Bolognai horgászat a Tiszán

„A nagyhal megeszi a kishalat”- szoktuk gyakran használni ezt a mondást. Nekem legutóbb akkor jutott eszembe, amikor úsztatni voltam a Tiszán és a bedobott etetőanyag gombócokból leváló szemcsékre tömegével gyűltek össze a snecik. A lakomát egyszer csak egy hatalmas rablás szakította félbe, amelyet több hasonló követett. Ekkor jött az ötlet, hogy miért ne lehetne a keszegezés közben pergetni is…

A nyár végeztével számomra egyre inkább a keszegezés kerül előtérbe. Ebben az időszakban a szegedi Tisza szakaszon főként csónakban csordogáló pergető horgászokkal lehet találkozni, így „nem növelve a tömeget” a ragadozóknak szánt felszerelésemet le szoktam cserélni bolognai botra.

Tiszai naplemente Szegeden.

A nyár végén a pergető botot bolognaira szoktam cserélni…

…és elsősorban a keszegeket veszem üldözőbe.

A következő horgászatra azonban az L&K pergető botomnak, WIZARD orsómnak és néhány SALMO wobblernek is hagytam helyet a csomagomban arra számítva, hogy a nagy nyüzsgésre ismét összegyűlnek a ragadozók is. A 6 méteres ALPHA BOLO bolognai bolt és a BLACK FIGHTER BOLO orsó erősítette a békés halas vonalat. Utóbbira 18- as L&K FINE MONO zsinórt tekertem, mely kellően bírja a sok dobást és kitekerést.

A békés halas felszerelés mellé bepakoltam L&K botomat...

…WIZARD EDGE orsómat…

…és néhány SALMO wobblert.

A bolózáshoz kicsi, de megbízható orsó kell.

A FINE MONO kellően bírja a sok dobást és kitekerést.

A horgászatot ugyan úgy kezdtem, mint máskor: kaját kevertem a keszeg népségnek, majd amíg az pihent, feltérképeztem a medret és beállítottam a mélységet az úszón. Mire ezzel végeztem az etetőanyag kellően átnedvesedett, így lehetett belőle lapított gombócokat gyúrni és elvégezni az alapozó etetést. Ezután felhurkoltam a horogelőkét és a 4-5 szem csontival ellátott horgot már lendítettem is be a vízbe. Alternatív csaliként nálam volt néhány tégely BENZÁR JELLY csonti- és gilisztautánzat, illetve a szelektálás érdekében egy igazi „húsos” falat, a BENZÁR tonhalas LONG LIFE pellet is.

Az etetőanyag keverés mindig az első lépés.

Kezdődhet az alapozó etetés!

Már csak a horgot kellett kiválasztani…

…és feltűzni a 4-5 szem csontit.

Alternatív csaliként csonti- és gilisztautánzat…

…illetve tonhalas LONG LIFE pellet volt még nálam.

Az etetésen szokásos módon a „folyók törpeharcsája” jelent meg először, de nem sok akadt belőlük horogra, mert az éhes karikakeszegek, dévérkeszegek és bagolykeszegek gyorsan elzavarták őket. Miközben élveztem a sok kapást és fárasztást fél szemmel figyeltem a part széli vízben összegyűlő kishalakat is és vártam a napnyugtát, hogy a csökkenő fények között hátha el tudnék kapni ragadozókat is. Ahogy az árnyék a vízre vetült, már egyre többször riadtak szét a snecik, amik jelezték, hogy itt az ideje átállni a pergetésre.

A gébek mindig beelőznek minden halat…

…de hamar eltűnnek, ha megjelennek a karikakeszegek…

…dévérkeszegek…

…és a bagolykeszegek.

A bolót összecsomagoltam és a maradék etetőanyagot jól felvizezve beöntöttem az aprónépnek. A pergető bot karabinerébe SALMO THRILL-t akasztottam, de jópár dobás után is érintetlen maradt. Ekkor elkezdtem a part széli régiót felkutatni egy kontrasztos (fekete- sárga) HORNET-tel. Az elméletem igazolást nyert, ugyanis a 3. dobásra erőteljes kapásra vághattam be. A csalit egy szép csuka ragadta el, ami a kezdeti kirohanásai után még egy szép „csukafejest” is bemutatott, de a horogtól nem tudott megszabadulni annak ellenére sem, hogy vékonyan a szája szélébe akadt. A kezembe véve a fotózás után segítettem neki a horogszabadításban (kézzel és ujjakkal még is csak könnyebb), majd engedtem is útjára. Érdemes volt tehát a pergető felszerelést is magammal vinni, mert eredményesen sikerült megvalósítani a „kettő az egyben” horgászatot.