Castizmus...

A versenyszellem, a másik túlszárnyalása már az ősidők óta benne van az emberben és nincs ez másként a horgászatban sem.Már évtizedek óta vannak különféle horgászversenyek, de az idő előrehaladtával, hogy ezek minél inkább kiegyenlítettebbek lehessenek szétváltak különféle irányzatokra. Finomszerelékes horgászat, rablóhal horgászat, ponty horgászat és még sorolhatnám, sőt továbbmegyek, vannak olyan a horgászathoz kötődő versenyek, amelyek nem a halfogásról szólnak és az eredményeket sem ebben mérik. Ilyenek például a távdobó versenyek, ezek, azok a megmérettetések ahol a hatalmas dobásokról szól minden. És meg is érkeztünk a címben szereplő kifejezéshez, castizmus, minden, ami a dobáshoz kapcsolódik, mondhatjuk, hogy egy új irányzat!

Bár az „új” szó itt egy kicsi magyarázatra szorul, hiszen a távdobó versenyeknek a világban már régóta nagy hagyománya van. Nagyon komoly világversenyeket szerveznek és szerveztek eddig is, de ott a hosszú tengeri távdobó botok és a nagy henger multik jutottak szerephez. Viszont ez az irányzat a pontyhorgászat és eszközei köré csoportosul. Amiben az igazán nagy távolságok elérése mondhatjuk, hogy az elmúlt pár évben csúcsosodik ki. Már ebben a kategóriában is egyre több színvonalas versenyt rendeztek a nagyvilágban, de kis hazánkban is. Itthon szerencsére már több megmérettetésen vettem részt, melyek közül kétszer sikerült a legnagyobb dobást elérnem.

A Daiwa cég ezen irányelveket szem előtt tartva alkotta meg új családját, mely stílusosan a Cast’izm nevet kapta.

Ebből a családból most a Cast’izm Carp botot vittem el tesztelni. Az orsót hozzá szánt szándékkal nem ebből a családból választottam, mert az már egy korábbi cikkben górcső alá került és kitűnőre vizsgázott. Most a Daiwa Tournament Surf QDA orsó lett párjául választva. A Surf megnevezést a sorozaton belül azon orsók kapják, amelyeket a távoli dobásokhoz hangoltak. Csökkentett dobmélység jellemzi, hiszen ilyenkor nincs szükségünk 500-600 méter zsinórra, de még így is nagyon nagy tartalékunk marad a zsinórkapacitásban, hiszen ha távoli dobásokhoz kell zsinórt választani, akkor jellemzően 0.25 milliméterest használok.

Ezt az orsót tengeri horgászathoz készítették, HardBody Z alumínium orsótest öleli körbe a hajtást és biztosítja annak stabilitását és a kiemelkedő vonóerejét. Az orsótestbe jutó por és egyéb szennyeződések ellen a Magsealed technológia ad védelmet. De ne ugorjuk át oly hirtelen ezt a mondatot. Gondoljuk ezt végig. Ha az orsóházba csak néhány cseppnyi ártalmatlannak tűnő tengervíz jut be alkalmanként, a víz elpárolgása után a só kristályos szerkezetben marad jelen az orsóházban és így már látható, hogy milyen roncsolást tudna okozni a hajtásban ez az ártalmatlannak tűnő néhány csepp víz. A bevitt egyéb szennyeződéseket pedig még nem is vettük számba. Persze ez egy hosszabb folyamat, de ezt küszöbölhetjük ki a MagSealed technológiával. És ha ezt az orsót erre a nagyobb igénybevételű tengeri horgászatra tervezték, akkor itthon, a hazai körülmények között is tökéletesen megállja a helyét, legyen az bármennyire is szélsőséges.

A Cast'izm Carp botok fejlesztésekor az optimális dobótulajdonságok kerültek a középpontba, de ezek közül is kiemelten kettő, az erő és a pontosság. X45-ös karbon bottest, amely kevlár erősítést, V-Joint csatlakozást és Fuji Alconite K-gyűrűsort kapott, ahol a keverőgyűrű átmérője 50 milliméter! Egyértelmű volt, hogy meg kell nézzem, mit tud. A nagy testvért, vagyis a 3,9 méter és 3,5 lbs változatot vittem magammal a késő őszi kiruccanásomra, mert a jó idő engem is a partra csábított, de én voltam az egyetlen őrült, aki nem a víz felé dobált. De ennek nincs más módja, tudni akartam, mit tud a felszerelés. Ezt pedig csak így, parton lehet pontosan mérni.

