első halamat –ami, egy tokhal volt-jég alól fogtam még februárban. Ezen apropóján egy tavaly őszi kalandomat osztanám meg, amely az idei őszhöz egyáltalán nem hasonlítható igazi kánikula közepette telt és megdőlt a teóriám, hogy tokféléket a lehűlt vízben könnyebb horogvégre csalni



Csöppnyi jele sem látszott az ősznek


Az ország déli szeglete az úti cél, helyszín: néhány hektáros kis horgászparadicsom, távol a város zajától, ”luxustól”, kiszolgáltatottságtól (víz, villany, internet…), szép vidéki környezetben, hangulatban, erdőszélen. Szeptember végén járunk a naptárban,- bár, ez az időjáráson nem látszik, gondolhatnánk remek időszak az őszi horgászatra. DE…



A hajnali csendet autónk zaja és a jó néhány eb ugatása töri meg, a friss levegőt meg a néhány méter magas porfelhő, amit kondenzcsíkként magunk után húztunk. Nem a sebesség, hanem a szárazság a bűnös.Már világosodik, azonban még a napfény melege hiányzik komfort érzetünkből, amit persze magunkkal hoztunk. Korábban már jártam itt a feleségemmel, így a zajra, ágyából frissen kipattanó Sanyibá, már ismerősként üdvözöl engem, így horgász-cimborámat Józsit, kell csak bemutatni. Szokásos protokoll szerint járunk el: mosoly, kézfogás, mi újság Lajoskám jöttetek? Én is érdeklődök Sanyibá állapota és a halak kapókedve felől.(kicsit elfogult vagyok, az utóbbi jobban érdekelt). Az egészséggel, vérnyomással minden rendben, a víz azonban a hosszú aszályos nyár következtében igencsak hiányos, már a mennyiségét tekintve, kb. 80-100 centi mínusz. Így a halak szinte az életükért küzdenek, gondolhatnánk. De Sanyibá nyugtat, hogy a tőzegtó tulajdonságai közé tartozik, hogy a meder laza szerkezetének (ami szivacsos) köszönhetően, mindig szivárog friss, hideg víz a tóba. Illetve a szomszéd tavából kap vizet, de a hiányzó mennyiséget nehéz lesz pótolni. A tavakon, mivel több is van egy területen, jelen pillanatban egyedül vagyunk, ugyanis hetek óta csak nehezen lehet kikapálni egy-egy pontyot. Húú… ez nem jó hír, de annyira nem rettentünk meg, ugyanis a tokoknak eltérőek a táplálkozási és viselkedési szokásaik, így van remény-hal. Horgászhelyünk a halőrháztól csupán 80-100 méter, így hamar leküzdjük a távolságot, valamint rálátunk a „recepcióra”, így Sanyibával interurbán tudunk csevegni, ha elunnánk magunk. Kocsiból hamar kivarázsoljuk a felszerelést, ami köztudott, nem egy neszeszerből áll, aztán ki a parkolóba. A parkolóból jövet kicsit nézelődve feltűnő, hogy növényzeten annyira nem látszanak még az ősz színei és a hőmérsékleten sem, ugyanis hamar felszalad a hőmérő higanyszála 26 fok fölé. Táborállítással nem nagyon foglalkozunk, mert sürget az idő 4 napra jöttünk, be vagyunk sózva, irány a víz! Vagyis lassan a testtel, akkumulátorral, csónakmotorral, ugyanis a csónakot a vízhiány miatt szinte létráról tudjuk, csak megközelíteni. Közben fél szemmel a vizet pásztázzuk, azaz a szembe parti belógó, bedőlt fák környékét. Mozgást nem nagyon látunk, néha hallunk egy-egy csobbanást, ami nagyobb ponty vagy tok lehet. Közben csónakba kerülünk, keresgélünk, radarozunk, élvezzük a környezetet, a csendet, a jó levegőt.

A vízről annyit, hogy nem túlságosan meleg, viszont sekély, néhol nem éri el a 80 centit, mederfenék kicsit iszapos, változó. Ezek alapján nem tűnik túl kecsegtetőnek túránk kezdete, de majd kihozzuk a maximumot. Keresgélve találtunk több ígéretesnek mondható helyet, de majd a kapások rámondják az áment. Letettünk 2 bóját, amit megszórtunk mag mix-el, halibutos pellettel, amit a tokok is szeretnek, és felezett kagylós bojlival.


A halas-plajos jellegű pelletek igazi tok csemegék


A csónakban ülve már-már elviselhetetlennek tűntek a nap sugarai annyira perzseltek, így rövidre váltottuk öltözékünket és némi „üdítő”bevitele és naptej felvitele után összedobtuk a botokat. Már felcsalizva repültek az etetett helyre a szerelékek, a többit behúztuk az akadók elé. Mivel már horgásztam itt, és ismerem a halak viselkedését, (azonnal beugranak a bokorba) így a fás tuskós rész elé letett szerelékemen öko (azaz kő) súlyt használok. Ami egyszerűen elmarad a kapás utáni pillanatban, ennek következtében a terhüktől megszabadult halak nem vadulnak be annyira, így nagyobb eséllyel tudjuk kifárasztani őket elakadás nélkül.


