Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

Egy igazi téli örömpeca

Február közepét írunk, tél ide vagy oda, ki van az ember éhezve egy-egy jó horgászatra már. Pontyokat, keszegeket lát még álmában is, habár én azért még ilyenkor is rendszeres vízpart látogató vagyok, tehát sosem adom fel, én már csak ilyen vagyok és maradok is…






A kocsiba a bekerül a versenyláda, botok etetőanyag és indulás, még sötét van, igazság szerint korai még indulni, de hajt az a megzabolázhatatlan vérem, amit megfékezni nem lehet, tehát indulok. Biztos jó nap lesz, érzem, egy kis zene is a hangulatomhoz mérten AC/DC: Highway to Hell, max hangerő nyolc hangszóró egyszerre, gyerünk…

Gyorsan szedi a lábait a Skoda, megérkezem, hirtelen csendet varázsolok és érzem egyedül vagyok végre, akkor hát kezdődhet amiért jöttem. A tó sajnos be van fagyva, mondjuk nem vastagon, de nem az igazi horgászathoz… Végre van egy kis sáv a másik oldalt, ami kimaradt a fagyból, mintha csak nekem találták volna ki, pont elég a horgászatomhoz.



Örömteli pillanat következik, fel kell állítanom a parton az új versenyládát, ami meglepően könnyen megy, hát hiába ez az új technika minden tekintetben jobb, ráadásul, bármilyen ferde a part, áll, mint a cövek, ez igen ez láda. Még egy kis asztal is mellé, elfér rajta minden, csalik, laposüveg pálinka, meg ilyenek…





Lássuk miből élünk, előbb egy feeder bot repül a helyére, némi etetést is alkalmazok, persze nem sokat tél van még, nem igazán azon múlik ma. Most jön a matchbot, aminek bizony be kell, hogy valljam, határt szab a jég, csak addig dobhatok, ameddig ki van olvadva. Nem baj, amit lehet, azt teszem, pont a jég szélénél akarok horgászni, mert ott van kapás. Kárász az első jelentkező, de problémás máris a hal kivétele, az előttem lévő jégszakasz két méter szélesen még nem törik be magától, legfeljebb a zsinóromat reszeli lelkesen. Jégen csúszik ki a kárász. Szóval elkezdődött a halfogás, jól esik nagyon most horgászni, ki van zárva a külvilág, ennek így kell lennie, most nem kell munkahely, nem kellenek gondok, most csak ez a hely kell…



Megérkeznek a horgászok is, barátok ismerősök, van aki nekilát csónakkal jeget törni, hogy legyen hol horgásznia, mint például Petiék, láthatóan nem vastag, megy az, csak be ne essenek a vízbe.



Szomszédot is kapok, na igaz eszembe is jut, földik vagyunk igazság szerint, bár már rég elköltöztem, akkor is onnan származom ahonnan ő. A matchboton pinki van aromázva és csúzlizom a csontit meg a mikro pelletet, amennyire tudom az úszóig eljuttatni.

Bevágás és citerázik is a finom fék, ponty, most lesz baj a szákolással! Na igen, a zsinór nem tudja a jeget vágni, nem elég vékony, szerencsére Csapja a szomszédom, száknyéllel rendet vág a jégdarabok közt így lesz meg a ponty, köszönöm, akár el is mehetett volna.



Kellemes peca kezdődik, hol kárász, hol ponty következik a matchboton, de dévérkeszeg is mosolyt csal az ember arcára.







Szerencsére beindul a feeder bot is onnan is jönnek pontyok, meg egy gyönyörű dévérkeszeg, nászkiütéssel a homlokán, egyszerűen szép és kész, szebb, mint más hal, de a becsülete is több szerintem.









Kezd eltelni a nap, de ez a gyönyörű napsütés megfizethetetlen számomra, szinte beszívja a bőröm a nap sugarait. A mathcboton finom kapás, bevágok és már megint szól a fék, most a csali konyakos kukorica volt és felvette a tőponty, olyan kerek tányér formája van, ki lehet mondani szép hal, még kinézetre is. Ha sikerül megszákolnom, akkor nem sokára megyek én is, csak sikerüljön, de már bent is van a szákba.



Még horgászok egy keveset, majd csendesen összepakolok. Ez a nap kellett, bármily furcsa február van, de mintha csak a tavasz született volna meg ma.



Harangi Csaba