Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

Dzsungelharc /Christian Schlott/

Előző hónapban bereppent egy olvasói levél a Ponty Világ szerkesztőségébe s ez adta az ötletet ehhez a cikkhez. A kérdés nagyjából a következő volt: Hogyan kell horgászni egy vízinövényekkel benőtt sóderos, illetve tőzeges tavon horgászni ahhoz, hogy legyen kapás, és a horogra akadt pontyot ki is lehessen szabadítani a dzsungelből.

Vizinövények vég nélkül.... a háromfai tó nem ok nélkül hordja a Zöld Pokol (Green Hell) becenevet, amit mellesleg én ragasztottam rá!



Én személy szerint szeretem az ilyen vizeket, egészen különleges vonzást gyakorolnak rám, mert itt a horgászatomat egy kicsit át kell gondolnom. Alapfeltétel a legtöbb esetben a csónak, hogy a horogra akadt halhoz eljussunk, és így a pontymatracra tudjuk fektetni, de ha esetleg valami miatt mégsem lenne, akkor a későbbiekben elmondom hogyan tudjuk megoldani nélküle is.

Helyválasztás

Sóderos tó erős vizinövényzettel: A fő probléma ezeken a tavakon a halak helyének a meghatározása. Ha a víz tiszta, akkor legalább 1-1,5 méter mélységig látható, hogy a halak merre úsznak és táplálkoznak előszeretettel, gyakran csak keskeny járatok látszanak a vizinövény zűrzavarban, amiket felülről a vizinövények részben még be is fednek. Valamennyi gyakorlattal, és egy jó polarizált szemüveggel könnyen meg lehet találni a pontyoknak a gyakorta használt útvonalait, ahol egész gyorsan el tudnak jutni „A”-tól „B”-be. Az ilyen utakat behorgászni mindenképpen érdemes, akkor is, ha az utakon a halak nem szükségképpen táplálkoznak. A sűrű vizinövényzetben biztonságban érzik magukat, ugyan miért jönnének ki belőle? A vizinövények közt találnak táplálékot, nyáron árnyékot tartanak nekik, és termelnek egy jó adag oxigént . Éjszaka könnyebben lehet a pontyokat kifogni a nyílt vizből , hiszen ilyenkor elhagyják a biztonságot nyújtó fedezéket a táplálékkeresés kedvéért. Érdemes a vizinövénnyel benőtt telepek szélére horgászni, vagy a vizidzsungelben található kisebb lyukakba . Ezek gyakran csak 1 vagy fél négyzetméter területűek, ide mindenképpen horgásznék , különösen akkor, ha a vizinövénytelepen kívül nem található máshol növényzet, ebben az esetben igazi Hot Spotnak számítanak.

Szeretek az ilyen vizeken horgászni!


Tőzeges tavakon:
Megfigyeltem, hogy a tőzeges tavakon háromféle iszap található. Az első a rothadástól nagyon büdös, telis tele rothadó levelekkel, ágakkal, mindenfélével, rohadt sajt szaga van (metán gázt jelez), ezeket a részeket nagy ívben kikerülöm. Aztán van a finom enyhén ruganyos iszap, aminek tőzeg szaga van, nincsen benne levél, ágacskák, ez a jó iszap. Nyáron amikor be lehet menni a vízbe, a lábunkkal is érezhetjük a különbséget, vagy a medret letapogathatjuk egy rúd segítségével. Azok a helyek, ahol az átmenetet találjuk a szokványos iszap, és a „jó” iszap között, azok a legproduktívabbak. Ilyen helyeket nemcsak a tó közepén lehet találni, hanem nagyon gyakran tó fölé hajló fák, bokrok alatt is. Sokszor horgászom ilyen helyekre, akkor is, ha a víz csak 30 centi mély. Évekkel ezelőtt Pötrétén pont egy ilyen bokor alatti helyről úgy 30 cm mélyről fogtam ki egy majdnem 20 kilós pikkelyes pontyot.

Tökleveles tavakon:
Mint például a Háromfai horgásztó, le kell szögeznem rögtön, hogy csónak nélkül a halak 90%-át elveszíti az ember, de még mindig az egyik kedvenc magyarországi tavam. Egy taktika, amit már évek óta eredményesen alkalmazok, nem kell hozzá semmi más, csak egy csónak. Megpróbálok olyan halkan ahogyan csak tudok a kiszemelt horgászhelyre bejutni a csónakkal, aztán felállok, és egyszer erősen odataposok a csónak aljába, közben figyelem a csónak környékén hol mozognak a töklevelek, ahogyan a megijedt menekülő halak odébblökik a vizinövények szárát.
Oda horgászok, ahol a mozgást láttam. Talán kicsit együgyűen hangzik, de ez a taktika már sok halhoz hozzásegített. Akkor is, ha ezzel egy időre elijesztem a halakat, egy idő elteltével ismét visszatérnek, és mit fognak találni? Az etetésemet és természetesen a horgomat benne elbújtatva.

Szerelékek:
Megpróbálok olyan kevés ellenállási lehetőséget nyújtani a vizinövényeknek, amennyire csak tudok. Ami annyit jelent, hogy a lehető legkevesebb csomó, vagy forgókapocs használatával, hogy ne tudjon beleakadni a növényzetbe. Természetesen az ólom, amit a hal akasztásához használunk a legnagyobb akadályt képezi, ezért nem szabad kapzsinak lenni, és a szereléket úgy kell összeállítani, hogy a kapás után leakadjon az ólom. Egyszerűen a Safety Lead Clips-et úgy lerövidíteni, hogy a súly rögtön le tudjon akadni. Ehhez létezik egy pár variáció, amit a fotók alapján fel lehet ismerni. A nagyjából 15 méter hosszú fonott előtétzsinór sem hiba, hiszen egy jó 0,25 mm erősségű fonott zsinór úgy vágja a vizinövényeket, mint a penge, míg a monofil inkább elcsúszik rajtuk. Hogy a szereléket behordjuk, vagy dobjuk? Én a behordós verziót jobban kedvelem, mert precízebb, pontosabb, ha viszont nem megy, akkor a végszereléket (csali, előke, ólom egy kevés etetőanyaggal) beleteszem egy PVA zacskóba, hogy a bedobás után legalább együtt legyen az etetés a horogcsalival, és süllyedés közben ne akadjon el a vizinövényekbe a horog. Nincs annál rosszabb, mint a következő nap ráébredni, hogy a horog az egész idő alatt a vizinövényekbe elakadva volt, s így esély sem volt a kapásra.



Egy nagyon jó klipsz a Rig Marole márkától, ennek használatakor kapáskor nem csak az ólmot veszítjük el, hanem az egész klipszet is, ami még kevesebb akadási lehetőséget jelet a vizinövények között.