Nyitólap Horgász magazin Élménybeszámolók

IB CSAPATÉPÍTŐ TRÉNING

Az év elején Csörgő Tomi barátom remek ötlettel állt elő, kellene egy Imperial Baits csapatépítő horgászatot tartani, melyen minden Imperial Baits teszthorgász részt venne. Az ötlet mögött már kész gondolatok voltak, megvolt az időpont és a helyszín is. Mikor meghallottam, hogy Lőkösházán lesz a horgászat, azonnal rábólintottam, hogy ott leszek, hiszen sok jót halottam erről a tóról. A csapatépítő peca augusztus első hetére lett megszervezve, így mindenkinek volt ideje felkészülni.

A horgászat közeledtével kezdtem utána érdeklődni a tónak. Mikor megnéztem térképen, hogy valójában hol is van, akkor szembesültem vele, hogy ez tőlem közel 450km re található. A megszerzett információk után derült ki számomra, hogy nem is lesz egy egyszerű horgászat. Amit a tóról sikerült kiderítenem, hogy ez egy 22 hektáros víz, helyenként 25m es mélységgel, hatalmas meredek törésekkel, platókkal. Bevallom ekkora vízmélységben még nem horgásztam, nagyon tartottam tőle, hogy fogok boldogulni. Indulás előtt pár nappal már a szerelékeimet készítettem, az összes botomat át kellett szerelni, mivel helyi szabályok szerint leadcort nem lehet használni, így minden botomról lekerült, helyére Imperial Baits Shock it Shockleader 0,50 - es előtét damilt kötöttem, tartva az akadóktól és a meredek törésektől. Előkéimet Carp R Us Fluorkarbon előtét damilból kötöttem, Carp R us Centurion 2000 és Gladiátor Ls horgokkal szerelve.

Etetési stratégiámat már útközben tervezgettem, úgy gondoltam, csak bojlit etetek, minden lerakott szerelékre csak pár szemet dobok, a magokat teljesen kihagyom, hisz nagyhalfogási szándékaimat mindig keresztbe húzta a magos etetés. A célom ezen a horgászaton is az, hogy szelektáljak, és a nagyobb testű példányokat csaljak horogra.

Szerdai napra volt megbeszélve a találkozó, viszont a nagy távolság végett mi már kedden elindultunk kislányommal Larinával. Mindketten nagyon vártuk, hogy odaérjünk a nyolc órás út után.
A tóhoz érkezve csend, nyugalom, és nem utolsó sorban gyönyörű látvány fogadott minket.
A tó kőrül nádas, bedőlt fák, rendezett környezet, első ránézésre tökéletes élettér a halak számára. Megérkezésünk után a tó tulajdonosa Attila fogadott minket és röviden elmondta hol fogunk horgászni, és mit kell tudni az adott helyről. Azt az információt kaptuk a helyről, hogy 3-16 m-es víz van, aljzat kemény, kavicsos, homokos, említésre méltó akadó nélkül, tökéletesen meghorgászható törésekkel, platókkal. Arról nem is beszélve, hogy teljes árnyékban tudtunk megállni a lakókocsival, és a helyen áram is volt. Gyors táborverés után már vízen is voltam. Soha nem látott meder tárult elém a radar segítségével, meredek törések tömkelege, jobbnál jobb helyek.

Szerda reggel kezdtem meg a horgászatot, mivel az előző délutánt radarozással töltöttem és az általam jónak vélt helyek megjelölésével foglalatoskodtam. A horgászatot csak a közös reggelik és délutáni közös ebédek szakították meg.

Ez alatt a csapat összekovácsolódott, és közben fontos információkat osztottunk meg egymással, ki milyen ízű bojlival, milyen mélységben fogott halat. Ez a peca arra is jó volt, hogy teszteljük, ha kilenc jó horgász ugyanazzal a csalival horgászik, mit lehet kihozni egy ilyen vízből.

A bányatavak igazi kihívássokkal teli vizek, érdemes és kell is kísérletezni a siker érdekében. Ha igazán eredményesek akarunk lenni, nem igen kell hátradőlni és várni a csodát, tenni kell érte, nem is keveset. Azokon a helyeken, amik nem működtek kb. 6 óránként újra húztam, és kerestem másik helyet a szerelékemnek. Annyi variálási lehetőség volt előttem, szerettem volna mindet kipróbálni, és kiválasztani azt, ami jobban működik.

A bányatavakon meg kell keresni a halakat, vagyis inkább a táplálkozási területüket. Érdemes több mélységbe horgászni, hogy megtaláljuk, azt a mélységet, ahol táplálkoznak. Ha egy adott mélységbe látványosan több kapás van, célszerű azt a mélységet erőltetni. Platók púpok tetejét érdemes horgászni, bár ez most nekem nem jött be, mert csak kisebb halakat fogtam onnan. Nekem inkább a 7-10m es vízből jöttek a jobb halak, itt sem a törés tetejéről, nem az aljáról.

