0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Karácsonyi akciók Thermo ruha akció
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók

Fehérvárcsurgói vadvízi örömpeca

Fehérvárcsurgó. Óriás pontyok, amurok, busák, harcsák és dévérek otthona. Nem titkolom, ezekért a halakért tértem vissza közel 20 év után erre a természeti kincsre, egy igazi vadvízre. A tározó teljes feltöltés mellett 223 hektár vízfelülettel, 6-7 méteres átlagmélységgel bír, legnagyobb mélysége 14m, völgyzárógáttal, csodálatos állat- és növényvilággal rendelkező „tengerszem”. Természetes vízutánpótlását- és leeresztését a Gaja-patak biztosítja, ebből eredően a vize szinte ivóvíz minőségű, tiszta. Jól érzik magukat a kagylók és rákok mellett a madarak is, többek között gémek, kócsagok, hattyúk, sasok, jégmadarak és gyurgyalagok, amik az „unalmas órákban” igazi ékkövei a tavat határoló vadregényes környezetnek. Aki látott már ilyen madarakat, az tudja, hogy miről beszélek…

Egyre-másra jöttek a hírek, a szebbnél-szebb pontyfogásokról, így előzetes terepszemle és információszerzés után, egy héttel később már a víz partján találtam magam. Még sötétben kezdtem meg a kipakolást, hogy a felkelő nap első sugarai kárpótoljanak a korai ébredés miatt.


Ilyen egy Fehérvárcsurgói napkelte, megéri korán kelni…


Az előzetes infók alapján megtudtam, hogy az elmúlt időszakban a krilles kaják és csalik működtek a legjobban, ennek megfelelően próbáltam összeállítani a keveréke(ke)t:

1.
800gr Haldorado Brutal Liver
200gr Haldorado Total Fish
200gr Haldorado Maximum Green
250gr krill liszt
2 ujjnyi Haldorado Spéci Additive Folyékony Máj
2 ujjnyi Haldorado Spéci Additive Japán Krill
400gr Haldorado Record Carp Stick Mix Fekete Tintahal külön rákeverve

2.
800gr Haldorado Fluo Energy Ördögűző
2 ujjnyi Haldorado Fluo Flavor Ördögűző

Ezek elegye, vagy „szendvicse” került a kosárba.

Két távot szerettem volna meghorgászni, ami 45m és 105m volt. Előbbit bordás, távolabbit method kosárral vallattam. A pontos és távoli dobások eléréséhez ezúttal is a By Döme Master Carp Pro Long Cast 390/420 botjaimat választottam a hozzájuk illő 5500-as orsókkal. A felszerelés rendkívül egyszerű volt, mindkét boton 20-as főzsinór, de míg a 420-as boton 30-as fluorocarbon dobóelőke, addig a 390-esen 19-es fonott. Mindkét szerelék szabadon csúszott a zsinóron.

Úgy gondoltam, hogy 5 percenként dobok a bordással és 25-30 percenként a methoddal, hacsak a halak máshogy nem kívánják. Fenti számokból is látszik, hogy egy pörgős pecát terveztem. Nem az lett…
7 óra körül dobtam az elsőt, majd laza másfél óra mozdulatlan spicc után „mintha valami piszkálná” kapást láttam, amit meg is akasztottam, de két tekerés után már le is fordult az apróság. Ez után bármit csináltam, egész egyszerűen semmi nem működött, annak ellenére, hogy a szél folyamatosan felém fújt DK-i irányból. A tavon egyébként jellemző, hogy akkor eszik igazán a hal, amikor viharos erejű, nyugati szél fúj.
Beleúszásom sem volt egészen délig, amikor is határozott kapásra vágtam be. Az elkövető egy magas hátú, kilós forma ponty volt. Végre, hal. Bevallom, kínkeservesen indult a nap halfogás szempontjából, nem pont erre számítottam. Ez után sikerült még pár 15 dekás keszeget fogni, aztán megint egy órás csend.


Több, mint 4 óra várakozás után érkezett az első kis ponty, majd…



… az első kicsi dévér.


