Erdei domolykók

A kabátos május után nem mertem volna egy fillérrel sem fogadni arra, hogy a nyáron ilyen kemény és tartós hőség lesz. Bevallom őszintén ebben a kánikulában számomra is jobban esett a strand, mintsem a cserkelős pergetés, de az erdő kellemes klímája egyre inkább csábított. Főleg úgy, hogy ott folyik kedvenc folyócskám, melyben nagy élet zajlik ilyenkor, így dacolva a meleggel és a szúnyogokkal az erdei domolykók nyomába eredtem…

A tavaszi hidegek miatt idén sajnos elmaradt a tilalom előtti domolykószezon, így szinte ismeretlenül vágtam neki a folyó ezen szakaszának. Szerencsére a jó helyeket könnyedén fel lehet ismerni, ugyanis a vízbe dőlt fák, alámosott gyökeres részek, meredek partoldalak és ezek környéke mind- mind kiváló haltartó helyek. Szoktam is „mondani magamnak”, ha ilyen helyen nem találok domolykót, akkor nem kellő óvatossággal közelítettem meg a helyet.





Az erdei pecához használt horgászbot kiválasztása nem egyszerű feladat, ugyanis minél hosszabb a pálca, annál messzebbről tudjuk vízre pottyantani a műcsalinkat, tehát csökken az esélye annak, hogy meglátnak minket a domolykók, viszont egy rövid bottal sokkal könnyebb az áthatolhatatlannak tűnő dzsungelben közlekedni. Én utóbbi szempontot tartottam fontosabbnak, ezért szereltem fel a WIZARD SAPURAI SPIN legrövidebb változatát.


Ahogy már előző cikkeimben írtam, számomra főzsinórként eddig csak monofil zsinór jöhetett szóba, viszont mióta kipróbáltam a WFT MICRO BRAID 0,03 miliméteres átmérőben, azóta csak ezt használom domolykópergetésre. A vékonysága miatt az apró műcsalikat is nagy távolságra lehet eldobni, ami már fél siker az óvatos domikkal szemben, ráadásul kicsiny súlya miatt nem fekszik le a vízre, ami szintén nagy előny a vastagabb monofilokkal szemben. A kapások érzékelése pedig annyira közvetlen, hogy szinte kimarja az ember kezéből a botot a hal. Ilyen zsinórhoz viszont kiváló fékrendszerű és precíz zsinórképpel rendelkező orsó szükséges, mint például a fekete-vörös színekben pompázó ARNO HELLFLAME.


Nyári domolykózáshoz a kis méretű wobblerek a legideálisabbak. Akadós, sekély szakaszokon általában a KAMASAKI BUG wobblereit használom: jó mozgása, kerek formája és bogárra hajazó festése miatt nagyon szeretik a domik, gyakran a csali vízbe érkezésekor rárontanak. Mélyebb részeken pedig egy igazi klasszikus a kedvencem, a SALMO HORNET, amely műcsalit azt hiszem senkinek nem kell bemutatnom.






Még egy apró kiegészítőre felhívnám a figyelmet, ha valaki erdei domolykózásra adja a fejét ezen sorok elolvasása után, ez pedig nem más, mint az OUTDOOR szúnyoghálós sapka, amely nélkülözhetetlen a vérszívók elleni harcban, ráadásul sok kellemetlen pókhálótól is megvédi arcunkat.


Remélem az írással és a képekkel sikerült átadnom az efféle pergetés hangulatát. Az erdőben valóban eggyé válik az ember és a természet. Érdemes tehát belevágni az ilyen kalandba és nyitott szemmel járni, hiszen így tudjuk igazán felfedezni a nyári erdő szépségét.





Írta és fotózta: Ország Bálint
Forrás: energofish.hu