Van egy cikkem, feltöltöm most!

Rablóhalas

Egy wobbler a csúcson: Salmo Sparky Shad

A Salmo legújabb négy centis felúszó csalijának érkezését jómagam is türelmetlenül vártam már. Talán soha nem bíztam még úgy egy wobblerben, mint benne, a képek és a leírások alapján előzetesen és látatlanban is nagyon komoly jövőt jósoltam neki. Most, hogy túl vagyok az első felejthetetlenné érett pergetéseken, elmondhatom, hogy a Sparky Shad körül kialakult tömeges igény bizony nem volt alaptalan. Hihetetlen, de még a mai napig nem fogtam fel, hogy mekkora élményt adott, s milyen csodának lehettem a részese általa. A Sparky tehát még szorosabbá fűzte azt az amúgy is elszakíthatatlanul erős érzelmi szálat, amellyel eddig kötődtem a világ talán legszerethetőbb wobblereihez, a Salmo-hoz. Az elfogultságomat nézzétek el nekem, hamarosan megtudjátok az okát.



Az új wobbler rövid, 4 cm-es hossza miatt elsősorban nálam a domolykós szekciót erősítette, remek lehetőségeket láttam benne az általam gyakran látogatott, méter körüli mélységgel rendelkező patakok, csatornák meghorgászásánál.



A Sparky első darabjainak megszerzését követően sok időt töltöttem a vizek partján vele, és bár hihetetlen, de bizony nem volt nap, hogy ne adott volna halat, szebbnél szebb kapásoknak lehettem részese általa!







Akinek még nem volt szerencséje a Salmo Sparky Shad-hez, annak tudnia kell, hogy egy csörgős kialakítású, apró fémgolyókat tartalmazó, dobást elősegítő Infinity Cast System belső szerkezeti egységgel ellátott műanyag testű wobbler. A mindössze 4 cm -es csali alakja rendhagyónak mondható, oldalról erősen ívelt kecses vonalú, szemből nézve háromszög hosszanti keresztmetszetű testet öltött „csoda". A hasi rész tehát lapított, egyenes vonalú, háta hegyesen, csúcsosan végződő.



A wobbler mintázatát több rétegű, rendkívül kemény lakkozott felület borítja. A polikarbonátból készült terelőlemez az orr vonalától indul, sekély dőlésű, előre haladva szélesedő. Ennek köszönhetően a bevontatás mértékétől függően 1-1,5 m mélységig küldhető le. Mozgása teljesen egyedi, nincs széles oldalirányú kilengés, nagy amplitudó, nincs intenzív farokmozgás, ellenben rendkívül finom vibrációt keltő tengelyközpontú veretéssel találkozunk, amelynél egyértelműen a test oldalának feltűnő megcsillanása dominál. A Sparky nem üti, nem rázza szét a spiccet, nem marad, nem ivódik a mozgása a kezünkbe egy átpergetett nap után úgy, mint például egy ötös Executor, vagy négyes Hornet esetében. De rendkívül finoman veret, nagyon feltűnő viselkedésre képes még így, „visszafogottan" is.



A Sparky horgai nem ismerik a tréfát, ezért mi is nagyon vegyük komolyan ezeket a fegyvernek épphogy nem minősülő drillingeket. Ezek az új fejlesztésű japán horgok egyetlen aprócska figyelmetlenség esetén máris az ujjainkba ékelődnek, képesek csontig hatolni. Tűhegyesek, és brutálisan erősek!



A széles, sekély dőlésű terelőlemez és a 3 grammos test miatt ne akarjuk vele elérni azt a távolságot, melyet balinólommal szoktunk. A 25-30 méter már jónak mondható vele, de higgyétek el, az eredményes horgászat sikerét nem a nagyobb távolság, hanem a pontosság és a vezetés helyes sebességének eltalálása hozza meg.





A halak minden várakozással felülmúló módon reagáltak rá, sok-sok sügért fogtam vele, adott balint és csukát, sőt a Sparky-nak köszönhetem életem eddigi legnagyobb domolykóját is.







A csoda, amelyre hosszú évek óta vártam, a Sparky avatásának legelső napján történt. Szeretett patakom éppen ideális vízállása tette lehetővé az új wobbler próbáját, szebbnél szebb sügérek fogása után vettem az irányt a mélyebb részek felé azzal a nem titkolt reménnyel, hogy nagyobb domolykók is áldozatul esnek a Sparky csábításának.

A haragos zöld víz fodrozása, örvényei a szabdalt meder egyenetlenségét mutatta. A hirtelen leszakadó partoldal közvetlen közelében található tisztes mélység mindig tartott halat, többször fogtam már róla süllőt, csukát, és balint is. Az ezen a részen tanyázó hal általában mindig a környék ura szokott lenni, így most is felkészültem a kapásra, az átlagosnál erősebben markoltam a nyelet, és minden sejtemmel a lehető legjobb ütemű wobblervontatásra koncentráltam.

A második etapnál jártam már, amikor szinte a lábam előtt kapta el valami a wobblert, elemi erővel rándult kezemben a Spin Blade érzékeny nyele és a jól beállított fék azonnal zsinórt engedett a menekülő hal után.Vadul tekerte, csavarta kezemből a botot, minden erejével szabadulni akart, percek teltek el, mire hagyta magát a part irányába kormányozni.

Nagy halra számítottam, de amit láttam, attól földbe gyökerezett a lábam. Egy hatalmas, azelőtt soha nem látott nagyságú domolykó kavarta az egyre haragosabb, sötét színű vizet előttem.





A másodperc tört része alatt világossá vált, hogy életem eddigi legnagyobb domolykója lavíroz tőlem két-három méterre. Mindennél jobban akartam azt a halat.

Hagytam, hadd menjen még pár kört, azt se bántam, hogy óriási fejével a partot övező lágy növényzetbe tuszakolta be magát, a 0,20-as monofillal kontrollálhattam minden mozdulatát, az erős zsinór vágta a növényt, és húzta hozzám egyre közelebb a halat.







A sors néha tényleg érdekes dolgokat művel. Soha nem gondoltam volna korábban, hogy egy wobblert néhány órás használat után ereklyeként teszek félre. Pedig szegény Sparky sorsa ez lett, a nap végén nyugdíjaznom kellett. Betöltötte a küldetését, amely egy 58 centis domolykó megfogásában teljesedett ki. Hálásan köszönöm!

Forrás: Halmos Mihály
energofish.hu1 embernek tetszik