Fagyos decemberi pontyok

Tél van, december és az időjárás jelentés hosszan taglalja a Xavér hurrikán által okozott időjárás változást. Viharos időjárás ígérkezik, ami rendkívül hideg hőérzetet okoz, és több mint 30 km sebességű szelet… Nos, igen, én pedig már két hete nem horgásztam, elvonási tüneteim lesznek előbb utóbb, tehát indulás!

Szinte az autót is dobálja a szél, alig tudom helyben tartani, de megérkezem, a hajdúszoboszlói termálhoz. Botzsák hátra, egyetlen táska kézbe és a napijegy megváltása után nekifeszülök a szélnek, megkeresem a helyem, ahol bizony feederezni fogok. Szeretem, az ilyen extrémebb helyzeteket, ilyenkor lehet igazán tudni, meg tudom-e találni a halakat?

A fagyasztóban, otthon el volt téve, 80 dkg, saját method etetőanyag, most reggelre kiolvadt, ezt veszem elő, ezekbe a pici method kosarakba nem sok kell, természetesen nincs etetés, csak halkereső peca van mára betervezve.

A picker bot bedobva a másik még fel sincs szerelve… Komótosan kötögetném a zsinórt elgémberedett újjakkal, de már nincs is idő rá, a Korum bot ívben maradt, máris kárász! Az igen, még hamar eltaláltam az ízléseteket, pedig nem is élő csalit használok! Akkor, az mára nem is kell, a csontit félreteszem, nem kell ma, sem a giliszta. Fokhagymás szoft pellet, az már igen, az finom, már a másodikat húzom, de a megkezdett bot, még nincs felszerelve.

Kellemes peca veszi kezdetét a süvítő szélben, ahol a dobásokat nagyon nehéz megszokni, hiszen teljesen balra kell dobni és valahol jobbra esik le, majd elég visszatekerni a rengeteg lepergett zsinórt és keservesen meríteni azt, hogy valóban tudjak a kapásokról. Teljesen úgy csinálom, mintha matchbotoznék, dob, merít, kicsap, csak épp feeder bottal, de legalább van kapás és látom is, ez fontos.

Sorban variálom a csalikat, bár nem szükséges, hisz van kapás, csak hát kíváncsi az ember, mint mindig… A kukoricák kiestek az esélyes csalik közül, az édes ízek sem nyertek, itt ma csak a teljesen büdös, halas, rákos, fokhagymás ízek domináltak, azokból is csak egy-két szem.

Persze miért is menjen minden simán, egy nagyon régi orsóm van nálam, már öt éve meg van és fárasztás közben elromlik a visszafutás gátló! Na, akkor most előre is meg hátra is forog, nem baj, akkor fogom mindig a hajtókart, jobb ötletem nincs. Ha nem nyúlok hozzá és nyugodtan áll az orsó, működik a gátló, ha forgatom a kart, elromlik… Talány számomra, de a napomat ez nem rontja el, amúgy is akartam így meg tanulni fárasztani, itt az alkalom!!

Nem igazán befolyásolja a pecámat, olyan egyszer jó, egyszer nem állapotba kerül, de nem baj, minden halam meg van és semmi gond, attól ez egy nagyon jó orsó és ha felsorolnám így fejbe mennyi halat húzott már, hosszú lenne a lista.

Most egy aranyszínű halat fogok, de nem teljesen értem, mert jól küzd a horgon, mint egy ponty és még sincs bajusz, fej szerint ponty volna, test szerint kárász. Íme, az összeívás eredménye, a hibrid.

A szél egyre jobban fokozódik, el sem hiszem, hogy nem törnek ki a fák a parton, a termo ruha szerencsére állja a sarat rendesen, az egy tábla csoki pedig adja az energiát, amire szükségem van. A tea már kihűlt, a termosz üres, lassan nekem is menni kellene.

Még kipróbálok néhány pelletet, az érdekesség kedvéért és megjegyzem a tapasztalatokat, majd mire 13 órát mutat az óra, elindulok a viharos szélben haza. Nagyon megérte ma kijönni, bár azt tényként le lehet szögezni, normális ember ilyen időben nem indul horgászni… Hogy, is volt az a vicc? „ Egy öregasszonynak volt három fia: egy horgász, egy vadász és egy normális…” Na, igen…

Harangi Csaba