CSEPELTŐL A TÖKÖLI PARKERDŐIG

Itt az ősz, az igazi ősz. A fák levelei sárgás színekben pompáznak...Lassan sétálok a kis ösvényeken, a hideg átjár, de a vízpart hangulata felmelegít. Csukákra vadászok... Reggel 7 óra, jelez az ébresztő, a szemem kipattan, a kedvem jó, hiszen ma ismét horgászni indulok. Lassan kortyolgatom a kávét, előkészítem az ellátmányt, majd öltözök. Az ajtón kilépve szembe találom magam az igazi őszi hideggel. A felszerelést előkaparom a sufniból, mehet pár kisebb holmi a táskába, aztán irány a busz. Fél óra múlva épp a másik buszra szállok fel, ami elfuvaroz Csepelre, ahol találkozok barátommal. Gyors Márton napi köszöntés után spuri a partra. :)



Reggel 7 óra, jelez az ébresztő, a szemem kipattan, a kedvem jó, hiszen ma ismét horgászni indulok. Lassan kortyolgatom a kávét, előkészítem az ellátmányt, majd öltözök. Az ajtón kilépve szembe találom magam az igazi őszi hideggel. A felszerelést előkaparom a sufniból, mehet pár kisebb holmi a táskába, aztán irány a busz. Fél óra múlva épp a másik buszra szállok fel, ami elfuvaroz Csepelre, ahol találkozok barátommal. Gyors Márton napi köszöntés után spuri a partra. :)



Még 2 utcára vagyunk a víztől, de már kapkodva szedjük elő a botokat a vászonból, hogy minél gyorsabban kezdhessük a horgászatot. A bot megvan, mehet rá az orsó, damil befűz, erre pedig jön a drót előke aminek a kapcsába egy kicsi, narancssárga, tollakkal díszített körforgó került. Csukákra vadászunk, először a partszéli kis vizet dobáljuk, mert ott gyanítjuk a krokodilusokat. A szél néha ellenünk, néha pedig velünk van, hol felkapja a csalinkat és egy jó helyre söpri, hol pedig egy korhadt fa aljába gyömöszöli.


A tiszta vízben tökéletesen látom, ahogy a narancssárga szín fel-felvillan. Egy hosszú dobásnál a csali pont a faágak alá pottyan, ahogy a csali egyre közelebb ért, újra látom a színes villogást, majd egyszer csak megszűnik a villantó színes tánca és egy erő teljes rávágást érzek a boton. Heves és gyors fejrázásai, és kitörései adták tudtomra, hogy csukával van dolgom. A letisztult vízben öröm volt nézni ahogy, ide-oda cikázik, próbál megszabadulni a kezdetekben gyanútlan kishalnak vélt áldozatától. Pillanatokon belül a kezemben van, tekergőzik, ellenkezik, de végül csak megengedi, hogy megszabadítsam a horogtól.



A fényképezés után természetesen visszakerült a vízbe.Már a nap elején is úgy terveztük, hogy nem időzünk sokat egy helyen, hogy minél több részt meg tudjunk horgászni. Így szépen haladtunk egyre lentebb. Egy-egy helyen megálltunk, ahol a halat sejtettünk, pont ilyen volt egy móló csoport is ahol bandáztak a sügik. A kis bestiák annyira óvatosan kóstolgatták a különféle színes twistereket, hogy sajnos csak a megakasztásig jutottunk el, de ezután lefordultak a hegyes kampók végéről.


A séta közben, nézelődtünk, gyönyörködtünk a tájban, és fontolgattuk, hogy el kellene nézni Miklós felé is. Gyors tanakodás után végül úgy döntöttünk, hogy végig dobáljuk a Csepeli részt, és utána átmegyünk a Tököli Parkerdőhöz... sajnos a csepeli szakasz nem adott több halat, így indultunk tovább.


A parkerdőnél szintén egy elég hosszú szakasz állt a rendelkezésünkre. A szél itt még erősebben tombolt így, kicsit nehézkesen, de mégis meglehetett dobálni a pályát, és a bedőlt, korhadt fatuskókat a vizet szegélyező stégekről. A csali vesztést itt se úsztam meg, egy-két villantó, és kanál talán még mindig ott díszíti a nádasokat.


A sokadik szakadás után, az utolsó épnek mondható villantót kapcsoltam a karabinerbe. Abban a pillanatban egy elég széles stégen voltunk ahonnan kényelmesen meglehetett dobni a hosszú nád falat, dobtam az elsőt tekertem, tekertem, majd egyszer csak elakadt... gondoltam a hínár magához ölelte a csalimat, de ebben a pillanatban a hínár rúgkapálni kezdett. Először csak egy kisebbet, majd egyre többet és nagyobbat. Így lett a hínárból ismét egy csuka, ami méretéhez képest igen erősen tombolt a stég előtt. Egyágú horog volt fenn, így az első adandó alkalommal, óvatosan, de mégis egy határozott mozdulattal tarkón ragadtam a csukát, és ideiglenesen partra helyeztem.





A csuka úszhat, mi pedig lassan elindulunk hazafelé, ebben a novemberi naplementében.




Írta: Makai Dániel

Fotók:Futó Márton és Makai Dániel

1 embernek tetszik