Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók
EGY ESTE A SZIGETEN
Egy futó! Meg még egy! Meg még egy! …és persze még néhány, a romantikát kereső párok jönnek velem szembe, mert nálam senki nem siet jobban befelé a szigetre, mint én. Jó persze, a bringás és a busz azért „lenyom”- ami a gyorsaságot illeti -, de senki és semmi más nem! Egy-két, kutyát sétáltató gazdi is keresi a nyugalmat itt magának, miközben kedvenc négylábúja ide-oda futkos. Velük mit sem törődve igyekszem a Duna partjára, ahol már Máté barátom vár, hisz a horgászatunkat előre leszerveztük, mert általában én nem érek rá, kivéve a mai estét, köszönhetően annak, hogy a táncpróbám elmaradt. Ekkora lehetőséget nem akartam kihagyni, ráadásul már több hete igyekeztünk valami jó időpontot találni arra, hogy bandázzunk úgy, mint régen egy kicsit, és közben horgásszunk is egy jót.
Hamar a partra értem, hisz nem sokat kellett sétálnom ebben a sötétben - ezt egy cseppet se bántam. Figyelnem kellett, ne essek orra a horgász cuccaimmal, miközben a meredek rézsűn lépkedek lefelé, egészen a kövezésig, ahol Máté és másik rég nem látott barátom, DFeri fogadott. Az üdvözlések után jöhetett a feeder botok felszerelése. Két botomra hamar kész lett a szerelék, hisz a hidegben nem akartam túlspirázni, egyszerű és gyors megoldást akartam alkalmazni. Itt a Dunán már sokszor bizonyított a dupla hurkos végszerelék, így a mai estére is ezt választottam. Most is, mint megannyiszor, Bagolykeszeg (Ördögh Máté) hozott nekem friss és fagyasztott halakat, melyekkel csalizhattam, hiába, na, üres horoggal nehezebb halat fogni. Köszi, Máté, utólag is. Az egyik horogra gébszeletet raktam, majd reptettem is a kövezés szélére, míg a másikra egy kis keszegdarabkát tűztem, és szárnyak nélkül repülve, a parttól 25 méterre csobbant csalim a Duna vizébe.
Világító patronjaim jól láthatóak voltak, hamarost jöhetett a rég várt sztorizgatás. Ki? Mit? Mivel és hogyan fogta? Laikusnak unalmas témák, de nekünk, horgászoknak, teljesen normális, információkban gazdag párbeszédek zajlottak le.
Alig telt el 10-15 perc, spiccem mozgásba lendült, és lám, már hat szem követte minden egyes rezdülését. Sorra jöttek az ötletek. Kapás! Vagy csak a vízben úszó falevelek csinálják a galibát? De nem, mert ismét jelez a piros rudacska, hogy itt bizony valaki megéhezett! Odaguggoltam botom mellé, hogy a következő jelzésnél hamar be tudjak vágni. Mikor a botvég ismét mozgásba lendült, nem tétlenkedtem, éreztetni akartam harcos társammal, hogy merre van a part, hiába szeretne más irányba úszni. Nagy ellenállásban nem volt részem, de abban szinte biztos voltam, ezúttal nem menyhal lesz horgomon. Mivel szerelékemet nem dobtam messzire, hamar megpillanthattuk ellenfelem szép ezüstös köntösét. Nagy meglepetésemre egy balin éhezett meg zaftos csalimra, amit ebben a ragadozó halaknak ínséges, táplálékban kevésbé bő időkben teljesen meg tudtam érteni. Nem volt a kapitális darabok egyike, sajnos még a minimálisan elvihető 40 centimétert se érte el. Persze, egy percig se bánkódtam, hisz őnöm mázlijára halat nem eszem, így a fényképezés után már vissza is engedtem őkelmét a hullámok közé.
