Egy év a holtágon

Előző sikeres évem után 2015-ös esztendőt új alapokra fektettem, az addig jól bevált „bojlis” vizeket leváltottam egy számomra oly kedves holtágra, ahová a „bojlizós” korszakom előtt hosszú éveken át szólt az egyesületi tagságom, azonban az elmúlt 5 évben még csak látogatóban sem jártam arra. Hogy minek köszönhető az, hogy újra visszataláltam a partjára? Pont az a tény, ami miatt 5 évvel ezelőtt otthagytam. Ez a holtág is a 2000-es évek elején élte fénykorát, igazi horgászparadicsomnak számított, majd észrevehetően egyre gyorsabban fogytak belőle a nagyobb méretű példányok, egyre gyérebb fogási eredmények születtek, és megindult egy hullám, aminek köszönhetően sokan eltávolodtak szeretett vizüktől. Most pedig pont ez volt az, amiért visszatértem: lerabolt halállomány, ráadásul törpeharcsákkal megspékelve, kevés horgász a parton, biztosított a gyönyörű vad környezet, a csend, a nyugalom, és nem érzem a többi horgász fojtását, nem hallom a kapásjelzőik hangját, van területem horgászni.
Az első túrámat május elejére tudtam időzíteni, a kimaradt hónapokat és a tapasztalatszerzés kiesését nagyon sajnálom, jövőre mindenképp be fogom pótolni az idei hiányt, és rápróbálok a kora tavaszi holtági „bojlizásra”. Biztosan észrevettétek, hogy macskakörmök közé teszem a bojlizás szót. Miért is teszem ezt? Az egy év alatt tapasztaltak alapján be kellett ismernem, az a fajta bojlizás, amit oly sikeresen űztem eddig, az itt az év nagy részében nem működőképes. A törpeharcsák még az első túrámon nem, de utána, május közepétől egészen október végéig megnehezítették a dolgomat. Szerencsére csak nehezítették, nem pedig lehetetlenítették, hogy mégis milyen praktikákkal sikerült bojlival eredményt elérnem, az a cikket végigolvasva ki fog derülni.
A májusi túrámon még ment minden, mint a karikacsapás, a jól megszokott stratégiával és csalizással készültem. Csak bojlit hoztam magammal két ízben, egyik volt az IB Carptrack Paradise, míg a másik az IB Carptrack Fish, mind a két választásom a fűszeres jelleget képviselte.

A partra leérve csodálatos látvány fogadott, amerre csak körbenéztem, mindenhol a csodás érintetlen környezetet láttam, minden ragyogott a maga pompájában és pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem.

A helykeresést megkezdve végigtapogattam az előttem levő területet széltébe-hosszába, majd a vastag 20-50 centis iszaptól picit tartva, a nádszélét és a nádhoz közeli sávot kezdtem el meghorgászni egy-egy bottal. Az első éjszaka már majdnem eltelt, mondanom se kell, természetesen eseménytelenül, majd gondolva egyet, még sötétben gyorsan újrahúztam az egyik szerelékemet, és azt találomra letettem az iszapra egy marék bojli kíséretében. Az eredmény nem váratott sokáig, a hajnal beköszöntével már fáraszthattam is az első pontyomat, ami sajnos még nem nőtt meg elég nagyra, de esélyt adva neki, a fárasztás után gyorsan, kíméletesen vissza is engedtem.

A nappal csendesen, eseménytelenül telt, de nem bánkódtam, így lehetőségem adódott a halat adó területet alaposan megvizsgálni. Ezen a részen 25 cm körüli iszapvastagságot fedeztem fel, ami hemzsegett a táplálékul szolgáló szúnyoglárváktól. Így nem is volt kérdéses, mind a két botomat áthelyeztem erre a sávra a következő, egyben utolsó éjszakámra. Új, hosszabb előkéket kötöttem, és kizárólag hóemberrel csaliztam, ezzel is kiküszöbölve az esetleges hibaforrásokat. Még sötétedés előtt elhelyeztem mind a két szerelékemet, majd a hálózsákomba bújva vártam a következő jelentkezőt, ami most egy picit hamarabb jelentkezett, még az éj leple alatt szaladt el a szerelékemmel, majd egy izgalmas fárasztást követően sikerült szákba terelnem.

Következő túráimat a nagy nyári melegek jellemezték, melyek során nagy bánatomra egyszer sem tudtam leülni az első helyszínre, pedig örömmel próbáltam volna ki, mit is rejt ilyen beállt időszakokban. A hely foglaltsága miatt más állások után kellett néznem, de sebaj, gondoltam ott is működik majd a kitapasztalt tuti taktika. Az első meglepetés rögtön a helykeresés során ért, ezen a szakaszon csak a mederben található iszapréteg, ott is maximum 5cm vastagságot tudtam kitapogatni. Most mi tévő legyek? Én iszapra való horgászatra készültem.. Második meglepetésként a törpeharcsák aktivitása ért, bízván a tuti taktikában, kizárólag bojlival kezdtem el horgászni és etetni, hiszen múltkor is működött, igen, sajnos csak működött. Bármilyen ízű és csont keményre kiszárított bojlit raktam fel, mindent ledaráltak már akár 3-4 óra leforgása alatt is. Szégyen, nem szégyen, kapás nélkül nem akartam hazatérni, próbáljunk rá a magra, ha már bojlival lehetetlen halat fogni. A magos etetésnek köszönhetően rövidesen tudtam fogni egy bébi amurt, majd fél napon keresztül úgy fent egy mozdítás sem.

