0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Menü Kategóriák
kedvencek bejelentkezés
0
icon
icon
2024-as akcióink Kuponok
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók

December, a nagy pontyok hónapja

A tél és egyúttal a hideg idő beköszöntével sok horgász már elpakolja a felszerelését és várja a következő horgász szezont. Van azonban pár elhívatott pontyhorgász, akinek a horgászidény egész évben tart és ez alól a téli hónapok sem kivételek. Természetesen a téli horgászat már nem olyan egyszerű, mint az év többi részében, gondolok itt a hideg időre, valamint a lehűlt vízhőfokra és a halak sem táplálkoznak már olyan intenzíven, mint máskor. Elég nagy az esély a kudarcra és sokan inkább meg sem próbálnak már ilyenkor pontyot fogni. Sajnos ennek több oka is lehet, pl. a jó minőségű sátor, fűtés, meleg ruházat hiánya valamint a szenvedély a pontyok iránt.







Szerencsére nekem mindenem megvan, ezért nincs akadálya, hogy télen is a vízparton legyek és élményekkel, vagy kudarcokkal gazdagodjak. Mint minden évszaknak, a téli pontyozásnak is megvan a maga varázsa. A fák lehullajtják a levelüket, a meleg napsütést pedig a ködös, zúzmarás, hideg idő váltja fel és nem utolsósorban a tavak kiürülnek, ezáltal csend és béke honol a vízpartokon, amit én nagyon szeretek, ezért számomra nem is kérdés, hogy decemberben is a vízparton legyek. Egy nagy és mély bányatóra terveztem a horgászatomat, de megérkezésemkor a kiszemelt parti helyen már 2 cseh srác horgászott, a tó többi részén pedig nem láttam értelmét, hogy letelepüljek és sziget horgászatra sem készültem, ezért nem maradt más hátra, mint, hogy éjszaka közepén visszakocsikáztam a lakóhelyem közelébe lévő 200 hektáros víztározóra. Kicsit bosszantott a dolog, mivel bányatóra készültem, nagyon nehéz bojlikat csináltam a nagy mélységek miatt, a tározó pedig ahova átmentem sekély 4-5 méter mély és iszapos, a nehéz golyó pedig nem igazán jó oda, mivel gyorsan belesüpped az iszapba és a pontyok már nem túrják a tó alját olyan intenzíven, mint nyáron. Ízvilágba kétféle bojlit vittem magammal, egy kagylóst és egy kagylós-eprest, amiből az édes jellegű szintén nem jó a víztározóra a kisebb pontyok és egyéb halak miatt. Este 22 órakor érkeztem meg a tóhoz, ami sötétségbe borult és teljesen kihalt volt, aminek nagyon örültem. Nem tudom mi az oka, de imádok egyedül horgászni, nem kell alkalmazkodnom senkihez és teljesen a horgászatra tudok koncentrálni. Nagyon fellelkesültem, hogy egyedül vagyok az egész tavon, ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan kialakítom a táboromat, és még az este lebójázok, majd a botokat is behúzom. Mivel a tavat jól ismerem és az éjszaka közepén nem akartam tapogató rudazni, ezért találomra letettem 2 bóját a parttól kb. 200 méter távolságra, majd beetettem bójánként 10 szem bojlit, a felcsalizott botokat pedig pva hálóba csomagolt 4 mm-es aminó pellet kíséretében letettem a bójáktól pár méterre. Mire mindennel végeztem, már hajnali 1 óra volt, ezért gyorsan lefeküdtem aludni, hogy kipihenjem magam a kimerítő nap után. Egy két órát aludhattam mikor a jobb oldali botomon a jelző, ami egy szem 28 mm-es Elite-Strawberry bojlival volt csalizva, megszólalt. Hirtelen azt hittem álmodok, mert nem számítottam, hogy ilyen gyorsan lesz kapásom a találomra letett bójáról, főleg nem télen. Gyorsan felvettem a meleg kabátot, mivel kint mínusz volt és csak azután sétáltam oda a bothoz. Az orsómról még mindig ment le a zsinór, ezért ráemeltem a botra ás már indultam is csónakkal a hal után. A pontyot viszonylag gyorsan ki tudtam fárasztani a 6 fokos vízben, már nem volt igazi elemében. A fejlámpám fényénél láttam, hogy szép és nagyon hosszú hal ezért kivittem a partra és lemértem. Mérhetetlenül boldog voltam mikor a mérlegem 16,80 kg-nál állapodott meg.








