Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

Horgásztúra az ismeretlenbe 1.rész /Extrém horgásztúra a Lac Du Der Chantecoq tavon/

Kedves horgásztársak!

Az alábbi cikkemben szeretném élményszerűen leírni egy tavaly októberi horgásztúrámat és megpróbálni átadni azt az érzést, még ha sok kudarccal is jár, hogy milyen egy nagy víztározón való extrém horgászat. Az írásomban most nem lesznek kapitális fogások, így aki arra vágyik az ne is olvassa tovább. Aki viszont marad, annak el szeretném mesélni ezt a halban szegény viszont élményekben és kudarcokban egyaránt gazdag bojlis túrámat és egyben segítséget nyújtani azoknak a horgásztársaknak, akik gondolkoznak egy több ezer hektáros víztározó meglátogatásán.





Mint már több cikkemben is leírtam valamiért nagyon vonzódok a nagy kiterjedésű vizekhez. Sajnos Magyarországon a Balatonon kívül nem találni több ezer hektáros tavakat ezért sokszor megyek külföldre, hogy kihívást keressek magamnak. Most is így tettem és elhatároztam, hogy ellátogatok egy barátommal Francia ország egyik legnagyobb tavára a Lac du der Chantecoq tározóra. A tervem megvalósítására októberben került sor, de a túra előkészítése már márciusban el kezdődött. Az októberi időpont azért volt számunkra kézenfekvő, mert hallottuk, hogy a tavat elkezdik ereszteni és a pontyok ilyenkor nagy csapatokba verődve táplálkoznak és készülnek fel a télre. A másik ok, hogy ilyenkor sok táplálékban gazdag part menti terület kerül szárazra és a halak sokkal aktívabbak a táplálékszerzésben. Elsőnek a helyet kellett lefoglalni, ami nem volt egyszerű, mert a 4800 hektáros tavon összesen 32db hely van ahol éjszaka is lehet horgászni. E-mailen megkaptuk a tó térképet és az üres helyeket, amik még a rendelkezésünkre álltak októberre. Sajnos az autóval megközelíthető helyek már mind le voltak foglalva, ezért nem maradt más választásunk csak a csónakkal megközelíthető helyek. Itthon a tó térképét böngészve hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy egy hatalmas kb. 4-500 hektáros öböl kijáratánál próbálunk majd szerencsét abba bízva, hogy a halak a víz leeresztés miatt majd előttünk haladnak el és egyet kettőt talán meg tudunk fogni belőlük. Több e-mail váltás után sikerült a helyet lefoglalnunk, így nem maradt más hátra, mint összeszedni az összes információt, amit a tóról és a helyről tudni kell. Sajnos Magyarországon semmi érdemlegeset nem tudtunk meg a vízről, mivel senki nem volt ott még horgászni előttünk. Maradt tehát az internet és a külföldi barátaink kikérdezése, akik már jártak a tározón. Mikor megtudták, hogy egy hétre szeretnénk menni, nem sok jóval kecsegtettek minket. Elmondásuk szerint a tó nagy kiterjedése, a halrajok vándorlása és az őszi vízleeresztés miatt sok olyan terület van a tavon, ahol hetekig nincs hal. Azt is elmondták, hogy rengeteget kell etetni, mert a pontyok 40-50 fős csoportokban járnak, és ha nem találnak elég táplálékot, akkor hamar odébb állnak. A legfontosabb tudnivaló viszont a mentális és fizikai felkészülés, mert a tó nagy kiterjedése miatt rengeteg sárra valamint hatalmas szelekre és viharokra is kell számítanunk, ami nagyon megterheli az embert a tábor állításánál, a behúzásoknál és a hal esetleges fárasztásánál. Ezeknek az ismereteknek a tudatában kezdtük meg a felkészülést az előttünk álló túrára. A tavasz és a nyár lassan elment és ahogy közeledett az október egyre izgatottabb lettem, mert nagyon vártam már, hogy ennek a hatalmas víznek a partján álljak. Három héttel az indulás előtt elkezdtem a bojlik legyártását, a felszerelés és a kiegészítők precíz összerakását. A horgásztúrára nagyon fontos volt számomra, hogy olyan társat válasszak magam mellé, akinek volt már tapasztalata nagy vízen és minden felszerelése valamint lelkiereje meg van egy ekkora tavon való horgászathoz. Egy példát mondanék, ha csak egy csónakunk van, akkor akár egy napba is beletelik, mire az összes felszerelést a kiválasztott helyre visszük és közben több akkumulátort is lemerítünk, ami egy nagy tározón drága kincs. A nagy távolságra 4-600 méterre történő behúzásoknál valaki mindig vár a másikra, vagy ha kapás van és a társad éppen a vízen van azért nem tudsz azonnal a csónakba szállni és a hal közben elmegy stb. Ezért esett a választásom Viliam Strbára egy szlovák barátomra, akivel többször horgásztam már együtt és nem ijed meg a kihívásoktól valamint minden eszköze meg van az önálló horgászathoz is. Mivel ő is, és én is az Imperial Baits termékeit használjuk ezért hamar megegyeztünk a bojlik ízvilágának a kiválasztásában. Arra jutottunk, hogy 3 féle bojlit viszünk magunkkal az IB palettájáról, Elite Strawberry, Monster-Paradise és Elite 22-24mm-es méretben. A tóban található rengeteg kagyló, a lehűlő víz, valamint külföldi ismerőseink tanácsára választottuk ezeket az ízeket. A mennyiségen már többet törtük a fejünket, de végül úgy döntöttünk, hogy az egy hétre fejenként 40kg bojlit, 25kg pelletet és 40kg tigrismogyorót viszünk magunkkal, ami később kiderült, hogy nagy hiba volt, de ezt majd később részletezni is fogom. Visszatérve a horgásztúrára. Nagyon lassan elérkezett október 11.-e, az indulás napja. Mivel Viliam Szlovákiából jött ezért megbeszéltük, hogy Ausztriában találkozunk és onnan folytatjuk tovább az utat Franciaországba. Az 1350 km-es út alatt nagyon izgatott voltam és folyamatosan azon gondolkoztam, hogy mi vár ott ránk és mit hogyan kéne csinálni a túra alatt. Az út nagyon fárasztó volt, de éjfélre megérkeztünk a hatalmas vízhez, ahol hideg szél és eső fogadott minket. Egyszerűen nem bírtam magammal és minél hamarabb látni akartam a tározót ezért a korom sötétben és az esőben gyalog elindultam a partra. Sajnos a sötétség miatt semmit nem láttam a vízből, csak a partot csapkodó hatalmas hullámokat, ami egyszerre félelmetes és egyben felemelő is volt. Így nem maradt más hátra, mint visszasétálni a kocsihoz és az ülésen kialudni a fárasztó utat. Reggel mikor megébredtem Viliam barátom futott a kocsim felé és azt kiabálta, hogy Zsolti gyere gyorsan ezt látnod kell. Nem értettem, hogy mi történt, de mikor kiléptem az autóból olyan látvány tárult elém, hogy földbe gyökerezett a lábam. Percekig csak álltam és bámultam a hatalmas tavat, ami a szemem elé tárult. Éreztem, hogy az adrenalin elönti a testemet és egy hatalmasat ordítottam én is. Egyszerűen megbabonázott minket a gyönyörű tó látványa.
















