Beszámoló a napfényes Spanyolországból

Június 22.-én este 8 kor indultunk Budapestről egy szűk baráti társasággal Barcelona repterére, ahonnan autóval indultunk tovább Meguinenza városába, mely a híres Ebro folyó partján fekszik!

Immáron 8 éve járunk ki az év szinte minden szakában üldözve a folyó lakóit.
Hol a süllő a célhal, hol a sügér, de most kifejezetten a nagybajszúak becserkészése volt a cél az előttünk álló közel 8 napos túrán!
Kora hajnal volt, amikor megérkeztünk a Cseh tulajdonban lévő kempingbe, így a szombati napot pihenéssel és a készleteink feltöltésével kezdtük!
Kora délután megérkezett a magyar küldöttség másik része akik 23 óra autóút után futottak be a kempingbe, magukkal hozva a mi horgász felszereléseinket is! Nem bírtunk tovább várni, ezért gyors szerelést követően célba vettük a közeli nádasokat, amiket apró csalikkal dobáltunk süllő illetve sügér reményében!
Mivel sajnos az Ebro sem egy csoda víz és mivel itt sincs halból a kerítés így 2 óra sikertelen dobálás után visszamentünk a szállásra és a vacsora után a másnapi nagybetűs horgászatra készültünk!

A horgászmódszer amit erre a hétre szántunk, a következőképpen állt össze:
Harcsapergető bot, amely esetemben egy Black Cat Spin Mix botból valamint egy Fin nor Lenthal 4000-es orsóból állt össze dobján Daiwa fonott zsinórral feltöltve!
A csalipalettáról sokféle wobblert, gumi halat, vertikális csalit, sőt még támolygó kanalat is kipróbáltunk, de egyértelműen a siker csali a rapala supershadrap volt!
Színt szándékosan nem emelek ki hisz kis túlzással minden árnyalat adta a halat! (Személyes meggyőződésem, hogy a harcsa nem érzékeli a színeket és a kapás egyedül a csali vibrációján múlik! De ennek most nincs is jelentősége!)

Vasárnap kora délelőtt már úton voltunk a kiszemelt hely felé Gabi és Laci barátommal! A hely a Segre valamint az Ebro folyó találkozásánál található ahol szinte minden vízmélység megtalálható a 1,5 méteres homokpadtól a 11,5 méteres gödörig!
Első kiszemelt helyünk az 5 méteres vízről két lépcsőben 7-8 majd 10-11 méterig tört le, mely a radarkép alapján ígéretesen mutatta a nagytestű halakat!
Eldöntöttük, hogy ezen a sávon húzzuk a woblereket trollingozó technikával, ami annyit jelent, hogy a csónak mögé 20-50 méter távolságra kiengedett műcsalikat magunk mögött vontatjuk, így kihasználva a csalik maximális merülési képességeit!
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a horgász módszer Magyarországon nem megengedett!
A terv jónak bizonyult, ugyanis az első vontatás máris kapással kecsegtetett. Laci botján egy 8 kg-os harcsa jelentkezett!

Ezt pár perccel később Gabi múlta felül, neki egy 10 kg-os bajszos akadt, majd nekem is jött egy hasonló súlyban lévő.
Mondanom sem kell, hogy nagyon motiváltak voltunk egy ilyen kezdés után.

Ez után az erős kezdés után 2 óra teljes csönd következett, amit Laci gyönyörű 160 cm-es harcsája tört meg. Laci Black Cat botja jól állta a sarat, kb. 10 perc küzdelem után a harcsa állát megfogva emeltem a halat Laci ölébe egy fotó erejéig.