A halraj, ahogy jött, úgy ment is. Újabb 1 óra mozdulatlan spicc. Ekkor már nem csapkodtam a vizet se 5, se 10, de még csak 30 percenként se. Abszolút a rávárós téma működött, apró 12-es horoggal, 8mm-es csalival, mely ezúttal is a Haldorado Quattro Fluo Pop Up bojli volt. Az íz és a szín teljesen mindegy volt, mindent megettek a halak. Ráetetni szigorúan csak akkor lehetett, amikor a halak eltűntek. A csobogás az ott tartózkodó halakat nem hogy csalogatta, sokkal inkább riasztotta.
A methodos elképzelés valahogy nem akart működni, mindössze egy kagylót sikerült fogni a benti távról, így lényegesen közelebb, 60m-re kezdtem el horgászni a 45-ös táv mellett, aminek 3 ponty lett az eredménye rövid időn belül.

Nem esett még szó egy fontos dologról, ami a fárasztás technikája. A halak rendkívül erősek, a tóban rengeteg kagyló él és sok a természetes akadó is, ami gyakran a magas vízállás miatt nem is látható, ezért minden halat határozottan kellett irányítani, magasra tartott bottal. A megakasztott halak többsége azonnal a tőlem jobbra lévő, biztonságot jelentő akadókat vette célba.


A magasra tartott bottal való fárasztás itt már fél siker


Délután 2 és napnyugta között sikerült a legtöbb halat fogni, vegyesen pontyokból és keszegekből, de ezúttal az óriások távol maradtak. A nap hala egy 6 kilós forma bőrponty volt, jellegzetes, kemény szájjal.


Magas hát, zömök testalkat: mély vizek lakója


A halak egészségesek és jó kondiban voltak, ami a tóban fellelhető természetes tápláléknak köszönhető. Megfigyelhető volt az is, hogy a legtöbb halnak a háta kifejezetten magas, testalkata zömök, ami véleményem szerint a mély víznek és a víznyomásnak köszönhető. Apropó vízmélység. A meghorgászott távolságban a vízmélység 2-3m körüli volt, míg jobbra tőlem 20-30 méterre, az akadók környékén ez alig volt 1 méter. A meder rendkívül tagolt, változatos.

Amint a halak ismét felém jártak bizony soknak bizonyult a két bot, olykor egyszerre húzták mindkettőt. A fárasztásokban segítségemre volt Ingrid is, aki a nap végén már-már a kezemből is kivette a botot csak, hogy halat fogjon. Igazán szép egyen pontyokat tudott partra segíteni, több 2-3 kilós bajszos képében, melyek gyors horogszabadítás után kíméletesen vissza is kerültek a vízbe. Szerencsére kezdi ő is egyre inkább magáénak érezni a „fogd meg és engedd vissza” elvet.


Csak egy percre nem figyeltem oda és már fárasztott is helyettem…


A lemenő nap utolsó sugaraiban még dobtam párat, miközben elkezdtük a pakolást a hazaútra. A folyamatot a rengeteg szúnyog igencsak meggyorsította.


Összességében egy szenvedősen induló, élmény pecába torkolló napon vagyunk túl, 20db ponttyal, 18 keszeggel és egy kárásszal. Azt hiszem, az alig 10 fokos víz ellenére ez szép fogás. Mi legalábbis nagyon örültünk minden egyes apróságnak. Ki tudja, a következő alkalommal talán összejön egy a nagyobb pontyok vagy harcsák közül, esetleg az öreg 2-3 kilós dévérek kerülnek lencsevégre? Erre csak aznap kapunk választ.

Aki esetleg pergetni szeret, azoknak a hajnali és a szürkületi órákat javaslom, mert rengeteg balin és harcsa tolta a vizet, hajtotta a küszöket a partszélben. Ha lett volna nálam pergető cucc, lehet, hogy belekóstolok az éjszakába is… Talán majd máskor.:)
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy cookie-kat használjunk, amiket jobb szolgáltatás nyújtás érdekében használunk fel. További információk