Végül mindketten magunkhoz tértünk és indultunk a horgászjegyet megváltani az egy hétre. Mivel a foglalásunk rendbe volt és a papír munka is gyorsan ment, így pár perc elteltével már száguldottunk is a 28 km-re lévő kikötőhöz, ahonnan majd csónakkal elindulunk a lefoglalt helyünkre. Mikor odaértünk több csapat is éppen ki-be pakolt a csónakjába, akikkel gyorsan beszédbe is elegyedtünk. Rövid eszmecsere után kiderült, hogy nem igazán voltak nagy fogások az előző héten, egy két halról lehetett csak hallani, de volt köztük egy 28 kg-os fogás is a tó egy másik szegletében. Semmi baj tudtuk mi is, hogy mire vállalkozunk. Az első meglepetésem akkor jött, amikor kezdtük kipakolni a bojlikat az autóból és egy francia srác odajött hozzánk majd megkérdezte, hogy hány napra jöttünk és hány kiló bojlit hoztunk magunkkal. Nem értettem miért kérdezi, de mondtam neki, hogy egy hétre és fejenként 40 kilót. Elmosolyogta magát és annyit mondott, hogy itt ez nagyon kevés mennyiség. A második meglepetésem az volt, hogy a kiválasztott helyünk a valóságba nem ott volt, mint a térképen, és mire mind ebből feleszméltem, a nagy öbölbe, amiről azt gondoltam, hogy onnan vonulnak le a halak már alig volt víz. Ez a három rossz hír kicsit sok volt egyszerre, főleg azért mert bepakolás közben az eső is elkezdett esni. Sajnos már az elején a fele cuccunk elázott és a táborhelyig kb egy kilométert kellett csónakázni. Egy angol csapat még rosszabbul járt, mert ők egy szigetre foglaltak helyet, ami a kikötőtől 5-km-re volt és az oda út kb egy- másfél óráig tartott. Nem irigyeltem őket a szakadó esőben. Kicsit nekünk is rossz kedvünk lett, de folytattuk a pakolást és nagy nehezen elindultunk a táborhelyünk felé, azonban ami ott fogadott minket a hátam közepére sem kívántam ezek után, de ezt és az egy hét eseményeit majd a folytatásban írom le.

Üdvözlettel: Bundik Zsolt
Imperial Baits






2 embernek tetszik