Éreztem, valamin változtatnom kell. Így nyúltam először a holtágon az IB Carptrack Monster’s Paradise Dip és Amino Gel kombinációhoz mindent vagy semmit alapon, más ötletem már hirtelen nem volt. A hátramaradt éjszaka és délelőtt folyamán sikerült még 6 db hasonló méretű bébi amurt fognom, de legalább örültem, tetszik nekik a dipelés, végre valami működött a túra végére.

A következő álláson kettő alkalommal is volt szerencsém letelepedni, és üldözőbe venni a halakat, mely alkalmakat brutális darabszámmal zártam. Bár nagyot fognom még nem sikerült, az igazat megvallva csak fognom nem sikerült, mert egy délután alatt több fárasztás során is összekerültem testes amurokkal, azok mégis mindig meg tudtak tréfálni. Volt, amikor a finomítás miatt a kicsi horog repült ki a hal szájából a szákolás előtt, de olyan is előfordult, az amur önmagát meghazudtolva a nyíltvíz helyett az állás mellett található nádast választotta menekülési útvonalául. Nagyon bántott a tény, hogy itt volt a lehetőség végre szebb halak fotózására is, azonban a szerencse még egyelőre nem akart mellém állni, még biztosan nem érdemeltem ki azt. Tanulva az előző túrám kezdeti sikertelenségéből, itt már nem követtem el azt a hibát, hogy rögtön bojlival kezdjek el etetni és horgászni is. Ha tetszik, ha nem, bizony ki kellett várnom azt, hogy ráálljanak a halak az etetésemre, és csak is kizárólag ettől kezdve tudtam elkezdeni a bojlizást. Ha türelmetlen lettem volna, és hamarabb ráadom a fejem, bizony megint csúf vége lett volna, és ellepték volna a törpehadak az etetésemet, amik csak napok alatt koptak volna el onnan. Ettől a ponttól kezdve, a holtági bojlizásom alapköve lett a türelem, mivel nincs saját állásom, amit rendszeresen tudnék etetni, és azt a halak rendszeresen látogatják, elverve onnan a törpeharcsát, sajnos minden horgászatom elején ezt ki kell várnom, ezzel időt veszítve az így is rövid túráimból. Az etetés beérésével sok halat köszönhetek a dipelt Paradise hóembernek, azonban a nagy még mindig váratott magára.

Majd következett a nyárzárás, egészen pontosan augusztus hónapunk utolsó hetében. Több napra érkeztem Krisztián barátommal, Ő először járt ezen a holtágon, ezért úgy döntöttem, most már bojliból 24 mm-es és afeletti méretet gyúrok le, és hozok magammal az IB Carptrack Monster’s Paradise és a Fish alapmixekből. A Paradise-nál a fokhagymás vonalat erősítettem tovább, míg a Fish-t inkább a borsos irányba vittem el az IB Carptrack Essential Oil Black Pepper kivonattal. Ezt a túrát a már jól bevált taktikával, magos szoktatással kezdtem, amire viszonylag gyorsan reagált is pár kisebb méretű ponty és amur, ezért úgy láttam, már második éjszakára bekerülhetnek a 24-es harisnyázott bojlik.

A várt eredmény azonban nagyon sokáig elmaradt, nem akart kapás jelentkezni, viszont az megnyugtató volt, hogy a harisnyázott bojli mindig érintetlenül, gubancmentesen lett kicsévélve, így a taktikán nem változtattam, csak az etetés mennyiségén, bojliból már mindössze 3 szemet szórtam csak a csali köré, ezzel is elkerülve, hogy időközben a pontyok esetleges inaktivitása miatt a törpeharcsák ráállhassanak. Ez szerencsére nem következett be, az utolsó hajnalban füstölős kapásra ébredtem, majd a bő 40 perces csónakforgatós fárasztást követően bölcsőmben pihenhetett az első igazán szebb vadvízi pontyom.

Szeptember második hetében, kihasználva a késői szemeszterkezdetet és a jósolt hidegfrontot, szerencsémre hétköznap lévén egyedül voltam a vízparton, és végre rá tudtam ülni az első túrámnak helyszínül szolgáló horgászállásra. Ez volt az a horgászat, amikor tényleg minden összejött. A már működő taktikának és a nagyobb méretű, jó beltartalmú bojliknak köszönhetően közel 7 kg-os átlagsúlyt sikerült elérnem a 15 db kifogott hallal, melyből meglepő módon 13 db amur volt, és csak 2 pontyot sikerült fognom. Érdekességképpen az előzőekkel ellentétben a Fish alapmixből gyúrt bojlival könyvelhettem el a legtöbb fogást, amit egy félszem IB Carptrack Uncle Bait pop up-al könnyítettem ki.

Még rengeteget kell ahhoz tanulnom, tapasztalnom, hogy mindig, minden körülmények mellett sikeresnek tudhassam magam, de egy biztos, az eddig tanultakat továbbfinomítva vágok neki a következő szezonnak, mely sikereiről, avagy sikertelenségeiről remélem ugyanígy be tudok majd számolni Nektek!

Üdvözlettel:
Szabó Gábor
Imperial Baits Team

Forrás: Szabó Gábor