Újabb csalizás következett, majd a kövezés szélére dobtam vissza szerelékem. Kitekertem a másik botom is, hogy megnézzem mi a helyzet vele, azaz elakadt-e vajon, vagy nem tekeredett-e fel falevél, uszadék a cájgra? Szerencsére minden a legnagyobb rendben volt, így jöhetett a dobás. Ezt a cuccost kicsit beljebb vetettem, hisz azt az infót kaptam, hogy inkább 20 méternél beljebb esznek a halak. Figyelve a két kolléga taktikáját, láttam, hogy ők tényleg jobban megsuhintották botjaikat. DFeri esetén ez talán érthető is volt (ő a távoli mederben szívesebben bóklászó márnákra fente a horgát), ám a menyhalaktól szokatlan a parti kövezéstől távolabbi kavirnyálás.
A kapástalan időszakot beszélgetéssel töltöttük ki, és számos témát találtunk, hiszen hosszú ideje nem találkoztunk. Menet közben hol a spiccet figyeltem, hol a Margit hídra pillantottam fel, mert ritkán látom így, ilyen szögből és ennyire kivilágítva a várost.
Közös nevezőre jutva megállapítottuk, hogy mindenki meg akarja nézni a csalijait, mi újság van. Mielőtt én is beálltam volna a tekerők sorába, ittam egy kis teát, mert november lévén elég hűvös volt már a levegő. Miközben békésen kortyolgattam meleg italom, a kis piros jelző ismét mozgásba lendült.
Nem csak az én, de barátaim érdeklődését is felkeltette ez az esemény, mert a távoli „tuti”placcok helyett ismét a közelebb vetett csalin volt kapásom. Gyors, határozott mocorgások következtek, melyre ismét egy magabiztos bevágással válaszoltam. Vacsorában reménykedő uszonyosomnak persze nem igazán tetszett a viselkedésem, ezért igyekezett a parttól távolodni, amit meg én nem nagyon akartam hagyni. Dferi és Máté is egyre kíváncsibb lettek e huzavonára, vajh mit fogtam, hisz őket már az is meglepte, hogy az este mindkét kapása a „reménytelennek” ítélt, part széli horgaimra felhúzott csalijaimra volt. A második halam sem tanúsított nagy és sokáig tartó ellenállást, de egy percig sem szomorkodtam. Ilyen időszakban minden kapás ajándék. Már csak pár métert kellett tekernem a damilomból az orsó dobjára, mikor megpillanthattuk az újabb fogást, sőt fogast. Bizony, egy fogakkal teli ragadozó figyelmét keltette föl halszeletem. Máté barátom már le is ment a kövezés szélére, hogy hamar kézbe vegye a pórul járt (immár alighanem cseppet sem éhes) süllőt. Nagyon örültem neki, igazi meglepetés volt számomra, még akkor is, ha ez sem volt behemót, hisz bár már igazán közel járt a 40 centihez, de ennél nagyobbak bőven úszkálnak ebben a nagy és izgalmakkal teli vízben, ami Buda és Pest között méltóságteljesen folyik. Gyors fotózást követően őt is visszaengedtem, hogy kedvére úszkáljon tovább, szaporodjon és másoknak is örömet okozzon.
Eseménydús este volt ez a mai, mert bár menyhalazásra készültem, a vízparton töltött másfél óra alatt volt két kapásom, melyeket meg is tudtam fogni. Balinom és süllőm látogatása örömömre szolgált, másfelől ritka pillanat volt az is, hogy végre ismét össze tudtunk futni, akár „csak” egy ilyen rövid, pecára. De egyszer minden véget ér, itt volt az ideje pakolnom, mert a botjaim hamarosan lecserélem a tánccipőmre, és vízpartról irány a parkett az este és az éjjel hátralevő részében.
Forrás: Figura horgász blogja
1 embernek tetszik
TIPP14 990 FtKosárban:db
TIPP18 990 FtKosárban:db
TIPP11 990 FtKosárban:db
TIPP10 791 FtKosárban:db
TIPP6 990 FtKosárban:db- TIPP14 990 FtKosárban:db
- TIPP11 990 FtKosárban:db
- TIPP10 791 FtKosárban:db
TIPP4 490 FtKosárban:db- TIPP18 990 FtKosárban:db
TIPP1 990 FtKosárban:db
TIPP3 490 FtKosárban:db