Mivel nagyon fáradt voltam és a kezem is teljesen átfagyott, úgy döntöttem, hogy a botomat már nem viszem vissza, hanem inkább kipihenem magam. Dél volt mire felébredtem, és mikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy az egész tó ködbe burkolózik, ami 2 napig ki is tartott. Mivel éjszaka GPS-el nem mentettem el a bójákat, nem sok esélyt adtam magamnak, hogy a 2 méteres látótávolságba újra meg is találom őket. Mivel a másik botom még bent volt, úgy döntöttem, hogy beszállok a csónakba és az orsót lassan tekerve bemotorozok a lerakott zsinórom végéig, ahol a bója is meglesz, majd elmentem a gps-el és a másikat is megkeresem. A műveletemet siker koronázta, mind a két bóját megtaláltam, majd el is mentettem a helyzetüket, így már semmi nem akadályozta, hogy bármikor visszataláljak hozzájuk. Nap közben már nem horgásztam, hanem kötöttem 2 tartalék szerelést és a csalinak szánt bojlikból egy párat bepasztáztam, hátha a halakat jobban kapásra tudom ösztökélni. A nap gyorsan el telt, mert fél ötkor már be is sötétedett, így nem maradt más hátra csak, hogy a botokat felcsalizzam és bevigyem. Sok horgásszal ellentétben én a bojlim méretét még télen sem viszem 26 mm-alá, ráadásul a horogtól is elengedem 2-3 centiméterre és mégis tudok halat fogni. Most is így tettem, az egyik botomra egy pasztázott 30 mm-es Elite bojlit raktam, a másikra pedig egy 28 mm-es Elite-Strawberryt natúrba és így vittem be őket. Az etetésre szánt bojlik 22 mm-esek voltak, amiből 10-13 szemet etettem és még 2-3 szem 25 mm-es IB amino pelletet. Sokszor leírtam már, hogy a jó minőségű könnyen emészthető csaliból kevés is elég, így én nyáron sem szoktam többet etetni a Magyar vizeken, a külföldi nagy tavakon viszont más helyzet. Mire végeztem a behordással ismét nulla fok alá kúszott a hőmérőm higanyszála, ezért jobbnak láttam bevackolnom magam a hálózsákomba. Az éjszakám ismét nem telt eredménytelenül, mert este 22 órakor egy kapásra ébredtem, ezúttal a balos botomon volt egy ponty, ami a pasztázott Elite bojlimra csábult el. Szokásomhoz híven ráemeltem a botra, majd próbáltam párat tekerni az orsóval, hogy felvegyem a hallal a kontaktus, de esélyem sem volt megtekernem az orsót, mivel a hal a dobról folyamatosan húzta a zsinórt és lassan oldalazott vele. Az adrenalin elöntötte a testemet, a lábam is remegni kezdett, mert éreztem, hogy egy jó ponty van a damilom végén. Gyorsan a csónakba pattantam és elindultam a sűrű ködben a feltételezett ellenfelem irányába. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a halat utol értem, mivel a nagy ködben teljesen elvesztettem az irányérzékemet, mert nem tudtam mihez viszonyítani, hiszen 2 méternél tovább nem láttam el és a fejlámpám fénye is csak rontott a helyzetemen. A ponty végig tartotta a mélységet és öregurasan ballagott a víz alatt, míg nem 15-20 perc elteltével éreztem, hogy lassan át tudom venni az uralmat felette. Még pár perc telt el mire megmutatta magát nekem. Szerencsére szélcsend volt, így könnyen sikerült megmerítenem és csak a csónakba emeléskor éreztem, hogy ez bizony húsz feletti lesz. Többször írtam már, hogy nekem nem a hal mérete az elsődleges, hanem hogy szép és hibátlan legyen, még ha egy kisebb példány is, viszont most nagyon örültem, hogy decemberben egy ilyen nagy pontyot sikerült fognom. Eddig minden tökéletesen alakult a számomra, viszont a feketeleves csak most jött, mert nem láttam a parti fényeket és nem tudtam, hogy hol vagyok a tavon, és merre induljak el. Nagyon megijedtem, mivel egyedül voltam a tározón így hiába kiabáltam volna, nem hallotta volna meg senki. Már azon gondolkodtam, hogy a pontyot hiába nagy és szép, visszaengedem (Számomra a hal épsége fontosabb, mint, hogy bármi baja legyen) és megpróbálok valamerre elindulni, mikor eszembe jutott, hogy a kabátom belső zsebébe raktam a GPS-t, amit meg is találtam, így már nem volt akadály, hogy kijussak a partra. A kaland után szerencsésen kijutottam a táboromhoz, majd a pontyot lemértem és iszonyatos boldogságot éreztem, mert a mérleg 20,90 kg-nál állapodott meg. Ezután a fogást egy szivarral és egy jó vörös borral meg is ünnepeltem. A túrámból még 5 nap vissza volt, de én már teljesen elégedett voltam magammal és ekkor még nem is tudtam, hogy milyen szenzációs hétnek nézek elébe.