Próbáltam a törés oldalára lerakni a szerelékemet. Ha sikerült jó helyre rakni, akkor nem sokat kellett várnom a kapásra. Az ilyen vizeken fontos a jó radar és hogy tudjuk is jól használni. Mivel 10 m-es vízbe leereszteni a felszerelést pontosan oda ahová szeretnénk, nem egyszerű feladat. Tudni kell, hogy amit látunk a radaron, hol helyezkedik el, mikor ereszthetem a csalit, nem e haladtam már el a hely felett. Sok gyakorlással ezek meg tanulhatók. A mély és tiszta víznek köszönhetően a halak iszonyatos erősek, rendkívül élvezetes és fárasztó volt megküzdeni velük.

Sok jó halat fogtam, de a legemlékezetesebb fárasztást kislányom Larina produkálta. A közvetlen mellettünk levő táborhelyen Patrik és Tomi volt. Szóltak, hogy előre mennek a táborhelyre valamit megbeszélni, addig figyeljünk a botjaikra. Alig telt el pár perc, már visított is a kapásjelző, én éppen szereltem ezért Larina rohant a botokhoz hogy megállítsa ezt a rohamot. Ahogy levette a botot már azonnal kiabált, apa nem bírom tartani. Rohantam azonnal, ugrottunk is a csónakba, én kormányoztam Larina pedig kezelte a botot. Ahogy csökkent a távolság már láttam, hogy jó hal lesz, hosszú küzdelem után már a felszínhez közelített. A kislány már alig bírta tartani a botot, mondtam neki add át egy picit. Nem ez az én halam kiáltotta azonnal. Közel tíz perces küzdelem után láttuk meg először, láttam, hogy nagy hal. Larina szinte remegett az izgalomtól és a fáradtságtól. Nagy küzdelem után végre felfeküdt a víz tetejére, megszákoltam, Larina arcán hatalmas öröm, összecsaptuk kezünket és nyugtáztuk, jó munka volt. Míg kifelé haladtunk, próbáltuk saccolni a súlyát, nem álltunk messze a valóságtól. A mérleg pontosan 15 kilót mutatott megdöntve eddigi egyéni rekordját, ami 10 kg volt.

Öröm volt látni a boldogságát. Ha a továbbiakban én nem is fogok halat, az sem érdekel, már ezért megérte eljönni. Mérlegelés után jött a fotózás, az sem volt egyszerű hisz egy ekkora halat egy felnőtt embernek is elég megtartani. Gyors fotózás után visszaengedte a vízbe. És feldobta a labdát, apa te nem fogsz valami normális halat. Hát a lecke fel volt adva, szerencsére nekem is jöttek a szebbnél szebbek, számolatlanul fogtam a 10-12 kiló körüli halakat.

De az igazi nagy váratott magára a harmadik napig. Délután az egyik botom melyen 35-ös Monster-Liver Banán golyó volt, hatalmas füstölős kapással elsült. Azonnal rámentem csónakkal, kezdetét vette a hatalmas küzdelem, szinte percekig nem tudtam egy kevés damilt sem lopnom tőle. Nagyon nehezen fáradt, tudtam, hogy nagyon nagy hal, ezért nagyon óvatosan megkezdtem pumpálni felfelé a mélyből. Mivel nagyon tiszta a víz, ezért hamar megláttam, életem legnagyobb hala jelent meg a csónak mellett. Hatalmas töves, csak saccolni tudtam a súlyát, szerintem 22-25 kg között lehetett. Brutális erővel küzdött, majd felfeküdt a vízre, de sajnos olyan messze hogy nem értem el a merítővel, letört újra a mélybe. Majd sikerült újra felfektetni a vízre, szinte remegtem az izgalomtól akkora hal volt. Toltam alá a merítőt ekkor bekövetkezett, ami minden horgász rémálma, kipattant a horog a szájából, és eltűnt a mélybe. Lerogytam a csónak szélére és egy nagyot kiáltottam elkeseredettségembe, ugye mindig az a legnagyobb hal, ami elmegy, de ezt sajnos vagy szerencsére láttam, nem tudom eldönteni melyik a jobb. Ha nem látom, és azt mondom á nem is volt olyan nagy, vagy ez hogy láttam és megcsodálhattam, de mégis elment. Még így is hogy elment, hatalmas élmény volt, és késztet arra, hogy visszatérjek, és újra megpróbáljam horogra csalni ezt az óriást. Negyedik napon sikerült egy 15 kg feletti pontyot horogra csalni, Elite Strawberry bojlival. Hatalmas küzdelem volt, közben még bennem volt az előző napi halvesztés, de itt szerencsére én nyertem.

És nyertem ezzel az egész túrával hisz ez a peca elérte a célját, a csapat nagyon jól összerázódott és még erősebb lett.

Remélem lesz még ilyen jellegű horgászat minden évben. És ezúton szeretném megköszönni Gellén Atillának és párjának, Marcsinak a vendéglátást.
És amit majdnem kihagytam, a csapatunk összes tagjának sikerült gyönyörű halakat fognia, de azokról beszéljenek a képek: