Nyitólap Horgász magazin Élménybeszámolók

Bojlisok napja

Lassan vége a kirándulásunknak, talán utolsó pecára ballagok le. Úgy tűnik, szomszédaim lesznek, mert egy valóságos horgászbolt van kipakolva a spiccre. Végre meglátom a gazdáját is a rengeteg felszerelésnek Zoli az, a Zsennyei tó legjobb ismerője.

Nagyon örülök, hogy egymás mellett pecázunk, ilyenkor lehet tanulni a másiktól, habár most ők bizony bojliznak, Szabi barátjával együtt. Tehát a cél a nagy hal, mindenek felett!

Neki is látunk a pecának, suhog a dobócső rendesen repülnek a bojlik, én pedig bedobom a megszokott felszereléseimet, addig is beszélgetünk. Nyeletőfékek beállítva, várjuk a halak megérkeztét. Előbb a feederemre jön pár jelentkező, még néha egyszerre kettő is, amikor Tamás is lejött beszélgetni a büféből, így halőr és vendég párban fárasztott!

Mosolygunk, milyen tó az olyan ahol egyszerre két botra van kapás? Egy órán belül, két izmosabb a vendégem jelentkezik, szerencsére valahogy átfűzöm magam a két rodpodon, mert merre is menne a hal, csakis jobbra a bojlis szomszédok felé! Nem probléma, sűrű nevetések közepette, de megoldjuk, kézről kézre jár a bot.

Innentől a az én botjaim elcsendesednek és a bojlis etetés beért, de még hogy! Hol Szabi fáraszt, hol Zoli fáraszt, hol egyszerre! Jelen pillanatban nem tudnám leírni, hogy mikor ki mit fogott, mert a két fiú, bemutatót tartott, hogy kell ezt csinálni. Szebbnél szebb pontyokat fogtak, most súlyt nem is mondanék, elég az hozzá, rendesen fölé mentek a 10 kilónak. A fogásaikról beszéljenek a képek:

Közben az egyik botomon jelentéktelen, kis szöszmötölős kapás van. Szinte értékelhetetlen, nézem, majd bevágok, gondolom dévér… Az a bizonyos dévérnek gondolt valami, egy hatalmas ponty. Csak áll és vár, lüktet az egész bot, az orsó fékje szól megmozdítani nem lehet! Nagyon öregesen, de határozottan elindult jobbra, persze hozzá kell tennem, megállíthatatlanul. Inkább felszerelés tesztjének nevezném, mint fárasztásnak, a Daiwa pellet feeder, úgy hajlott, mint még soha. A Korum orsó vezetőgörgője kapta a kiképzést rendesen, a fék pedig hibátlanul szólt és tette a dolgát. A szákolás pillanat is eljött, de a sors közbeszólt, mielőtt alácsusszant volna a szák, kivágódott a felszerelés.

Annyi baj legyen, eddig sem panaszkodhattam, az pedig külön csoda számomra, hogy Dominik kisfiam azért a halat lefotózta, amikor elköszönt egy farok legyintéssel. Nem ment az a hal el, itt van a fotója és jó küzdelem volt. Jó hosszú csata lehetett, ha a balos szomszéd rám szólt, üljön le inkább pihenni egy kicsit….

Közben persze sor került egy kis beavatásra is, a feleségem személyében. Bizony horgászott, és fogott is két pontyot meg egy kárászt. Persze nem önszántából tette, csak akkor nem voltam a magára hagyott bot mellett, épp fárasztottam valamit…Örömmel és mosolyogva fárasztotta a halat, habár sosem mondtam, hogy kell, de belejött. Őszintén örülök neki, hátha többször előfordul.