Mivel nem jött álom a szememre és az adrenalin is még hajtott, a botot gyorsan visszavittem ugyanazzal a bojlival mert a ponty nem verte le fárasztás közben. Miután végeztem a behordással, még egy kicsit kint ácsorogtam a hidegben és gondolatban újra átéltem a fárasztást. Merengésemből ismét egy kapás riasztott vissza a valóságba, amit alig akartam elhinni, mivel decembert írtunk, 6 fokos volt a víz és mégis ilyen intenzitással ettek a pontyok. Gyorsan ráemeltem a botra, de mielőtt beszálltam volna a csónakba, a GPS-t elő készítettem, hogy még egyszer ne kerüljek olyan helyzetbe, mint egy órával ezelőtt. Ez a hal is jól küzdött, majd pár perces fárasztást követően egy kövér tőponty pihent a merítőmben. Legszívesebben kiabáltam volna egy nagyot örömömben, de inkább gyorsan kivittem a halat és lemértem. Ezúttal egy 15,50 kg-os pontyot sikerült fognom és fényképezőgép elé állítanom.




Lassan pirkadni kezdett és mivel elég mozgalmas volt az éjszaka úgy döntöttem, hogy nem horgászom tovább, hanem pihenek egy jót. Délután ébredtem meg, és mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy a köd feloszlott, helyette pedig a déli szél erősödött meg, aminek azért örültem, mert a 3. napomon végre a tavat és a tájat is láthattam és nem csak pár métert előttem. Az eddig történt események teljes megnyugvással töltöttek el, ezért nem siettem a botok újra húzásával, hanem inkább visszafeküdtem pihenni. Este 9 óra volt, mikor újra megébredtem, de miközben aludtam, a szél átfordult északira és farkasordító hideg lett. Felöltöztem meleg ruhába, hogy újra bevigyem a botokat, de mikor a csónakba szálltam és le akartam hajtani a motort, rá kellett jönnöm, hogy nem tudom, mert a hullámzás ráverte a vizet, ami rögtön odafagyott és ezáltal meg sem tudtam mozdítani. Szerencsére mindig van nálam egy gumikalapács mellyel össze tudtam törni a jeget és a motort újra használható állapotba hoztam. A megpróbáltatásaim ezzel még nem értek véget, mert befele haladás közben a hullámok bevertek a csónakba és a ruhámra, ami egyből rám is fagyott. Nagy nehézségek és szitkozódások közepette azért bejuttattam mind a két botomat és csak egy meleg teára vágytam, hogy kicsi életet leheljen belém. Nem bántam volna, ha ezen az éjszakán nem lesz kapásom, mert a hideg levegő és a nagy szél elég sok energiát kivett belőlem, viszont a pontyok nem így gondolták, mert az éjszaka folyamán 3 szépet is sikerült fognom 17, 16,50 és 15 kg-os súlyban. Reggel, miközben a halakat fotóztam azon gondolkodtam, hogy a rossz időjárási körülmények ellenére is milyen boldog vagyok, hogy a vízparton lehetek és nem a meleg lakásban ücsörgök otthon.