Azért a páros nem először volt a kezemben korábban horgászat közben a vízen már láttam, hogy jó távokat lehet elérni vele és a 130 grammot nagyon magabiztosan repítette a távolba, de éreztem, hogy van még benne tartalék. Ezért a dobótesztnél 140 grammos ólmot tettem fel. Kevés olyan 3,5 lbs bot van, amire nyugodt szívvel fel merem rakni a 140 grammot, de a Cast'izm ilyen. 180 méterig mértem ki a pályát, bízva abban, hogy meg tudom közelíteni a dobásokkal. Bár az időjárás nem volt a legideálisabb, a pályára merőleges, kereszt irányú szelet kaptam. Igaz nem volt erős, de annyira igen, hogy mind az oda, mind a vissza irányba végzett dobásokat is negatívan befolyásolja. Szerintem az egyik legdrasztikusabb távolság csökkentő szélirány az oldalszél, hiszen ilyenkor méterekkel, de akár tíz méterekkel is több zsinór szaladhat le a dobról, melyet az ólomnak maga után kell „cipelnie” repülés közben, és ahogyan a szél belekap a zsinórba ezt még inkább fékezi. Ennél még a szembeszél is jobb… Annyira nem kenődtem el, elfogadtam, hogy a mai napra ezt dobta a gép. De legalább a nap sütött.

Akkor kezdjük

Az orsó dobját 0.25 milliméteres zsinórral töltöttem fel. Dobóelőtétnek pedig a Daiwa J-Braid fonott zsinórt használtam. Mióta megjelent a palettán ezt használom, hibátlan.

Az első bemelegítő dobások 160 - 170 méter körüli gyalogtúrát jelentettek, de éreztem, hogy ezek még nem igazán eltalált dobások, több volt még a felszerelésben. A dobások egyre inkább közelítettek a 180 méterhez, éreztem, hogy meglesz a kitűzött cél.

Végre megvolt az első 180 méter feletti dobás, 181 méter. De adtam még esélyt hátha tudok ezen javítani és össze is jött. A legnagyobb mért dobás végül 182,3 méter volt

Ugye nem látszik az illesztés? Na, ez a V-Joint

Több dobás volt a 180 méter közvetlen közelében, hol kicsivel alatta, hol kicsivel felette. Szóval úgy érzem, hogy a Cast’izm Carp bot távdobásra hangolása igazán jól sikerült a tervező mérnököknek és ehhez egy igazán jó választásnak bizonyult a Tournament Surf QDA orsó is. Többször hallottam már azt, hogy mire jó egy ilyen teszt, mit lehet ebből leszűrni? Hiszen minden horgász különböző, ki ekkorát, ki akkorát tud egy adott bottal dobni és ez így igaz! Nem vagyunk egyformák.

Itt már éreztem, hogy ez jó dobás lesz

Azonban ha ezt az összetett rendszert leegyszerűsítjük és két változóra bontjuk, amelyből az egyik a felszerelés határait mutatja, a másik pedig a horgász határait, akkor láthatjuk, hogy melyik irányba kell elindulnunk. Körülbelül 6 évvel ezelőtt voltam abban a dilemmában, hogy nem tudtam pontosan, hogy a saját, vagy a felszerelésem korlátait értem el. Akkor nagy hasznát vettem volna, ha ilyenfajta megközelítésben is olvashatok a felszerelésekről. Lehet, hogy kevésbé rögös úton jutottam volna el a Daiwa termékekhez, melyek új távlatokat nyitottak meg számomra.

A dobó tulajdonságok tesztje még inkább azt mutatta, hogy élesben, vízparton ismét kipróbáljam a felszerelést. Az elsőtapasztalatok annyira pozitívak voltak, hogy ezzel a szettel horgásztam a Daiwa cég termékbemutató filmjének készítésekor is, melyet a Bugaszegi horgásztavon forgattunk. A tó egy nagyon jó hangulatú, kis létszámú egyesületi víz, egy tőzeg tó. A maga természetese ősállományával. Mivel a víz számomra teljesen ismeretlen volt, így nagyon szívesen fogadtam a helyi horgászok tanácsait és ezeket megfogadva az egyik stégen kezdtük meg a horgászatot. Az előttünk elterülő vízterület feltérképezését csónakból kezdtük meg és a meder vizsgálatakor mindenütt, több - kevesebb növényi maradványt találtunk, ami nem csoda, hisz ez egy tőzeg tó. Általában igyekszem az ilyen részeket elkerülni, de itt ilyen volt az egész terület. Kicsit tartottam attól, hogy a bedobott végszereléken felkínált csali, ilyen aljzaton is csábító lesz-e a halak számára.

