Ha megjön az ősz, vöröslik az ég alja….

Ősz van, most már mindenki tudomásul vette, észreveszem én is ezt, megváltozott minden. Hűvösebb idők vannak, a halakat keresni kell, igencsak meg kell dolgozni a kapás eléréséért, az általunk kínált csalik is megváltoztak, tényleg ősz van…

Hajnalban indulunk útnak a Attilával (alias „gyerek”), gondoltuk a Daru tó jó lesz nekünk, sok szép élményünk van erről tóról, hátha lesz most is egy. Még majdnem sötét van, megérkezünk, de meglepődünk, mert olyan hajnali égi látványt kapunk a természettől ajándékba, hogy ki kell használni. A fényképezőgép kattog percekig, majd tovatűnik a vöröslő égi csík, mintha csak itt sem lett volna… Szegény édesapám, aki nem él már, mondta mindig, ha vörös az ég alja, megjött az ősz. Jól mondta, így van, én is el fogom mondani a fiaimnak…

Az égi tünemény után, kipakolás, csalizás, kezdődjék a peca. Én az egy matchbot és egy feederbot taktikára szavazok, lássuk jól gondolom-e? Nagy csend van, majd kapás egy ponty, de lemarad, majd újfent kapás, újfent lemarad, nem igazán jó széria… A szomszédban Attila, ugyancsak halat veszt, ott is leakad a hal.. Végre a matchbotos etetés beérik, jönnek a kárászok egymás után, egész termetesek, így már helyreállt a lelki békém. A feeder elfüstöl, egy jó tükörponty küzd, de szákban végződik a fárasztás…

Most előveszem az új saját készítésű epres pelletemet, lássuk ízlik-e a halnépségnek? Berepül a csali, lerakom a botot, majd mire visszanézek, már recseg is az orsó. Ez igen, de furcsán megy ez a hal, előbb kijön a partig, majd kilő és rákapcsol. Amur, de már szákban is van. Valószínű már kifoghatták egyszer, véreres a teste eléggé, sajnálom, de izmos farokcsapással úszik tova, semmi baja.

Egy új horgász érkezik, ismerős hang, Peti barátunk, még ha betegen is, de megjött… Terepszemle, még nem is tudja marad-e horgászni, de nem kell túl sokat biztatni, csak horgászik egy „keveset”.

Attilához is, Petihez is, megérkeznek a pontyok, látványos fárasztások és halfogások kezdődnek. Peti persze szokás szerint szigorúan ragaszkodik a matchbothoz, de ezt előre is megmondtam volna, én már csak tudom.

Igazság szerint, ha az összes megakasztott, de ki nem fogott pontyot felsorolnám itt, hosszú lenne a lista. Olyan finoman evett a hal ma, hogy rengeteg halat akasztottunk, de félúton bizony elköszöntek, csak örvényt láttunk és az egyenes botot néztük, de hányszor? Persze, volt fogás is, a feederek rendszerint, mégiscsak bizonyították mennyire tudnak hajolni. A mézes-banános pellet, ma kedvencnek számított!

Ma sikerült fogni is persze, ez egy szép őszi horgászat volt, de csak akkor volt például hal matchboton, ha kellően finoman volt elkészítve a felszerelés, épp ezért volt szakítás is a mai nap folyamán. Peti tartott kettőnknek egy bemutatót, hogyan kell jól matchbotozni, igazi látványfárasztásokat produkálva.

Mire este lett, még az utolsó kapások és fogások megtörténtek, majd kipihenve elindultunk haza, kipirulva a naptól, átfújva a széltől, de feltöltődve…

Harangi Csaba

Forrás: Harangi Csaba - www.horgaszfirkasz.hu