A szél egész nap nem csillapodott, ezért ismét oltalmat kerestem magamnak és újra csak este terveztem visszavinni a botjaimat. Az ágyamon fekve azon gondolkoztam, hogy az évek alatt mennyi teória megdőlt már a pontyhorgászattal kapcsolatban, gondolok itt arra, hogy elvermel a hal és nem eszik, valamint télen édes bojlival lehet inkább pontyot fogni és kis golyóval érdemes inkább próbálkozni, valamint különböző folyadékokat ajánlanak, hogy minél intenzívebb legyen. Ezzel szemben én nem dippelek, kiszárított kemény bojlival horgászok, legtöbbször nagy méretben, és ráadásul december, január és februárban is pontyozok és mégis tudok halat fogni. Én azt mondom, tapasztalatokat a vízparton lehet csak szerezni, de sajnos sok olyan ember van, akiknek nincs meg a kellő tapasztalata a ponty horgászattal kapcsolatban és még is írásra adja a fejét, ezáltal akaratlanul is sok embert meg tud téveszteni, akik még kezdők a bojlis horgászat terén. Az újságcikkek jó dolgok, de használjuk a fejünket is, és ne vegyünk mindent szent írásnak, amit olvasunk. Visszatérve a túrámra, sajnos a szél éjszakára sem csillapodott, a botjaim pedig kint voltak a parton, így nem volt mit tennem, beöltöztem, majd a csónakról levertem a jeget és irány a víz. A botok lerakása sem ment könnyen, mert a nagy szél miatt a csónak össze-vissza forgott és mire a szerelés leért a tó aljára, már pár méterrel arrébb is voltam, ezáltal már csak vaktában tudtam beszórni az etetni szánt bojlit. Közel 40 perc telt el, mire a két botomat sikerült letennem a megfelelő helyre, majd jöhetett a szokásos procedúra, vizes ruha le, száraz pedig fel. Ezen az éjszakán a kapásjelzőim csendben maradtak, így nem zavarták meg az álmomat, csak a mozgás érzékelőm riasztott be hajnalban, jelezve, hogy vendégem érkezett. Gyorsan kikeltem az ágyból és láttam, hogy a kis asztalomon kint felejtett pár szem bojlit egy róka eszi éppen. Gondolom a szagok csábította ide. Gyorsan elhajtottam egy bottal, de mivel már pirkadt nem feküdtem vissza aludni, ehelyett csináltam egy forró teát és figyeltem a tajtékzó tavat. Fél órája lehettem fent, mikor a bal oldali botomon megszólalt a kapásjelző. Már rutinosan, először a motoromról vertem le a jeget és csak utána vágtam be, így elkerültem, hogy csónakba szállás után elsodorjon a hullámzás. Mikor elhagytam a partot egyből éreztem, hogy a hal nagyon komótosan oldalaz a sodrás iránnyal szemben, amiből egyből gondoltam, hogy ismét egy jó ponty lehet a horgon. A feltevésem be is igazolódott, mert 25 perc elteltével még mindig nem láttam a halat a zsinórom végén, ráadásul az időjárás is ellenem volt, mert a nagy szélben nagyon nehéz volt egyenesbe tartani a csónakomat. A ponty folyamatosan a hullámokkal szemben úszott, így kénytelen voltam utána menni, ami azt jelentette, hogy egyre több víz volt a csónakban, de több, mint fél órás huzavona után ismét a merítőmben pihent egy szép kövér tőponty a tározó öreg lakói közül. A sikeres merítést követően rikkantottam egy nagyot, aminek az lett a következménye, hogy vagy 40 darab vadkacsát megriasztottam, amik a vízen úszkáltak. Gondolom, nem örültek, hogy megzavartam őket a nyugalmukban. A hallal végül kijutottam a partra és ismét mosoly hagyta el az arcomat, mert ezúttal egy 20,80 kilogrammos pontyot sikerült ideiglenesen a partra juttatnom. Hihetetlen, decemberben 2 db húsz feletti és még pár darab 15 feletti ponty, ezt álmaimban sem gondoltam volna.