Az akadós rész inkább a ponty kedvenc tartózkodási helye


Közben Sanyibától érdeklődök, hogy lesznek-e szomszédok, mert akkor úgy állítjuk fel a tábort, hogy ne zavarjuk egymást. Választ már nem vártam meg, mert Józsi botja piszkosul elfüstölt, aki valahol épp a „dolgát” végezte, zsebében a rádiós vevővel, így hamar végzett, jött is gyorsan. Én a csónakban vártam rajtra készen, ugyanis olyan erővel húzott a hal, hogy kicsi eséllyel tudtuk volna a partról kifárasztani. A küzdelem nem mindennapi a horgon egy 17 kg-os példány küzd az életéért, néha kiugorva, fejét rázva nyilvánította nem tetszését. Az ádáz 15 perces küzdelem végén az ember győzött, hal a vizes matracon, majd Józsi kezében, és végül a fényképező XD kártyáján. Ezt nem gondoltuk volna, hiszen most jöttünk!


Első vendégünk igazán megdolgoztatta a felszerelést és Józsi barátomat is


Telt múlt az idő a tábor is elkészült, közben az én csalimmal is elszaladt valami, de ráemelés után éreztem nincs rajta hal. Sebaj, jön másik. Közben volt időnk a vizet kémlelni és feltűnt, hogy néha fekete iszapfelhő és nagy mennyiségű buborék jelenik meg a víz felszínén, ugyanis a tokokról tudni kell, hogy gyakran az etetés fölött úszkálva a farkukkal szándékosan felkeverik az iszapot és a lebegő részecskéket fogyasztják. Ezért néha előfordul az is hogy pop up-pal csalizva külső akadással fogjuk meg őket(na ekkor van igazi rock&roll). Bambulásunk közepette megszólalt a jelzőm, viszi valami, de megint lemaradt. Talán kicsi a hal, súllyal nem lehet gond, mert a behordott szereléken elhagyós követ használok (180gr), amit bedobunk azon meg nagy ólom (120 gr) van. Talán rossz a horog, nem elég hegyes? Keresem a hibaforrást, ez már a második. Kicsi 6-8 as horgot használok pontyra, de amik elhúzták valószínű tokok lehettek és a pici horgok a porcos szájukba nem akadtak meg rendesen. Így saját és Józsi javaslatára is horogcsere 1-es méret, 20 mm könnyített golyón gyümölcspaszta, mellette PVA –n, néhány szem felezett bojli és vissza az etetésre. Nem kellett sokat várni, rendesen akadt most már, így csónakból kezdetét vette egy újabb küzdelem, ami tovább tartott az előzőnél, iszonyatos erővel húzott bennünket a nehéz faladikkal a nyomában, majd kiugorva és a levegőben egyet szaltózva hozta tudomásunkra, hogy nem adja könnyen magát. A nagy csetepatéra a délutáni sziesztából felriadt Sanyibá is előjött a „lakóból” és csak úgy halkan odaszólt „tudod Lajoskám, locsoljátok, fotó, aztán gyorsan vissza a vízbe”. Szerencsére olyan „őrangyala” van a tónak, aki lelkiismeretesen óvja, védi a halak épségét, hogy még másoknak is sok-sok örömet okozhassanak a jövőben is.


Az ilyen halakért érdemes volt ennyit utazni


Sajnos, sokan nem tudják, hogy a tokok a végső erejükig küzdenek, akár az amurok, így visszaengedésüket különös gondossággal végezzük. Ne dobjuk csak be a vízbe, hanem addig tartsuk kezünkkel a víz alatt, és élesztgessük, amíg önerejéből nem képes elúszni, ez a hosszú élet tiTOKja.



Na, ez nálam kb. annyi időt vett igénybe, mint maga a fárasztása, de megérte mivel egy közel 22 kg-os példányról volt szó. Közben az akadó részről még beköszönt néhány” kisebb” 5-8kg körüli igazi vadponty, amit nagy nehezen sikerült ki imádkozni az akadóból, de megérte. Mivel ezeken a tavakon csak rövid ideje lehet horgászni, így a megakasztott halak nagy része az ős állományból való, horog nem volt a szájukba, emberi kéz nem érintette őket, így érthető a reakciójuk. Az első nap végére, jól elfáradva tértünk nyugovóra. Az éjszaka főleg alvással telt, néha egy kisebb ponty vagy nagyobb kárász jelezte, hogy mégiscsak horgászni jöttünk. Közben a sátor körül nagy lakoma, nyüzsgés, rágcsálás, -ez ám az igazi fieszta- csakhogy el ne felejtsük, itt nem mi vagyunk otthon.