A technikai értekezlettel, a táborállítással, a helykereséssel, bójázással és az első etetéssel kora délutánba hajlóan végeztünk. Egészen estig tartott, amíg rá tudtunk cáfolni a félelmemre, hogy ez a tőzeges ajzat talán nem annyira nyerő a halaknak. Nagyon lassan teltek ezek az órák, de szerencsére megjött az első érdeklődő, ami igazolta, hogy megtalálják a csalit a kiszemelt helyen a félelmeim ellenére is.

Szerencsére az éjszakánk mozgalmas volt, aktívak voltak a halak egészen reggelig. De a hajnali órák után gyengültek meg, majd meg is álltak a kapások. Elméleteink szerint ennek több oka is lehetett. A nem túl mély 140 cm körüli vízben akár a bója körüli csónakforgalom is okozhatta, mert körülbelül a tó közepét horgásztam és a csónakos horgászok itt közlekedtek. Mindezt merő jóindulatból tették, mert jellemzően nem horgásszák ezt a távot, gondolták, itt zavarnak legkevésbé. De az is lehet, hogy egyszerűen nappal visszahúzódtak a halak a tó egyéb területein lévő védelmet nyújtó természetes akadókba és onnan csak naplemente után merészkedtek elő a nyílt vízre. Akármi mi is volt az oka, nappal csak 1-2 kisebb néhány kilógrammos példányt sikerült becsapni. Az éjszaka fogott halakból néhányat, reggelig pontyzsákba tettük a kamrák kedvéért.

egy „átlagos” érdeklődő

Még nem lámpalázas

Igazi őserő

A horgásztársam bójájáról 1 egész napig nem érkezett kapás, éjjel sem. A helykeresésnél nem találtunk számottevő különbséget a két hely között, a mélység, de még a tőzeges ajzat is - a mi érzékszerveink által - ugyanolyannak tűnt. Azonban 20-25 méterrel közelebb volt a parthoz az én bójámhoz képest. Az első nap sikertelensége után először az egyik botját dobtuk át az én bójám mellé. Ahogy a nap közeledett a horizonthoz meg is lett a váltás eredménye, neki is megérkezett az első érdeklődő. A másik botot már csak kíváncsiságból is, a rövidebb bóján hagytuk, mely ismét teljesen néma maradt egész éjszaka.

2 nap eredménytelenség után a rövidebb etetésen nem próbálkoztunk tovább, hiszen a benti bója szépen adta a halat. Innen bentről sikerült megfogni az új tórekordot is. Nagyon örültemennek a halnak, amely csak súlyban volt új rekord, mert a korábbi címvédő pontyot sikerült nekem ismegfogni, de már közel 70 dkg-mal nehezebben. De igazán méltó volt a tórekord címhez, mert eszméletlen erőben volt. Több 10-13 kg közötti példányt sikerült megfogni, de azokkal össze sem volt hasonlítható, pedig csak néhány kilogrammal volt nehezebb. 15-20 percig tartott a fárasztás, miközben a felszerelést maximálisan terheltem. Természetesen a szűk keresztmetszet a 0.25-ös zsinór volt, de a bot így is kellő rugalmassággal reagálta le a hal heves kirohanásait és az orsó is letapadás mentesen és finoman adagolta a zsinórt, amikor erre szükség volt.

Azért bentről szerencsére jöttek

Egyre többször találkozom olyan helyzetekkel, amikor nagy távokat kell elérni ahhoz, hogy eredményesek lehessünk, és hiába próbálunk más alternatívát, vagy valami kibúvót keresni, nincsen! Bele kell állni és csinálni. Ilyenkor jó az, ha az ember kezében egy olyan felszerelés van, amiben benne van ennek a lehetősége.

A többi már csak akarat és gyakorlás

gyönyörű sötét tónusok igazi „tőzeges” jellemvonások