Micsoda peca? Micsoda hal? Már az első próbálkozás alkalmával!
Folytattuk a horgászatot, amikor Laci újabb halat akaszt! ( Laciról tudni kell, hogy rettentő szerencsés ember, ugyanis mindig ő fogja a legtöbb, a legnagyobb vagy a legszebb halat. ) Érezhető, hogy nagyobb hal van a horgon, ugyanis kéri a zsinórt rendesen és be-be rántja a botot a víz alá. 15 perc elteltével ez a hal is megvan! Gyönyörű példány! Hossza veri a 170 centimétert. Súlya biztos, hogy több mint 40 kg!

Nem horgászuk tovább, a rekkenő hőség próbára tesz minket, hiszen 41 fok van amikor a kikötőbe érünk!
Szuper horgászat volt, de mára ennyi elég!

Másnap reggel újra a kiszemelt helyen vagyunk, amikor jön a fekete leves...
Brutális tömeg a parton és annyi bot, hogy nem hiszünk a szemünknek! Egy angol társaság táborozott le a parton egész közel az általunk meghorgászott helyhez ezzel szinte ellehetetlenítve a próbálkozásainkat! 36 botot számolunk meg melyet megjelölt etetés nélkül húztak be minden irányba és távolságban!
Sokként ért minket ez a helyzet ami megölte a pecánkat 3 napra! Talán ha 2 db 8 kg alatti harcsát fogtunk...
Csütörtökön délelőtt újra a hely felé tartunk amikor látjuk, hogy nincs parti horgász a helyen és újra szabad a pálya! Boldogok voltunk, hiszen folytathattuk a horgászatunkat oly módon, ahogyan azt előzetesen elterveztünk.
Gyorsan neki is kezdtünk a pecának, de 2 óra próbálkozás után is kapás nélkül voltunk! Ekkor az ígéretes gödör fölé irányítottam a csónakot, hogy dobálva próbáljuk meg becsapni a harcsákat!
Megállítottam a csónakot felálltam és már repült is a csali az ígéretes helyre! A srácok mèg fel sem álltak a csónakba amikor brutális kapással jelentkezett egy harcsa a botomra! Szenzációs kapásban van részem, őrületes ellenállást érzek. Vízig feszül a bot, tépi le a hal a zsinórt. Hol állva, hol a csónak orrába guggolva birkózok a harcsával.

Erős ellenfél, egyik korábbi pergetett harcsámhoz sem hasonlítható!

A küzdelem már vagy 15 perce tart, de a halat még nem láttuk. Végre látni kezdjük a buborékokat, úgy tűnik ellenfelem fárad. Nem is bánom, ugyanis a hátam már belefájdult a küzdelembe!
Újabb 10 perc telik el, mikor halamat sikerül partra szállás után legyőzni.
Brutális hal, veri a 70 kg-ot az biztos. Pontos hossza 208 cm.

Életem 2. Legnagyobb harcsája.

Nagyon boldog vagyok, ezért jöttem!

Készítünk pár fotót majd búcsút intek nemes ellenfelemnek, aki
azonnal a mélybe úszik és méltóságteljesen távozik.

Fáradtan ülök vissza a csónakba, már nem horgászok elég volt! A srácok még próbálkoznak, de újabb esemény nem történik.
Vissza megyünk és a közeli városban egy ebéddel ünnepeljük meg a halat.

A következő napokban valami megváltozik. A harcsák ott vannak, forognak. Van, hogy a csónak mellet jönnek fel akár csak egy delfin, de kapásra nem bírjuk őket. Órákat dobálunk a legkülönbözőbb csalikkal de a kapás elmarad.
Szombatig ugyan fogunk még pár kisebb harcsát de az igazi monstrumok elkerülnek bennünket.
Utolsó nap még Gabi fog egy szépségdíjas harcsát de utána a kemping felé vesszük az irányt és búcsúzunk a látványtól, búcsúzunk a folyótól.
Jó túra volt, jó barátokkal. Biztos, hogy vissza térünk még hisz a folyó még nem mutatta meg nekünk igazi arcát. Viszlát Ebro hamarosan újra találkozunk!

Horgászbaráti üdvözlettel: Újvári Bence