A hideg és a szél ellenére nagyon jól éreztem magam a bőrömben és úgy döntöttem, hogy iszogatok egy kicsit és élvezem a kintlétet a szabadban. A nap ismét gyorsan eltelt és az utolsó éjszakához készülődtem, amit a tavon töltöttem. Délutánra az időjárás is megenyhült, de lehet csak azért éreztem így, mert a szél is csillapodott kicsit. A kedvem egyre jobb lett, mert a kezem nem fázott már és a motorról sem kellett levernem a jeget, ezért nagyon optimistán álltam neki az éjszakának. A csalizásomban ezúttal annyit változtattam, hogy mind a két botomra Elite bojlit raktam paszta nélkül 28 mm-es méretben és a csalit nem a bója bal oldalára raktam le, hanem a jobb oldalra, hátha ismét megtalálja egy öreg ponty. Este 8-ra végeztem mindennel, de mivel nem voltam fáradt és tiszta volt az idő is, ezért úgy döntöttem, hogy még teázgatok egy kicsit és üldögélek a székemben. Decemberhez képest nagyon szép éjszaka volt, a szél teljesen elállt és a hőmérőm is 3 fokot mutatott, így a meleg ruhában nagyon jól éreztem magamat, ráadásul a jobb oldali botomon bejelzett a kapásjelzőm is. Csippant egyet, majd elhallgatott. Lassan odasétáltam és a fejlámpámmal megvilágítottam a svingert, hogy lássam emelkedett-e valamennyit, de mivel ugyanúgy állt, mint a másik, ezért elindultam vissza a székhez. Éppen leültem, amikor ismét csippant egyet, majd lassan emelkedni kezdett. Gyorsan odaléptem, ráemeltem és már indultam is a csónakkal a hal után. A tükörvízen viszonylag gyorsan a ponty fölé tudtam érni és a szélcsendben végre kiélvezhettem a fárasztás minden örömét. Végre éreztem a hal minden rezdülését és semmitől nem zavartatva élvezettel fárasztottam, míg végül megpillantottam, majd megmerítettem. A hálóval kicsit megemeltem és egyből éreztem, hogy jó súlyban van. Kifele menet a torkomban dobogott a szívem és minél előbb tudni szerettem volna, hogy hány kiló. A mérlegem ezúttal 20,30 kg-nál állt meg, mondanom sem kell, a fellegekben éreztem magam. Hihetetlen, decemberben itt állok egyedül egy szép tó partján és ilyen halakkal ajándékoz meg a víz.









Még csak este 22 óra volt és tele voltam energiával, gyorsan visszavittem a botot és lefeküdtem aludni. A reggeli órákban még fogtam 3 pontyot, egy 15,20, 14,80 és egy 13,50 kilogrammosat. Mivel a tározó már így is sokkal többet adott, mint vártam volna, ezért egyik botomat sem vittem már vissza, hanem örömittasan lefeküdtem aludni, hogy reggel kipihenten tudjak összecsomagolni. Szerencsére szél és köd mentes időre ébredtem, így a pakolás is gyorsan ment. Mikor végeztem mindennel, egy pár percig csak álltam és bámultam a tavat, majd köszönetet mondtam, hogy ilyen élményekkel ajándékozott meg.









Aki igazán szereti a pontyhorgászatot annak jó értelemben egy kicsit őrültnek is kell lennie, hogy semmilyen körülmény ne tántorítsa el ettől a szép sporttól. Ha egy darab halat sem fogtam volna ezen a túrán, akkor is boldog lennék, mert kint lehettem a természetben és kedvenc időtöltésemnek a pontyhorgászatnak hódolhattam.

Kedves sporttársak ne féljünk a téltől és a rossz időjárási körülményektől, még ha halat nem is fogunk, mert egy ilyen extrém horgászat alatt lehet csak igazán felejthetetlen élményeket szerezni magunknak.












Üdvözlettel: Bundik Zsolt
Imperial Baits Team
Forrás: Bundik Zsolt
   0   0 Ft Megrendelem
A kosár tartalma:
Kosár
Vásárlás folytatása Tovább a pénztárhoz
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy cookie-kat használjunk, amiket jobb szolgáltatás nyújtás érdekében használunk fel. További információk