Két tok között beköszönt egy-egy kárász és ponty is


Korán keltünk, hiszen ilyen környezetben gyorsan regenerálódik az ember, arcunkat a felkelő nap sugarai és a forró kávé olvasztották ki a hideg éjszaka után. Szép napnak nézünk elébe, időre semmi panasz, reggeli eligazítás (míting), tervek, mit, mivel, hová. Újracsalizunk, kémleljük a placcot. Az én jobb oldalamon bedőlt ágas-bogas rész, amit tegnap vallattam, de semmi nem jött, azért megszórom, hátha előbb-utóbb betér valaki. A folyamat végeztével feltűnt, hogy egy kis beugró öböl részben-aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mivel kb. 60 cm-es víz lehet- túrásra lettem figyelmes.

Ezt a lehetőséget nem szalaszthattam el, vittem be egy marék halibut pelletet kóstolónak és egy otthon házilag készített (asszony csinálta) tigrismogyorós pasztával bevont 20 mm-es pop-upot hagytam a tetthelyen. A partról figyeltük a csali környékét, ami 40 méternél nem lehetett távolabb és kis idő múlva vissza is tért ismeretlen elkövetőnk. Amire kristálytisztán emlékszem és még remélem, sokáig fogok is az a következő jelenet: a csalitól pár méterre ismét beindult a buborék és iszapfelhő képződés, a buborékok, mint a pirosan villogó nyíl, mutatta merre jár a víz alatt bajszos barátunk. Néhány kört tett a csali körül, majd megállt. Pár pillanat múlva annyit láttunk, hogy a zsinór gyorsan megfeszül, szinte kettévágja a vizet, a jelző visít, a swinger a bothoz tapadva, majd a hal a vízből kiszaltózva, horoggal a szájában őrült ámokfutásba kezd. Nem kell mondanom, hogy szinte felrobbant a víz, talán kicsit össze is rezdültünk, pedig vártuk a kapást, számítottunk rá, de olyan hirtelen és vehemenciával történt, hogy alig hittünk a szemünknek. A már megszokott hosszadalmas fárasztás következett, mely végén ismét az ember győzött.


Desszert gyanánt édes gyümölcsös pasztával tuningoltam fel a halibut pelletet,meglepetésemre ez is kiválóan működött


A szokásos ceremónia után vártuk a következő pácienst, de nem akart jönni, így volt időnk a parton bámészkodva elfoglalni magunkat. A már említett - halat nem adó- akadós pályán, versenyzőre figyeltünk fel, a szokásos buborékolás jelezte, valaki megéhezett. Józsi barátom elszaladt a botjáért, meg egy leszúrható ágasért, amire a botot teszi, ugyanis szinte a lábunk előtt történtek az események. Visszatérve a kellékekkel, lendítette be a szereléket 1 szem bojlival felcsalizva a parttól kb 3 méterre lévő bozót elé. Nyugtáztuk is jó helyen van a golyó, de még a botot le sem tette a villára a kezéből próbálta meglovasítani valami őserő, ami egy pillanat alatt letépte a horgot, így nem lett meg az elkövető. Mi szinte értetlenül álltunk egymásra nézve, értelmetlen kérdések záporában. Ez meg mi, vagy, hogy volt, láttad? Aztán szépen visszaballagtunk a dekorációval a hónunk alatt a táborhoz és elvetettük az ötletet miszerint a partról, az akadó mögül egyáltalán van-e esélyünk a halakkal szemben, de hamar rájöttünk, hogy a 0-val vetekszik.


Ez a hal is kinőtte a matracot


Az idő gyorsan telt, a napok is az utolsó éjszakára tettük el magunkat, majd izgatottan kapcsoltam le sátorlámpámat, mintha éreztem volna, ma éjszaka más lesz, mint a többi. Éjfél után a rádióhullámok őrült sebességgel száguldva hozták a hírt, valaki találkozni szeretne velem. Ekkor jött a túra utolsó és legnagyobb vendége, így került fel a hal a portálra, a maga 24 kg-os súlyával.


Túránk legnagyobb hala, közel 150 centiméterrel


Összegezve a túránkat: fogtunk pár darab szebb pontyot és 7 darab tokot 17-24 kg-ig melyek egytől egyig igazi ellenfélként viselkedtek. Bár az idő nem volt kegyes hozzánk (napközben átlag 28-30 fok) de, azért maradandó szép emlékekkel köszöntünk el Sanyibától és azoktól a csodálatos baráTOKtól.

Írta: Kerékgyártó Lajos
   0   0 Ft Megrendelem
A kosár tartalma:
Kosár
Vásárlás folytatása Tovább a pénztárhoz
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy cookie-kat használjunk, amiket jobb szolgáltatás nyújtás érdekében használunk fel. További információk