Havas Harcsák!

Március végét írjuk. A vizeink még épp, hogy csak kiengedtek a tél fogságából, nemrég olvadt el az utolsó jégréteg is a tavainkon. Ez egy fanatikus harcsahorgásznak már pont elég, hogy megtegye az első lépéseket kedvencei megfogására. Habár a víz hőmérséklete még a a legmelegebb részeken is csak 5-7 fok volt, én már a vízen voltam.
Végre Pisti barátomnak is volt annyi szabadideje, hogy el tudtam csalni harcsázni. Persze nem sokat kellett győzködni, hamar rábólintott, a meghívásra!


Nézve az időjárás előrejelzést láttam, hogy szombatra erőteljes melegfront érkezik, és egész napra napsütéses időt jósoltak. Már pár napja olvadt a megmaradt hó, és tudtuk, hogy ez emelni fog a tó vízszintjén.
Legnagyobb megdöbbenésünkre, a tározó vízszintje, jóval a megszokott vízállás alatt volt. A halőrökkel való gyors szóváltás után kiderült, hogy a Zagyva árterében és a Mátrában elolvadó rengeteg hó miatt, már előre leengedtek a vízszintből, és készültek az áradásra. A kisebb víztérbe összeszoruló halak miatt, a pergetést is letiltották. Mi persze, 1-1 harcsázóbottal és pergetőbotokkal készültünk. A pergetőbotokat ott is hagytuk a kocsiban, de, mint utólag kiderült jobb is volt, hogy minden figyelmünkkel a harcsákra összpontosíthattunk.
Szeretek korán hajnalban kiérni, mert a legtöbb harcsára utaló jelet ilyenkor tudom megfigyelni. Ahogy eveztünk befelé, néhány apró buborékra lettem figyelmes az egyik helyen. Ezek árulkodó jelek, mindig nagy jelentőséget tulajdonítok nekik, mert a legtöbb harcsámat így találom meg. Hajnali forgásaikkal, a gyomortartalom igazításával, vagy csak nappali fekvőhelyükre való mozgásukkal, gyakran elárulják jelenlétüket. Általában, ha egy ilyen jelet látok, azonnal átállok arra helyre és megpróbálok pontosan a buborékok helyére dobni. Ha egy órán belül nincs kapásom, helyet változtatok, mert azt tapasztaltam, hogyha ott a harcsa és éhes, fél óra is elég ahhoz, hogy megtalálja a számára felkínált csalit. Tavasszal és ősszel mindig puhatestű csalikat teszek a horogra. Számomra ezek sokkal eredményesebbek, mint bármilyen élőhalas módszer. Kedvenceim a harmatgiliszták, amiket sötétben egy piros fényű fejlámpával gyűjtök, a nedves fűben. Most is így tettem, már 2 nappal a horgászat előtt, összeszedtem egy vödörnyi gilisztát. Mindkét botot., könnyű úszós módszerrel szereltük. Azt figyeltem meg, hogy a 20-40gr körüli finom úszókkal sokkal jobban észrevehetőek a finomabb kapások, mint a durung 100-200gr teherbírású úszókkal. Évek óta már csak hármas horgokat alkalmazok, megszámlálhatatlanul több kapást, tudtam halra váltani, mint amikor még nagy egyes horgokat használtam.
Az úszók a helyükön várták a kapásokat. Lassan feloszlott a hajnali köd és kisütött a nap, ami rövid idő alatt felolvasztotta a környék havas dombjait. Órák teltek, el kapás nélkül, pedig több helyen is bedobtuk gilisztával csalizott horgainkat. Az egyik pillanatban nem messze tőlünk megpillantottam egy diónyi buborékot, majd később még kettőt. Szerencsém volt, mert Maconkán ritka a szélcsend, de ezen a napon egész idő alatt tükörvízben horgásztunk. Nem tétlenkedtünk, azonnal átálltunk arra a helyre, mert biztos voltam benne, hogy harcsák lesznek ott. A bedobást követően 5-10 percet várhattunk, mikor Pisti úszója lassan, de határozottan elmerült.


A kemény bevágás után megállt a bot a kezében, mintha egy fába akadt volna a horog. A harcsa lassan, komótosan megindult és a mederben úszott végig. Az erős felszerelés negyed óra múlva megadásra kényszerítette a hatalmas halat. "Kesztyűs kézzel" vártam és az első lehetőségnél megragadtam az állát, majd együtt a csónakba fordítottuk az öreg bajszost! Nagyon boldogok voltunk, mert Pisti ekkor fogta eddig legnagyobb harcsáját. A súlyát nem mértük, mert ebben a hideg időben megpróbáltuk, minél gyorsabban visszahelyezni a vízbe. Pár képet készítettünk, és boldogan engedtük vissza a halat!



Ezután felgyorsultak az események, mert amint visszadobtam szinte azonnal akasztottam egy harcsát én is. Ez az előző kistestvére volt, de azért ígyis szépen megdolgoztatta a botot.



Ez a hely adott még egy méter körüli harcsát, aztán csend következett. Egy óra múlva átálltunk még egy kisebb gödörhöz, ahol már az előző évben is fogtam pár harcsát. Csodálatos napsütés volt, élveztük a tavasz első napsugarait. A nap legrosszabb eseménye ezután következett. Lemerült a fényképezőgép és sajnos több képet nem tudtunk készíteni. Pedig ez a gödör még tartogatott harcsákat, sőt itt fogtuk meg a nap legnagyobb halát. Fantasztikus horgászatban volt részünk, soha nem volt még ennyi kapásban részem! Összesen 7 harcsát fogtunk ezen a napon, a legkisebb is nagyobb volt, mint 10 kg a legnagyobb pedig, 45 kg körüli lehetett! Minden hal visszanyerte szabadságát, miután a fényképező gépünk is lemerült, a nagyobbakat már a csónakba sem emeltük be, hanem még a vízben megszabadítottuk őket a horogtól, és azonnal úszhattak tovább.


Hogy miért is táplálkoztak ilyen intenzíven ? Hiába a hideg idő, ha több körülmény is tökéletesnek mondható volt. A hosszú hideg tél után, ez volt az első nap amikor nagyon erős melegfront érkezett ami már alapjában véve meghozhatta az étvágyukat. A vízszint gyors csökkentése és a hideg vízhőmérséklet miatt valószínűleg, újra összebandáztak, valamint aznap már enyhén érzékelhető volt a Zagyva áradása, ami folyamatosan hozta be a koszos vizet a tározóba. Ezek a körülmények együttesen, járulhattak hozzá ehhez a nem mindennapi fogáshoz.
Másnap reggel újból a vízen voltam, de már hiába! Megérkezett az áradás, ami egy méterrel megemelte a tó vízszintjét és egy hidegfrontnak köszönhetően egész napos esőzés jött. Az előző napi helyeken mozdításom sem volt, az esőt megunva hazafelé vettem az irányt és még mindig az előző napi harcsákon gondolkoztam.
Zárásként, annyit kívánok mindenkinek, hogy egyszer az életben legyen része egy hasonló horgászatban, mert azt garantáltan soha nem fogja elfelejteni, és ne feledjétek a harcsáknak a vízben a helyük! :)

Bejegyezte: Tamás Ádám Vágó2 embernek tetszik